A Petro Poroshenko ukrán elnök által szeptember végén aláírt, és 2020-ig fokozatosan bevezetendő új oktatási törvény az országon belül vegyes, a szomszédos államok részéről pedig egyértelműen ellenző reakciókat váltott ki. A törvény szerint a felső-tagozatos oktatás nyelve minden esetben az ukrán, a kisebbségi nyelveket csak bizonyos speciális órákon lehet használni. Az oktatási reform más változtatásokat is magában foglal, a változtatásokat pedig elsősorban az ukrán iskolarendszer európai standardokhoz való közelítésével indokolják.

A politikai célkitűzés ugyanakkor egyértelműnek tűnik: az ukrán nyelv helyzetének erősítése, az országban szintén elterjedt orosszal szemben. A törvény nem is az első az ezt célzó intézkedések sorában, legutóbb az állami televízió által sugárzott ukrán nyelvű tartalmak arányát növelte meg törvényileg a parlament.

Az „ukranizáció” azonban eddig is erőteljes volt. A lakosság anyanyelvét vizsgáló, ukrán-orosz kettős opciót is tartalmazó felmérések szerint az oroszt 2013-ban 22%, míg 2017-ben már csak 13% vallotta az anyanyelvének, noha az orosz-ukrán lehetőséget választók aránya csak 1 százalékponttal nőtt 18%-ra ezen időszakban.

Az intézkedést érő orosz kritika nem meglepő, ugyanakkor Magyarország mellett Románia is felemelte a hangját az új oktatási törvény ellen, kilátásba helyezve, hogy az a további európai integráció akadálya lehet. Az Európa felé forduló, reformokkal terhelt kijevi vezetésnek ugyanakkor nagy szüksége lehet szomszédjai támogatására, ahogyan az oroszokkal szembeni konfliktus további mélyülése sem célja Poroshenkonak, aki a többnyelvűség támogatásával talán progresszív, ugyanakkor kevésbé kockázatos döntést hozna.  Gwendolyn Sasse írása a Carnegie Europe-on:

http://carnegieeurope.eu/strategiceurope/73272

Mészégető Tamás