Keresztes hadjárat Líbia ellen

2011. április 01.

Egészen keddig úgy tűnt, hogyha nehezen is, de a líbiai felkelők – nemzetközi segítséggel az oldalukon – képesek lehetnek akár a fővárosig, Tripoliig előrenyomulni. A helyzet azonban változni látszik, méghozzá Kadhafi javára, hiszen a londoni Líbia konferenciával párhuzamosan – ahol a szövetséges nemzetek vezető politikusai találkoztak – a diktatórikus rezsim ellentámadásba lendült és gyors egymásutánban több olyan várost is visszafoglalt, mely az elmúlt napokban az ellenzék kezére jutott. A Líbiai Nemzeti Tanács (LNT) kilátásai tehát nem jók, főleg, hogy a részben a jövőjükről is döntő konferencia ismét felszínre hozta a szövetséges hatalmak közti súlyos ellentéteket.
 
A brit miniszterelnök, David Cameron mosolygósan és láthatóan magabiztosan várta a kedden Londonban megrendezett Líbia konferencia kezdetét. Ez persze nem meglepő, hiszen Nicolas Sarkozy francia elnökkel egyetemben Cameron talán az egyetlen olyan vezető nyugati politikus, aki már a kezdetektől fogva teljes vállszélességgel odaállt a líbiai felkelők ügye mellé. Sőt, mindent megtett annak érdekében is, hogy – Irakkal ellentétben – legyen ENSZ felhatalmazása egy líbiai nemzetközi beavatkozásnak. Ennek (is) köszönhetően aztán, nagyjából egy hete az ENSZ 1973-as határozata megszületett és a szövetségesek megkezdték Líbia bombázását. A határozottabb ENSZ fellépés és az ebből fakadó egység azonban nem tartott sokáig, hiszen rögtön a beavatkozás megkezdése után napvilágot láttak olyan hírek, hogy a szövetségesek megannyi kérdésben nem értenek egyet. Például – csak, hogy a két legfontosabbat említsem –, hogy ki irányítsa a hadműveleteket (mindenki az Egyesült Államokat akarta, de mivel ők nem akarták hosszú távon betölteni ezt a szerepet, emiatt néhány napja át vette az irányítást a NATO); illetve, hogy mi is a kitűzött cél Líbiában.
 
("Merre tovább?", forrás: www.flickr.com)
 
A londoni konferencia igazán ez utóbbi kérdésre világított rá, pontosabban arra, hogy amíg a NATO belépésével az Egyesült Államok vezető szerepe a konfliktus rendezésében némileg háttérbe szorulhat, addig az, hogy a szövetségesek mit akarnak kezdeni a háború szaggatta országgal, valamint annak véreskezű diktátorával, Moammer Kadhafival, teljesen képlékeny. (Persze nem Kadhafi számára, aki legfrissebb megszólalásában nemes egyszerűséggel keresztes hadjáratnak nevezte a nyugati beavatkozást.) A londoni találkozó, ahol jelen volt szinte minden érdekelt fél, leszámítva talán egyedül az Afrikai Uniót és Szaúd-Arábiát, bántóan megállapodás képtelen volt. A problémák röviden két témában merültek fel: az egyik, hogy mi történjen Kadhafival; a másik pedig, hogy vajon felfegyverezze-e a nyugat a líbiai ellenzéket. Az előbbi kérdésben az olaszok arra helyezték a hangsúlyt, hogy ők készek maguknál elhelyezni az észak-afrikai diktátort, ha a szövetség úgy dönt, hogy Kadhafinak mennie kell. A britek azonnal jelezték, hogy ők ezt a lehetőséget nem veszik számításban, legalább is a saját esetükben biztosan nem, de az, hogy mit csinálnak az olaszok, nekik tulajdonképpen mindegy. Az utóbbi kérdésben pedig, amíg az amerikaiak, a britek és a katariak hajlandónak mutatkoztak a líbiai fegyverszállításra, addig az olaszok, és még inkább a franciák ezt az eshetőséget kizárták, mivel – véleményük szerint – az ENSZ fegyverembargó (1970-es határozat) nemzetközi jogi szinten lehetetlenné teszi az ilyen irányú segítségnyújtást. A brit és amerikai külügyminiszter, William Hague és Hillary Clinton szerint azonban erre lehetőséget ad a későbbi 1973-as határozat egyik passzusa. Ám Clinton ekkor sietett hozzátenni, hogy minden fegyverszállítás, mely az LNT-t és vele a Kadhafi-ellenes felkelőket célozza meg, csak és kizárólag azután következhet, ha a légicsapások nem vezetnek semmilyen eredményre; értsd: nem dől meg a rezsim és a polgárháború tovább folytatódik.
 

Az Egyesült Államok szerint erre a kvázi óvintézkedésre azért van szükség – annak ellenére, hogy látható, hogy a bombázások egyelőre nem használnak, hiszen az elmúlt napokban a kormány visszafoglalt több, az ellenzék által bevett kulcsfontosságú várost –, mert a NATO-nak olyan titkosszolgálati információi vannak, amelyek szerint az LNT-ben több Al-Kaida és Hezbollah kötődéssel is rendelkező felkelő található. Ezt a hírt később Susan Rice, az Egyesült Államok ENSZ nagykövete is megerősítette.

(Friss hír: Barack Obama amerikai elnök állítólag a CIA-n keresztül engedélyezte a fegyverszállítást a líbiai ellenzéknek.)

Németh Áron Attila

A bejegyzés trackback címe:

https://diplomaci.blog.hu/api/trackback/id/tr912790475

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: A Bombázás a Civilek Érdekében Folytatódik 2011.04.07. 17:13:41

Amerika nem kér Kadhafi tűzszünetébőlMTI, IndexTerroristákkal nem tárgyalunk!Most legalábbis biztosan nem.Ez a kép még akkor készült, amikor Kadhafi a terrorellenes küzdelemben az USA egyik legfőbb szövetségese volt. Oszd meg és uralkodj.Ha már a terro...

Trackback: Aknákat telepítettek Kadhafiék 2011.04.01. 17:15:02

Több mint száz taposóaknára találtak egy ostromlott város körül a megfigyelők.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mr. Rustical 2011.04.01. 12:14:02

Néhány tanulsága máris van a "keresztes" háborúnak:

1. Európa katonailag annyira a béka segge alatt van, hogy az USA nélkül még egy Kadhafi-szintű hadsereg lebombázására sem képes.
2. Ennek ellenére továbbra is nagy a szájuk, és bácsit akarnak játszani Afrikában, ahelyett, hogy az arab országokra bíznák az ENSZ határozatok végrehajtását.
3. Mivel nem sikerült gyors sikert elérni, addig balfaszkodnak, amíg mindenki elfelejti, hogy eredetileg jófejségből akartak segíteni "Líbia elnyomott népének", és nemsokára az egész arab (és kínai meg orosz) világ a hódító keresztes hadjárat ellen fog ágálni.

Most még talán abba lehetne hagyni az okoskodást, és ráhagyni az arabokra, hogy oldják meg a problémáikat. Egyiptomnak, Szaúd-Arábiának és a többinek is csinos hadseregeik vannak, jól felszerelt légierővel, ha annyira pária Kadhafi, akkor csapják le ők. Mi köze ehhez Európának?

Legfeljebb az olaj miatt van némi stratégiai érdek, de mi a garancia arra, hogy a mostani ellenzékiek, ha nyernek, bármilyen ígéretüket be fogják tartani?

Pont semmi.

Nem lenne bajom vele, végül is egy pár repülőjük van, néhány bomba is van még, miért ne bombázgassanak. De sajnos nekünk csak 10,000 elhízott alezredesünk van hadsereg címén, a dzsihád meg rajtunk is fog csattanni, ha nagyon felpiszkálják az igazhitűeket.

vontod75 2011.04.01. 12:22:40

Nagyon remélem, hogy még sokáig tart a Föld olajkészlete és az olaj számít első számú stratégiai nyersanyagnak. Nagyon nem szeretném megélni azt amikor majd a víz és termőföld lesz az és véletlenül be kell avatkoznia az USA-nak Magyarországon az elnyomott cigányok védelmében...

Másrészt ebből a konfliktusból Európa már végkép leszűrhetné a tanulságot, hogy fogatlan oroszlánok vagyunk. Nem hogy a világ vezető nemzeteivel, de még egy 60as évek technikai szintjén mozgó zsebdiktátorral sem vagyunk képesek mit kezdeni.

Pedig ideje lenne összekapni magunkat, mert Afrika és Ázsia már kezd elviselhetetlenül túlnépesedni...

Reterro 2011.04.01. 12:33:32

Csak tudnám meddig fog ez a nagy átverés még tartani.

vontod75 2011.04.01. 12:35:10

@Reterro: Ez örökké. A líbiai meg konkrétan addig, amíg az olaj vállalatok nem kerülnek szövetséges kézre.
süti beállítások módosítása