A múlt héten minden bizonnyal nehezebb lett volna jobb kedvű európai nemzetet találni, mint a görögök. Bár az országot sorra támadják a nyugat-európai lapok, bankok, kormányok, fenyegeti őket az IMF és az EU, hogy továbbra is tartani kell a pénzügyi szigort, ha EU-s pénzen akarnak talpon maradni, és el akarják kerülni a gazdasági összeomlást. Mégis, a jelenlegi Hollandia ritkán látott ironikus helyzetbe került saját magával, a görögök legnagyobb örömére. A legfőbbképpen gazdasági értelemben minta állam Hollandia ugyanis alig néhány nappal ezelőtt veszítette el liberális – keresztény demokrata koalíciós kormányát az ország számára kötelező érvényű megszorító intézkedések körül kirobbant válságban. A holland kormány alól a széket – ahogy az várható volt már 18 hónappal ezelőtt is – természetesen a szélsőjobboldali PPV, vagyis Geert Wilders pártja húzta ki.

 

(Marad a kerékpározás? - Mark Rutte volt holland miniszterelnök)

 

A legutóbbi választásokat követően, miután a PPV-vel értelemszerűen senki sem akart nyíltan kormányra lépni, Wilders jelezte, hogy kész kívülről támogatni az éppen hogy választási győztes, Mark Rutte vezette koalíciót. Ennek következtében azonban minden szereplő számára világos volt már akkor, hogy ha kenyértörésre kerül a sor, vagy Wilders szavazatokat szimatol valamilyen fajsúlyos politikai kérdésben, akkor bedönti a kormányt. Így lett. A volt miniszterelnök és a többi párt legnagyobb szerencséje viszont éppen az, hogy ez a fajta opportunizmus, amit a PPV és Wilders képvisel, hosszú távon halálra van ítélve. Egyrészről azért, mert a párt, mint a legtöbb szélsőséges-populista szervezet, mindössze kiragadott témákon próbál lovagolni (muszlimok, EU, euró) és nem törekszik átfogó program kidolgozására. Másrészről, mert Wildersen kívül a pártnak jelenleg nincsen másik szuggesztív, vezetésre alkalmas politikusa. Ezeket amúgy a legfrissebb közvélemény-kutatási adatok is alátámasztják, hiszen szinte mindegyik komoly veszteségeket vetít előre a PPV számára a várhatóan szeptember elején (ha minden igaz, akkor szeptember 12-én – szerk.) kiírásra kerülő választásokon.

 

A lényeg és az irónia, ami a görögök számára most oly kedves, ettől függetlenül az, hogy az EU által szorgalmazott megszorító csomag, amit a Rutte-kormány beterjesztett, megbénította a holland politikát és magával rántott benne mindenkit. Holott kevesebb erélyesebb szószólója volt az EU-ban a görögök elleni minél keményebb fellépésnek, mint Hollandia. Persze a hollandok helyzetét még így sem ildomos összehasonlítani a görögökével, hiszen, amíg a korrupcióban fulladozó, teljességgel versenyképtelen, uram-bátyám belpolitikai közösségre épülő ország helyzete még az EU-IMF segítség ellenére is szinte kilátástalan, addig a hollandok azért nem állnak olyan rosszul, megbukott kormány ide vagy oda. Részben, mert Hollandia változatlanul tripla A hitel besorolású EU-s tagállam (együtt például Svédországgal, Norvégiával és Ausztriával), míg Görögországnak lassan saját, negatív besorolást kell kitalálni. Másrészt azért, mert a válság ellenére a hollandok a kormánybedőlés utáni napon már elfogadták az EU által is elvárt megszorító csomagot, ami jövőre 3%-ra szállítja a jelenleg 4.6%-on álló deficitet.

 

Nyilván ez a nehezen megszületett döntés, ahogyan a holland gazdaság nem éppen rózsás kilátásai is inkább további belpolitikai csatározásokat vetítenek előre. Ám a görög politikusokkal ellentétben a hollandoknál legalább várható, hogy a fontosabb döntéseket mindig meg fogják hozni. Főleg, hogy a holland választók tisztában is vannak ezen ügyek fontosságával.