Egészen keddig úgy tűnt, hogyha nehezen is, de a líbiai felkelők – nemzetközi segítséggel az oldalukon – képesek lehetnek akár a fővárosig, Tripoliig előrenyomulni. A helyzet azonban változni látszik, méghozzá Kadhafi javára, hiszen a londoni Líbia konferenciával párhuzamosan – ahol a szövetséges nemzetek vezető politikusai találkoztak – a diktatórikus rezsim ellentámadásba lendült és gyors egymásutánban több olyan várost is visszafoglalt, mely az elmúlt napokban az ellenzék kezére jutott. A Líbiai Nemzeti Tanács (LNT) kilátásai tehát nem jók, főleg, hogy a részben a jövőjükről is döntő konferencia ismét felszínre hozta a szövetséges hatalmak közti súlyos ellentéteket.
A brit miniszterelnök, David Cameron mosolygósan és láthatóan magabiztosan várta a kedden Londonban megrendezett Líbia konferencia kezdetét. Ez persze nem meglepő, hiszen Nicolas Sarkozy francia elnökkel egyetemben Cameron talán az egyetlen olyan vezető nyugati politikus, aki már a kezdetektől fogva teljes vállszélességgel odaállt a líbiai felkelők ügye mellé. Sőt, mindent megtett annak érdekében is, hogy – Irakkal ellentétben – legyen ENSZ felhatalmazása egy líbiai nemzetközi beavatkozásnak. Ennek (is) köszönhetően aztán, nagyjából egy hete az ENSZ 1973-as határozata megszületett és a szövetségesek megkezdték Líbia bombázását. A határozottabb ENSZ fellépés és az ebből fakadó egység azonban nem tartott sokáig, hiszen rögtön a beavatkozás megkezdése után napvilágot láttak olyan hírek, hogy a szövetségesek megannyi kérdésben nem értenek egyet. Például – csak, hogy a két legfontosabbat említsem –, hogy ki irányítsa a hadműveleteket (mindenki az Egyesült Államokat akarta, de mivel ők nem akarták hosszú távon betölteni ezt a szerepet, emiatt néhány napja át vette az irányítást a NATO); illetve, hogy mi is a kitűzött cél Líbiában.
("Merre tovább?", forrás: www.flickr.com)
A londoni konferencia igazán ez utóbbi kérdésre világított rá, pontosabban arra, hogy amíg a NATO belépésével az Egyesült Államok vezető szerepe a konfliktus rendezésében némileg háttérbe szorulhat, addig az, hogy a szövetségesek mit akarnak kezdeni a háború szaggatta országgal, valamint annak véreskezű diktátorával, Moammer Kadhafival, teljesen képlékeny. (Persze nem Kadhafi számára, aki legfrissebb megszólalásában nemes egyszerűséggel keresztes hadjáratnak nevezte a nyugati beavatkozást.) A londoni találkozó, ahol jelen volt szinte minden érdekelt fél, leszámítva talán egyedül az Afrikai Uniót és Szaúd-Arábiát, bántóan megállapodás képtelen volt. A problémák röviden két témában merültek fel: az egyik, hogy mi történjen Kadhafival; a másik pedig, hogy vajon felfegyverezze-e a nyugat a líbiai ellenzéket. Az előbbi kérdésben az olaszok arra helyezték a hangsúlyt, hogy ők készek maguknál elhelyezni az észak-afrikai diktátort, ha a szövetség úgy dönt, hogy Kadhafinak mennie kell. A britek azonnal jelezték, hogy ők ezt a lehetőséget nem veszik számításban, legalább is a saját esetükben biztosan nem, de az, hogy mit csinálnak az olaszok, nekik tulajdonképpen mindegy. Az utóbbi kérdésben pedig, amíg az amerikaiak, a britek és a katariak hajlandónak mutatkoztak a líbiai fegyverszállításra, addig az olaszok, és még inkább a franciák ezt az eshetőséget kizárták, mivel – véleményük szerint – az ENSZ fegyverembargó (1970-es határozat) nemzetközi jogi szinten lehetetlenné teszi az ilyen irányú segítségnyújtást. A brit és amerikai külügyminiszter, William Hague és Hillary Clinton szerint azonban erre lehetőséget ad a későbbi 1973-as határozat egyik passzusa. Ám Clinton ekkor sietett hozzátenni, hogy minden fegyverszállítás, mely az LNT-t és vele a Kadhafi-ellenes felkelőket célozza meg, csak és kizárólag azután következhet, ha a légicsapások nem vezetnek semmilyen eredményre; értsd: nem dől meg a rezsim és a polgárháború tovább folytatódik.
Az Egyesült Államok szerint erre a kvázi óvintézkedésre azért van szükség – annak ellenére, hogy látható, hogy a bombázások egyelőre nem használnak, hiszen az elmúlt napokban a kormány visszafoglalt több, az ellenzék által bevett kulcsfontosságú várost –, mert a NATO-nak olyan titkosszolgálati információi vannak, amelyek szerint az LNT-ben több Al-Kaida és Hezbollah kötődéssel is rendelkező felkelő található. Ezt a hírt később Susan Rice, az Egyesült Államok ENSZ nagykövete is megerősítette.
(Friss hír: Barack Obama amerikai elnök állítólag a CIA-n keresztül engedélyezte a fegyverszállítást a líbiai ellenzéknek.)
Németh Áron Attila
