„Az észt, litván és lett vezetők széles körben egyetértenek a keleti fenyegetés változó természetét illetően. A putyini Oroszországot terjeszkedő, revizionista hatalomként látják, amely elszánt befolyási övezetének kiterjesztésére Európában és azon túl, amihez politikai eszközeinek széles tárházát használja. Gazdasági nyomásgyakorlás, diplomáciai manőverezés, az olaj és a gáz kreatív felhasználása, vezetők megvesztegetése, dezinformáció, kibertámadások és katonai nyomásgyakorlás egyaránt részét képezi ennek az eszköztárnak. (…)

Moszkva és a Baltikum jövőjét illetően többféle forgatókönyv elképzelhető: kezdve egy elsöprő, elméletben villámgyorsan végrehajtható katonai invázióval. Az ukrajnai eseményekhez hasonló területszerzések is lehetségesek, a helyi kisebbségek esetleges támogatásával, a korábbiakhoz hasonlóan, csupán fedett katonai akciókkal. Egy esetleges oroszbarát kormány hatalomra kerülése szintén fordulatot jelenthetne, ennek a fenyegetésnek Lettországban komolyan veendő esélye van, hiszen a jelenleg legnagyobb, orosz kisebbség támogatását is élvező, azonban nem kormányzó Harmónia Párt jóval nyitottabb az oroszok irányába, mint a nyugat felé forduló kormánykoalíció. A negyedik, mindennapokban jelenleg is tapasztalt jövőkép a dezinformációs hadjárat és kibertámadások rendszeres alkalmazása Moszkva részéről a Baltikum megosztására és demoralizására. (…)

A balti vezetőkkel beszélve, elsősorban Putyin következő lépéseit illető bizonytalanságról és rossz előérzetről hallhatunk. Egy litván tisztviselő szavaival élve: „közeleg a tél”. A hangulatot azonban nem pánik, vagy egy közeljövőben esedékes támadástól való félelem határozza meg. Ugyanakkor a baltikumi vezetőkben kialakult a kép, hogy Oroszország sokáig állandó kihívást jelent majd,(...) ami megköveteli, hogy ezen országok szüntelenül szorosan nyomon kövessék hatalmas szomszédjukat.”

Az eredeti cikket az alábbi linkre kattintva tekintheti meg:

http://cepa.org/EuropesEdge/Winter-is-coming

Mészégető Tamás