Magyar oldalról Hende Csaba honvédelmi miniszter vett részt azon a Lőcsén (Szlovákia) tartott V4-es védelmi miniszteri találkozón, ahol elmondta, már a kezdetektől fogva támogatta az ötletet. Az előzetes tervek szerint a „battle group” 2016 elejére állna fel, ám már 2013 során megkezdenék a közös hadgyakorlatokat a NATO Reagáló Erők (Response Force) koordinációja mellett. Az észak-atlanti szervezet azonban ennél több beleszólást nem kapna a csapatok irányításába, hiszen az egész kezdeményezés alapvető lényege, hogy egy attól független katonai csoportosulás jöjjön létre. Ez pedig nagyon sok kérdést felvet a régió és benne Magyarország jelenlegi helyzetéről és perspektíváiról.

 

("Magyar honvédségi gyakorlat - egyre több lehet belőle", f: www.hvg.hu)

 

A Visegrádi Négyek ugyanis eredetileg azért léptek közös porondra, hogy elősegítsék a saját beilleszkedésüket az EU-ba és a NATO-ba. Ez a négy tagnál sikeresen megtörtént, 2004-ig bezárólag mindegyikük tagja lett mindkét szervezetnek. Az utána következő 5-6 év nélkülözte a nagyobb átfogó tervek hangoztatását, azonban az elmúlt egy évben láthatóan magára talált a szervezet. Mindennek kellemes lökést adott az, hogy 2011 során Magyarország és Lengyelország az EU soros elnöke, így a régió érdekeit érdemes volt újra napirendre venni. Ám ami talán még ennél is nagyobb hangsúllyal jelentkezik a helyzet során, az a gazdasági válság Európában tapasztalható egyre erőteljesebb nyomása. Az eurózónában történt görög és ír államcsőd közeli szituáció, az ezek miatt kialakuló egyre határozottabb kétely afelől, hogy ezeket az országokat meddig és milyen formában lehet megmenteni, és az így feltörekvő dezintegráció az Unión belül mind-mind olyan hatások, amelyek új stratégia kialakítására késztetik a közép-keleti nemzeteket, ennek alapja pedig a gyakorlati függetlenedés. Mindez több ponton is megfigyelhető: itt van például a magyar EU-elnökség egyik célja, az észak-déli gázvezeték létrehozása, amely teljes valójában az egész régió számára jelentene alternatívát és elszakadást mind az orosz, mind a nyugati partnerektől. Vagy esetleg az a tény, hogy Lengyelország és Csehország bár erős gazdasággal rendelkeznek, és ezáltal képesek lennének bevezetni az eurót, a fent említett tényezők miatt továbbra is halogatják a döntést. Sőt, ha nem akarunk feltétlenül régiós vagy V4-es politikákat figyelemmel kísérni, akkor elég, ha csak a magyar külpolitika elmúlt fél-egy évét vesszük szemügyre, és láthatjuk, amint retorikailag egyre gyakoribb alkalommal szembesülhetünk egy, az Európai Uniótól szélesebb körű politikai függetlenséget kívánó, esetenként a nemzetközi szervezetekkel szembemenő lépésekkel.

 

Mindez azonban nem jelenti azt, hogy jelenleg akár Szlovákia vagy Magyarország teljesen egyedül megállná a helyét a kontinensen, ezért ez az elkülönülés inkább csupán egyfajta újraosztása az eddig kialakított szövetségeknek, anélkül, hogy bármelyik főbb szereplőtől is nagyon eltávolodnának. Tény ugyanis, hogy az EU gazdasági kooperációja nélkül, valamint a NATO katonai védereje nélkül a régió komoly nehézségekkel küzdene az adott témakörökben, ám az is igaz, hogy az EU (amelynek egyre több területen kell visszalépnie eddig elért céljaihoz képest - például a schengeni határoknál) és a NATO (amely szintén egyre több felelősséget és tehervállalást szeretne átadni a szövetségeseknek) sem képes kifejteni ugyanakkora kohéziós erőt, mind eddig. Ennek fényében a régió újrapozícionálása helyénvalónak tűnik. Annak pedig, hogy mindez pont azelőtt történik, mielőtt Lengyelország (akinél az Uniós katonai erők megerősítése stratégiai célként szerepel)  - az új hadtest leendő vezetője - veszi át az EU-elnökségi stafétát, különös szimbolikája van. Az eltökélt tervek mellé azonban több kérdés is társul, például, hogy milyen elrettentő erőt tudnak felmutatni olyan országok, melyek közül többen (ahogy legtöbbször Magyarország is) inkább „potyautasként” vesznek részt már a NATO-ban is? Vagy például az, hogy miképp működne együtt katonailag Szlovákia és Magyarország, akik között a külpolitikai viszony továbbra is a hűvős-semleges skálán mozog? Esetleg az, hogy bár az új „battle group” hivatalosan az EU haderejét növelné, mennyiben lehet mindez pont az Unióban erősödő dezintegrációs folyamatok újabb forrása? Amennyiben a tervek szerint továbbhalad a hadtest létrehozása, ezekre a tényezőkre mindenképp érdemes lesz figyelni.