Április 6-án Hollandiában példátlan győzelmet arattak az euroszkeptikusok. Az EU-Ukrajna társulási szerződésről tartott népszavazáson 62 százalékkal a szerződést elutasítók kerültek döntő fölénybe. Mindeddig nem volt rá példa, hogy egy tagállam ne ratifikált volna egy kollektív szerződést. Mark Rutte miniszterelnököt nehéz kötéltáncra kényszerítették a népszavazás szervezői, ráadásul a legrosszabb időben, Hollandia EU-elnöksége kellős közepén. Európai szinten azonban még fontosabb, hogy a holland népszavazás kézzelfogható bizonyítékként szolgálhat a kontinensen növekvő EU-ellenes érzésekre, jelentős politikai tőkét adva a többek között a brit euroszkeptikusok kezébe is.
Majdnem elmosta az eső az április 6-i holland népszavazást az EU-Ukrajna társulási szerződésről. Napközben még azt találgattuk az utrechti 1-es szavazóhelyiség elnökével, Jacques Aerts-al, hogy meglesz-e a 30%-os részvétel. Volt időnk megtárgyalni a dolgot, mivel a szavazóhelyiségben alig lézengtek. Sorban állásról szó sem volt, egy-két ember jött be az ajtón pár percenként. Délután háromkor döntöttem úgy, hogy távozok. Ekkor még úgy tűnt, érdektelenségbe fullad az euroszkeptikus GeenPeil csoport kezdeményezése. A részvételi arányok a hírek szerint még öt óra körül is rendkívül alacsonyak voltak. Hogy csak a nagyobb városokat említsük: Amszterdamban 14%, Rotterdamban 15%, Hágában 16%, Utrechtben 15% volt a részvételi arány teaidőben.
Jan Roos győzelmi mámorban (f: volkskrant.nl)
A népszavazás hátteréről januári cikkünkben számoltunk be részletesebben. Sejteni lehetett, hogy a szerződést ürügyként használva az ellenkampányolók keményen apellálni fognak a választók EU-ellenes érzéseire. A szélsőjobboldali PVV kampányszlogenje például így szólt: „Egy szavazat a szerződés ellen, egy szavazat Rutte és a brüsszeli elit ellen”. Vajon bejött az általánosítás? Hogyan és miért szavazott egy átlagos holland? Az utrechti szavazóhelyiségben tett látogatásom során megkérdeztem pár szavazót, hogy hogyan szavazott, miért úgy és mi alapján tájékozódott. Ugyan nem reprezentatív felmérésről van szó, de számomra úgy tűnt, a holland szavazó jól informált, tudja, hogy mire szavaz. Mindenki rendszeresen olvas hagyományos napilapokat és internetes hírportálokat. Sokan, főleg az igen-szavazók a szerződésbe is beleolvastak. Az alábbi képen egy-egy igen és nem-szavazó véleményét illusztráljuk.
Álláspontok a népszavazás kapcsán (f: Szilágyi Máté János)
A nap második felére megjött a hollandok szavazókedve. Fél tizenegyre kiderült, hogy este kilencig 32%-ra kerekedett a részvételi arány, az Ipsos felmérése szerint. Mivel az eredmény átlépte a 30%-os küszöböt, ezt már számításba kell vennie a holland kabinetnek. Ami még érdekesebbé és EU-szinten is relevánssá teszi a népszavazást az az, hogy elsöprő többség, 62% szavazott a szerződés ellen. Jan Roos, a nem-kampány legfőbb médiafigurája még aznap üzent a miniszterelnöknek: „Rutte, itt az ideje, hogy hallgass a nép szavára.”
Ruttének a lehető legrosszabbkor jött a gyomros, hiszen az EU soros elnökeként épp azon fáradozik, hogy a pragmatikus problémamegoldó szerepében javulást érjen el mind a migráció és klímaváltozás ügyében, mind a közös munkaerőpiac és az eurozóna stabilitása terén. Ugyan a jogi lehetőség adott lenne az eredmény mellőzésére, de az első nyilatkozatok alapján Rutte és kabinetje figyelembe fogja venni a népszavazás kimenetelét. „Ilyen eredmény mellett Hollandia nem írhatja alá a társulási szerződést ilyen formában”, nyilatkozta. Rutte utolsó reménye a parlamenti szavazás lehetne, viszont a parlamenti többség, a koalíciós partner PvdA-t is beleértve, már hónapokkal ezelőtt kinyilvánította, hogy tiszteletben fogja tartani a szavazók döntését. A holland nem tehát nagy valószínűséggel nem marad.
Mark Rutte holland miniszterelnök az EU-Tanács előtt (f: volkskrant.nl)
Akkor hogyan tovább? Steven Blockmans, a Trouw szakértője szerint ha Hollandia nem írja alá a társulási szerződést, az minden EU-tagállam számára érvénytelennek minősül. Az EU-n kívüli kereskedelem azonban az Európai Bizottság hatáskörébe tartozik, így a Bizottság dönthet úgy, hogy egy kizárólag kereskedelmi szerződést köt Ukrajnával, mely Hollandia számára is kötelező érvényű lenne. Ebben az esetben a társulási szerződésben foglalt politikai megállapodásokat Ukrajnának minden tagállammal külön-külön kellene megkötnie, természetesen Hollandiát leszámítva. Blockmans szerint a legvalószínűbb forgatókönyv a tárgyalásos rendezés. Szerinte Hollandia párbeszédet fog kezdeményezni a Bizottsággal és a többi tagállammal, hogy olyan kiváltságokat kapjon, amelyek lecsendesítik a holland szkeptikus érzelmeket. Hogy pontosan milyen kiváltságok ezek és milyen téren, az viszont most még nem teljesen világos.
Végszóként megemlíteném, hogy Nigel Farage, a brit EU-ellenes Függetlenség Párt vezetője Twitteren még aznap ’Hurrá’ felkiáltással üdvözölte a holland népszavazás eredményét. Öröme érthető, hiszen a holland euroszkeptikusok ekkora arányú győzelme jelentős politikai tőkét adhat a Brexit támogatóinak, főleg, hogy a brit népszavazásig már csak bő három hónap van hátra. A GeenPeil Jan Roos vezetésével meglátta a lehetőséget: a Politico szerint megegyeztek a brit euroszkeptikusokkal, hogy nyárig az Egyesült Királyságban fognak kampányolni a britek kilépése mellett. Aki nincs ellenünk az velünk van, ugye?
Szilágyi Máté János
János kommunikációs szakértő, kiemelt kutatási területe a holland belpolitika, a multikulturalizmus-kulturfundamentalizmus kérdései, valamint a muszlim kisebbségek európai integrációja. Diplomáit a Debreceni Egyetemen, valamint az Utrechti Egyetemen szerezte. CEEPUS és Erasmus-ösztöndíjas.
