Politikai trükkök: A brit kormány egészségügyi miniszterét, Andrew Lansleyt azzal vádolták meg a héten, hogy szándékosan elhallgatott fontos, közérdeklődésre számot tartó információkat. A feltételezés szerint Lansley utasította a beosztottjait, hogy azok semmilyen körülmények között nem hozhatják nyilvánosságra azokat a felmérési adatokat, amelyeket tavaly ősszel – minisztériumi rendelésre – készített az Ipsos MORI kutatócég, hogy felmérjék a lakosság NHS-hez (National Health Service) való hozzáállását. Mint utóbb kiderült ugyanis, ez egyáltalán nem meglepő, hiszen az eredmények nem a miniszter, valamint a kormány elképzeléseit támasztják alá, vagyis, hogy a választók szerint az NHS rosszul működik, azonnali átalakításra szorul, hanem épp ellenkezőleg, a lakosság többé-kevésbé elégedett a jelenlegi rendszerrel és egyáltalán nem kívánnak radikális reformokat.

 

Cameron és Líbia: A miniszterelnök, David Cameron komoly külpolitikai bravúrt hajtott végre azzal, hogy rövid idő alatt az ENSZ BT már a második olyan javaslatot támogatta a líbiai háború rendezésében, aminek előterjesztéséért elsősorban Cameron felelt. A brit kormányfő a repülés-tilalmi zóna bevezetéséig folyamatosan egyeztetett Barack Obama amerikai és Nicolas Sarkozy francia elnökkel arról, hogy milyen lépéseket lenne szükséges tenni annak érdekében, hogy a líbiai mészárlásokat megállítsák. Bár a szükséges BT határozat megszerzését végül az Egyesült Államok is támogatta, a katonai beavatkozásban már csak az Egyesült Királyság és Franciaország vett részt. Mégis, ez a siker nem csak a Kadhafi-rezsim elleni legális fellépést hitelesítette, hanem éles különbséget is vont a volt miniszterelnök, Tony Blair, és a jelenlegi kormányfő között, hiszen előbbi nem volt hajlandó megvárni a beavatkozáshoz szükséges ENSZ BT határozatot Irakban.

 

Tüntetések a láthatáron: Az egyik legnagyobb brit munkásszakszervezet (TUC) főtitkára, Brendan Barber kijelentette, hogy mindent meg fognak tenni azért, hogy megakadályozzák a kormány – véleményük szerint – kártékony és átgondolatlan megszorító intézkedéseinek végrehajtását. Barber hozzátette, hogy részükről a harc kétfrontos lesz, egyrészről növelik a nyomást a liberális demokratákon, hogy ezzel is megosszák a kormányt, illetve rég nem látott tüntetéshullámot terveznek, melynek első állomásként március 26-án Londonban fognak felvonulni az elégedetlen szakszervezeti tagok – jelen állás szerint a szervezők nagyjából 100 ezer embert várnak a jövő szombaton esedékes megmozdulásra.