Stephen Blank cikke a Real Clear World-ön jelent meg
Vlagyimir Putyin elnökké választását, immár negyedik alkalommal, mindenki kész tényként kezeli, ahogyan a választások nem teljesen demokratikus voltát is kevesen vonják kétségbe. Komolyabb meglepetésekre már csak azért sem kell számítanunk, mert a regnáló elnök legkomolyabb kihívójának számító Alexei Navalny-t a január végi, a választások bojkottjára felszólító demonstrációkkal egy időben a rendőrség letartóztatta.
Egyesek azt kérdezik, mi szükség van egyáltalán a választások megtartására? Valójában elsősorban nem a kimenetel, hanem a választási rituálé, a rezsim széleskörű támogatottságának prezentálása a választások elsőszámú funkciója. Ennek szellemében az elnök kitűzött célja nem csupán a szavazatok 70%-ának megszerzése, hanem a 70% feletti részvételi arány elérése is, amely számok megkérdőjelezhetetlen legitimitást kölcsönöznének győztesnek.
Utóbbi cél, elsősorban épp a komoly kihívó hiánya miatt, nehézségekbe ütközik. Ahogyan azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy Navalny-t főképp azon városi fiatalok támogatták, akik úgy látják, Oroszország jelenleg nem tud számukra kedvező jövőképet felmutatni. Utóbbi kérdésre a jelenlegi vezetés azért sem tud hatékonyan válaszolni, mert bármely komolyabb gazdasági reform a jelenlegi hatalom pozícióin rontana, így ilyen irányú lépésekre nem számíthatunk a közeljövőben.
A választásokat övező apátia ellenére rendelkezésre állnak persze a mozgósításhoz szükséges eszközök. Oroszországot a lakosság 82%-a továbbra is nemzetközi nagyhatalomnak szeretné látni, ezen ambíciót az elnök korábban is sikeresen aknázta ki. Ugyanakkor az immár nyilvános 70-70-es célok esetleges nem elérése egyesek szerint a hatalom legitimációjának megkérdőjelezéséhez ,és esetlegesen egy elhúzódó belpolitikai válsághoz vezethetnek, amely Európára is hatással lehet.
A teljes cikk angol nyelven az alábbi linken olvasható:
Mészégető Tamás
