„Az olyan gyerekeket, akiknek pozitívak a kilátásaik az iskolai végzettségre, akik büntetlen előéletűek, és akik legalább nyolc éve Németországban élnek, nem szabad kitoloncolni. A szüleik tartózkodási jogáról pedig csak a nagykorúságuk után szabad dönteni.”- nyilatkozta Schünemann a „Bild am Sonntag” című lapnak. Véleménye szerint azzal, hogy eddig a gyerekek tartózkodásáról a szüleik cselekedeteinek fényében döntöttek, egy sikeres életút felépítésének esélyeit vették el tőlük. Javaslatának közvetlen kiváltó oka a sokszor sikeres integráció ellenére „hazaküldött”, több éve Németországban élő fiatalok drámai jelenetekbe torkolló kitoloncolása, mivel tartózkodásuk eredetileg megnevezett oka időközben tárgytalanná vált. A szintén kereszténydemokrata Heino Vahldieck javaslata szerint pedig egyszerűsíteni kell a külföldi szakmai végzettségek elismertetésén, hogy azoknak a fiataloknak, akik sikeresen integrálódnak, tényleges jövőbeli perspektívát nyújthassanak. Viszont ugyanúgy, ahogy Schünemann, ő is szigorítana az integrációt elutasító migránsok elleni szankciókon a szociális juttatások csökkentésén vagy akár eltörlésén keresztül. Mindenesetre, ha Thomas de Maizière (szintén CDU) szövetségi belügyminiszter és a többi tartományi miniszter is áldását adja Schünemann tervére, akkor akár belátható időn belül életbe léphet az azonnali kitoloncolási „stop” a jó jegyekkel rendelkező fiatalok és családjaik részére.

(forrás: www.fr-online.de)

Csak úgy, mint az utóbbi időben az integrációs problémákkal kapcsolatban napvilágot látott összes megoldási kísérlet, az alsó-szászországi politikus tervezete is felkeltette a német közvélemény figyelmét. Sokak szerint ez is csak egy olyan javaslat, amelyben a szankciókról szóló passzusokat olyan szavak, mint később, talán vagy valamikor veszik körül, míg a juttatásoknál és könnyítéseknél az azonnal szó szerepel. Pedig sok kétségbe vonható illetve tisztázatlan pontja van a kitoloncolási tilalomról szóló javaslatnak is. Hogyan boldogulnak majd ezzel az új lehetőséggel az érintett diákok? Gondoljunk csak bele, hogy sok esetben egy egész család tartózkodási joga múlhat majd az adott kisiskolás teljesítményén. Biztos, hogy ekkora nyomásnak kell kitenni egy gyereket? És mi lesz azoknál a családoknál, ahol több gyerek van? A migráns családok többségénél ez egyáltalán nem ritka. Ilyen esetben elegendőek lesznek majd az egyik gyerek jó jegyei, hogy megóvják a családot a kitoloncolástól? Vagy a család egyik felét „haza” küldik, a másik pedig maradhat?

Egy valami biztos: hosszú idő után egyre többen és egyre intenzívebben keresik a megoldásokat az elmúlt évtizedekben félresiklott integrációra. Thilo Sarrazin kemény szavai, Angela Merkel kancellár asszony „kirohanása” – mely szerint a multikulturalizmus halott országában –, de akár Christian Wulff német államfő megindító beszéde a német egység 20 éves ünnepélyén – melyben minden Németországban élő ember, így a muszlimok elnökének is nevezte magát –, mind hozzájárultak egyfajta párbeszéd kialakulásához. A kérdés csak az, hogy sikerül-e majd megtalálni a megfelelő eszközöket, és sikerül-e majd azokat elfogadtatni az igencsak kritikus német lakossággal, amely mostanság ahelyett, hogy támogatná a kiútkeresést, mintha inkább a maga makacsságával annak útjába állna.