Annak ellenére, hogy Nicolas Sarkozy nem húzott direkt hasznot legnagyobb riválisa, a szocialista elnökaspiráns Dominique Strauss-Kahn májusi letartóztatásából, várható volt, hogy a francia államfő még valamilyen nagy dobásra készül a jövő nyár elején esedékes országos választások előtt. Ez a lépés azért volt egyértelmű és logikus, mert az IMF volt igazgatójának látványos bukása ellenére sem növekedett érdemben Sarkozy népszerűsége. Sőt, a jelenlegi felmérési adatok szerint a baloldal új első számú kihívója, François Hollande, a regnáló elnökkel közel azonos eséllyel indul harcba; dacára annak, hogy korábban jóval az elnök mögött foglalt helyet a népszerűségi listán. Tehát ebből is látszik, hogy Dominque Strauss-Kahn kiesése végül nem Sarkozynek, hanem egy harmadik jelöltnek hozott, egyelőre képzeletbeli szavazatokat. Persze tény, a választási verseny ezzel ismét nyílttá vált, lévén, a francia elnök már korántsem annyira esélytelen és sebezhető, mint korábban. Főleg úgy nem, ha a héten meghozott két nagy sajtó visszhangot kiváltott döntése sikeresnek bizonyul.

 

(A bejelentés, f: www.telegraph.co.uk)

 

Ezek közül nyilván a 35 milliárd eurós gazdasági csomag az, ami leginkább szavazatokat hozhat az elnöknek, hiszen bár Franciaország nincsen olyan rossz pénzügyi helyzetben, mint mondjuk Portugália, vagy még inkább Görögország, de nincs is kifejezetten jóban. Vagyis az elsősorban kutatásra, oktatásra, atomenergiára és iparra szánt fejlesztések sikerességét a választók sokkal előbb fogják honorálni, mint néhány miniszter le-, illetve átcserélését. Annak ellenére, hogy a friss kormányátalakítás a szavazók, azon belül is kiemelten a jobboldali szavazók számára világosan pozitív eredményekkel zárult. Egyrészről, mert fiatalabb, a francia konzervatívok által kedvelt Jacques Chirac pártfogoltjai (François Baroin – pénzügyminiszter, Valérie Pécresse - költségvetési miniszter) kerültek hatalomba. Másrészről pedig, mert Francois Sauvadet (közigazgatás) és Jean Leonetti (európai ügyek) kinevezése is azt sugallja, legalább is a nyilvánosság felé, hogy a kabinet a korábbi jobbra tolódás helyett ismételten középre pozicionálja magát. Ez utóbbira amúgy több francia napilap szerint azért van szüksége Sarkozynek, mert mind Chirac, mind Jean-Louis Borloo (volt UMP-s miniszter), mind pedig a közvélemény jelentős része szerint a kormánypárt vészesen eltávolodott valódi értékeitől.

 

Arra még természetesen várni kell, hogy kiderüljön, vajon a francia elnök tényleg helyesen döntött-e a kormányátalakítással, illetve a fejlesztési csomag bevezetésével kapcsolatban. Ám az irány egyértelmű, egy év alatt meg kell tenni mindent annak érdekében, hogy visszaédesgessék magukhoz a szavazókat. A jobboldaliakat az előbbivel, a bizonytalanokat pedig az utóbbival. Persze a siker még így sem garantált, sőt! Hiszen elnézve Nicolas Sarkozy elmúlt fél éves teljesítményét, a pártján belüli törésvonalakat (itt, itt) és a botrányokat (itt, itt), amiket elszenvedtek, az, hogy a következő választás nem lesz sétagalopp, nem kifejezés. Az UMP-nek ugyanis szinte biztosan foggal, körömmel kell majd harcolnia, hogy a hatalomba maradhasson, mert a szocialistáknak több évtizede ez lesz a legnagyobb esélyük arra, hogy végre visszakerüljenek az Élysée-palotába, és nyilván, ezért mindent meg is fognak tenni.