Soha nem volt még a mostanihoz hasonló lehetőség az izraeli-palesztin béke megteremtésére, hangzott el Jichák Herzog, Izrael szociális ügyekért felelős miniszterének múlt heti jeruzsálemi előadásán. A növekvő iráni fenyegetés hatására összekovácsolódó arab „béketábor” és az Egyesült Államok erőfeszítései hatására elérhető közelségbe került az egymás mellett békésen és biztonságban élő zsidó és palesztin állam. A kérdés már csak az, hogy miben tudnak megegyezni a tárgyalófelek és milyen bátor lépésekhez van elegendő hatalma az izraeli és palesztin vezetőknek.
Két évtizeddel ezelőtt ki gondolta volna, hogy egyszer az izraeli jobboldal vezetői lesznek azok, akik a legkomolyabb lépéseket teszik a kétállamos megoldás érdekében, lemondva a Nagy-Izrael álmáról? Az Jichák Herzog mögött álló, hagyományosan békepárti izraeli Munkapárt pedig a kormánykoalícióban biztosítja Benjamin Netanjahu miniszterelnök parlamenti többségét, amíg a vezetés valóban elkötelezett a béke mellett. A palesztinokkal folytatott tárgyalások jelenleg szünetelnek, azonban az Egyesült Államokban tartott időközi választások lezárulása és az izraeli miniszterelnök héten esedékes amerikai látogatása nyomán jó esély van az újraindulásukra.
Amennyiben a palesztinokkal folytatott párbeszéd nem folytatódik, a Munkapárt kénytelen lesz kilépni a koalícióból, így az kisebbségbe kerül az izraeli törvényhozásban, ezzel minden bizonnyal maga után vonva a kormány összeomlását. Herzog szerint időt kell adni a feleknek, mivel a közel-keleti térség több döntéshozójával való találkozását követően a miniszter megállapította, hogy az arab államok legnagyobb része is a béke mellett van. Annak ellenére, hogy csak az egyiptomi és jordán vezetőket nevesítette a tájékoztatón, utalt rá, hogy más, jelenleg hivatalosan „ellenséges” államok is (Szaúd-Arábia szinte biztosan ezek között van) biztosították arról, hogy érdekükben áll az izraeli-palesztin konfliktus rendezése, amely katalizátorként jelenleg bármikor lángra lobbanthatja az egész régiót.
A nagy sietség mögött az iráni teokratikus rezsim növekvő és egyre agresszívebb befolyása áll, amely igyekszik kihasználni a palesztin nép megoldatlan helyzetét a térnyerésre az arab országokban. A perzsa állam nyílt kihívást intézett az autokratikus arab rezsimek ellen, a Perzsa-öbölben pedig kinyilvánított területi ambíciói vannak. Ebben a küzdelemben az egyre erősödő kliensei vannak a legnagyobb segítségére. Ne felejtsük el, a front nem kizárólag a gázai övezet határánál húzódik, ahol a radikális Hamasz uralkodik. Libanonban bármikor kirobbanhat a síita Hezbollah, valamint a keresztény és szunnita frakciók közötti újabb polgárháború, Irakban naponta követnek el öngyilkos merényleteket, a Jordánia pedig retteghet a keletről rátörő terrorhullámtól. Nem véletlen, hogy a jordán király a békeszerető államok koalíciójáról beszél, e nélkül egy, a mostaninál sokkal véresebb korszak köszönt majd a Közel-Kelet népeire. Az arab rezsimekben (kivéve Szíriát) már rég nem Izrael az elsődleges ellenség, hanem Irán és az általa támogatott radikális muszlim szervezetek. Ez a kedvező arab hátszél (szervezeti formában az Arab Államok Ligája), pedig az izraeliekkel való kiegyezés felé nyomja Palesztin Hatóság mérsékelt vezetőit.
(Jichák Herzog egy korábbi előadása)
A békeszerződés aláírásához azonban stabil izraeli kormánykoalíció szükséges, amely látszólag igen furcsa szövetségekhez vezetett. A jobboldali Likud vezetése mellett a baloldali Munkapárt és a Likudtól még inkább jobbra elhelyezkedő Yisrael Beiteinu („Izrael a Hazánk”) adja a jelenlegi kormánykoalíció három legerősebb pillérét, a vallásos pártokkal kiegészülve. Herzog szerint pártjának fontos ellensúlyozó szerepe van ebben a „jobbra hajló” vezetésben, hiszen a média által sugalltakkal ellentétben eddig a jobbszél minden botrányosnak kikiáltott törvényjavaslatát sikerült megbuktatniuk. Véleménye szerint Izrael kész a békére, amennyiben a megfelelő biztonsági garanciákat megkapja a palesztin vezetéstől. Napokon belül kiderül, hogy miben sikerül a feleknek megállapodnia Netanjahu amerikai útja során és újraindulhatnak-e a béketárgyalások.
Csepregi Zsolt
