A gázai flottilla megállítása - Pro

2010. november 01.

Izrael sok szempontból különleges ország. Ami számunkra most érdekes, hogy nincs még egy olyan állam a földkerekségen, amelynek folyamatosan megkérdőjeleznék az önvédelemhez való jogát. A gázai flottilla ügye is erről szól, ködösíthet bárki a humanitárius segítségnyújtással. Ne tévesszen ez meg bennünket, a blokád áttörésének kísérlete háborús cselekmény volt, de ezek a csoportok nem fegyverekkel, hanem a közvélemény erejével igyekeznek meggyengíteni és végül elpusztítani Izraelt. Egyelőre úgy tűnik maximális sikerrel járt az akciójuk.

 
A gázai blokád jogosságának kérdését és így annak fenntartására tett izraeli erőfeszítéseket lehetetlen megítélni a konfliktus kicsit mélyebb megismerése nélkül. Milyen terület is ez, amelyet Izrael látszólag elzár a külvilágtól? Azt mindenki tudja, hogy a Hamasz palesztin politikai erő demokratikus választásokon elsöpörte a korábbi legerősebb pártot a Fatahot, azt viszont kevesen tudják, hogy a Hamasz gázai egyeduralma a Fatahhoz hű palesztinok lemészárlásával valósult meg – akit akkor nem értek el, az elmenekült. Ezután a területre becsempészett rakétákkal folyamatosan (a mai napig) támadják az izraeli településeket. Ezt egy szuverén állam sem hagyhatja szó nélkül, ezért Izrael is elsősorban a fegyverek bekerülését igyekszik megakadályozni, teljes egyiptomi egyetértéssel. Ennek része a tengeri blokád is.
 
Kellemetlenül hangzik a „blokád” kifejezés, azonban a nemzetközi jogban bevett fogalomról van szó, amely része többet között a brit és amerikai haditengerészeti stratégiának is. Ennek törvényességét az 1994-es San Remo-i Tengerjogi Kézikönyv szabályozza (93. cikkelytől), amelynek az izraeli fél mindenben eleget tett. A blokád jogos, mivel Izrael a gázai kivonulás óta harcban áll a területet uraló Hamasszal (amely alapokmányában a zsidó állam elpusztítását tűzi ki célul), illetve a területen a Hamasz hallgatólagos engedélyével működő kisebb terrorista csoportokkal.
 
Egyetlen kérdés marad hátra: a „humanitárius katasztrófa” vádja. Gázában nem jó élni, ez nyilvánvaló. Azt kevesen tudják, hogy naponta több konvoj megy Izraelből Gázába, hogy ellássa az említésre méltó gazdasággal nem rendelkező terület lakosságát alapvető fogyasztási cikkekkel. A fűtőolaj, elektromos áram, ivóvíz mind Izraelből érkezik, palesztin ellentételezésről nem beszélhetünk. Az éhezés Gázában nem létező fogalom. Összehasonlítva a Fatah által uralt területekkel, Gázában azért nehéz élni, mert a Hamasz nem kíván tartósan és békében együtt élni egy zsidó állammal, éppen ezért a gázai prosperitás sem érdeke, a nép elégedetlenségét, és az álszent külföldi közvéleményt igyekszik Izrael ellen fordítani azzal, hogy áldozatnak mutatja be az uralma alatt álló palesztin népességet. A gázaiak valóban áldozatok, csak éppen a Hamasz vezetés nyomja el őket, nem pedig Izrael.
 
Magáról a flottilláról annyit kell csak elmondani, hogy amennyiben valóban a gázai emberek megsegítése lett volna a cél, akkor a szervezők elfogadták volna a zsidó állam ajánlatát, hogy szállítsák az árukat Asdód kikötőjébe, ahonnan az ENSZ teherautói vitték volna a rakományt Gázába. Ez már csak azért is logikus, mivel Gázában nincs alkalmas kikötő akkora hajók fogadására, mint amekkora hajókból a flottilla állt.
 
Az izraeli hadsereg egységei úgy léptek fel, ahogy bármelyik, támadás alatt lévő állam katonái eljártak volna: határozottan és keményen. Képzeljük el, hogy Ukrajnából maffiózók néhány kamionnal igyekeznének áttörni a magyar határt, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy szétverjék a határvédelmünket és előkészítsék a terepet a fegyvereket szállító konvojoknak, amelyek aztán Szabolcsból lőnék Budapestet. A magyar államnak teljes jogában állna fegyveres erővel megakadályozni a határsértést, ha nem tenné, azzal minket magyarokat hagyna cserben és ítélne halálra. A halálos áldozatok természetesen sajnálatosak voltak, de erre csak egy hajón volt példa: azon, amelyiken erőszakosan ellenálltak az izraeli kommandósoknak és amelyiken egy grammnyi segélyszállítmány nem volt. Nem meglepő módon ez az a török Mavi Marmara hajó volt, amely miatt Törökország hátat fordított Izraelnek és helyette Iránnal fonja szorosabbra barátságát. Csak, hogy lássuk kinek is állt érdekében az egész botrány.
 
Látni kell, hogy a gázai flottilla a legkevésbé sem a palesztinok megsegítéséről szólt, hanem Izrael biztonsága és léte ellen irányult. Ami talán még aljasabb az egész történetben, hogy szemben a teljesen nyilvánvaló felhívással a zsidó állam elpusztítására, amelyet az iráni elnöktől vagy a Hamasz vezetőitől hallhatunk, a naiv és/vagy ostoba európai „emberjogi aktivisták” még ideológiát is kreálnak a blokád áttörésének kísérlete mögé. Amennyiben Izrael hagyja magát, pusztulásra van ítélve, ha megvédi magát, akkor szövetségesei fordítanak hátat neki. Az izraeli kormány csak a kisebbik rosszat választhatta: nem hagyta, hogy a blokádot áttörjék, és ezzel előkészítsék a terepet azoknak a rakétáknak a becsempészéséhez, amellyel a Hamasz az izraeli lakosság megtizedelését akarja véghezvinni, miközben saját népét kiteszi a konfliktus minden szenvedésének. Mert ma talán nem illik ilyet mondani, de Izraelnek is joga van az önvédelemhez.
 
 
Csepregi Zsolt

 

A bejegyzés trackback címe:

https://diplomaci.blog.hu/api/trackback/id/tr782413044

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása