Az Európában egyre erősödő gazdasági és pénzügyi válság folyományaként alapvető, hogy az egyes európai országok egyre többet próbálnak tenni mozgásterük kiszélesítéséért. Ennek egyik sarokköve az energiapolitika, amely a régióban egyértelműen a mai napig az orosz függéstől szenved (lásd előző írásunkat). Ennek átalakítására – mivel teljes megszüntetése rövid távon csaknem lehetetlen  – a magyar kormány is folyamatosan tesz lépéseket. Erre utal a most kihirdetett kooperáció is, amelynek keretén belül a Visegrádi Négyek közül három ország is – Magyarország, Szlovákia és Csehország – összekapcsolja árampiacát. Mindez természetesen összhangban van az Európai Unió törekvéseivel is, mivel ott is cél, hogy 2014-re teljes belső villamosenergia-piac alakuljon ki. A stratégia célja természetesen az, hogy egy közös, biztonságos ellátórendszer épüljön ki a kontinensen, amely együttes erővel jobb pozícióból védheti meg az uniós tagállamok energetikai érdekeit. Valószínű, hogy a kezdeményezéshez több szomszédos állam is csatlakozni fog, főleg, mivel a tagok ezt már a kezdetektől szorgalmazzák.

 

("Magyar csapra, magyar kezet?", f: www.hirado.hu)

 

Hasonló érdekek vezérlik a Magyar Villamos Műveket (MVM) a német E.On-al való tárgyalásaik során is, amely keretében a cég magyarországi leányvállalatait (E.On Földgáz Trade és E.On Földgáz Zrt.) próbálná visszavásárolni az állam. Ezek a cégek a legnagyobbak és legfontosabbak a magyar földgáz piacon, így nem véletlen, hogy az állam ezek felől érdeklődik ilyen aktívan. Ám nem ők az egyetlenek: az orosz Gazprom is szívesen rátenné a kezét ehhez hasonló, Közép-Európában stratégiailag fontos német vállalatokra. Habár konkrétan az E.On (vagy más cég) nem merült fel a híresztelésekben, valószínű, hogy a Gazprom az E.On-al is folytat tárgyalásokat az ügyben, őket kihagyni egy ilyen ajánlattételből ugyanis teljesen logikátlan lenne.

 

Mindezek fejleményében az látszik tehát körvonalazódni, hogy a magyar állam szeretne minden tőle telhetőt megtenni azért, hogy az oroszokat minél inkább kiszorítsa a jelenleg túlságosan is általuk irányított piacról. A lépéseket azonban természetesen – főleg ebben a válságos időszakban – a nemzeti büdzsé határozza meg, és az MVM kezdeti ajánlatát (amely a pletykák szerint 800 millió euróról szólt) a németek elutasították, mivel ők 1,2 milliárd eurót szeretnének kapni a két leányvállalatért. Bár Magyarország emelheti az összeget, kérdéses, hogy az egyre erősödő német-orosz kapcsolatok nem fognak-e beleszólni az ügyletbe, előnytelen pozícióba juttatva így az MVM-et. A most rendezett hannoveri csúcstalálkozón a két ország valószínűleg egy sor gazdasági együttműködésről hozott döntést, melyek alapjaiban befolyásolhatják a közép-(kelet-)európai régió életét. Ez még akkor is kínos lehet, ha a Nabucco gázvezeték tárgyalásai egyre előrehaladottabb állapotban vannak, és így az azeri és türkmén források is biztosítottnak tűnnek. Magyarországnak, a régiónak és persze az EU-nak mindezek mellett is kulcsfontosságú, hogy a stratégiai pontok ne kerüljenek (újra) orosz kézre, így még látni esélyt az MVM sikerére az ügy során.

 

Azt mindenesetre elmondhatjuk, hogy mindez akár egy pozitív példa is lehet Magyarország történetében, mivel úgy tűnik, hogy a gazdasági vezetők most nem várják ki, míg az összes lehetőség elhal a pozitív perspektívák elől, hanem előretekintve, hosszabb távú stratégiában gondolkodva cselekszenek a külgazdaság területén.