Ebben a hónapban kezdte meg 8 hónapos börtönbüntetésének letöltését a volt liberális demokrata energiaügyi miniszter, Chris Huhne, illetve volt felesége, a neves közgazdász, Vicky Pryce. De a koalíciós kormány pénzügyminisztere is a napokban mutatta be a 2013-as költségvetést, tehát március sem telt el fontos események nélkül az Egyesült Királyságban, úgyhogy mi most ezekre a fejleményekre koncentrálunk.

Ahogy azt a 8 hónapos börtönbüntetést kiszabó bíró az ítélethirdetés előtt elmondta, Huhne és Pryce bár hosszú házasságot, 5 gyermeket és fényes karriert tudhat maga mögött, amikre méltán lehetnek büszkék, ezt 2003-ban felelősségük teljes tudatában, saját maguk dobták sutba. A bíró által hivatkozott mondat rövid háttere pedig, hogy az akkor még képviselő Huhne-t a stanstedi reptérről hazafelé tartva gyorshajtáson érték, ami 6 hónapos jogosítvány felfüggesztést jelentett volna a korábban már az utakon néhányszor vétkező politikusnak. Vicky Pryce, miután férje beszámolt neki az esetről, némi rábeszélés után a rendőri meghallgatáskor azt állította, hogy azon az estén nem Huhne, hanem ő vezetett haza Stanstedről, ezzel megmenekítve férjét a felelősségre vonás alól. Az akkor még „feledhető” házastársi cinkosság 3 évvel ezelőtt viszont teljesen új megvilágításba került, amikor fény derült a hírre, hogy Huhne válni akar feleségétől, méghozzá régi bizalmasa és PR-tanácsadója, Carina Trimingham miatt. A jogosan sértett asszony azonban vélhetően úgy gondolta, hogy az éppen pályája csúcsán lévő, már energiaügyi miniszter és hosszút távon talán pártelnök férjnek bűnhődnie kell tetteiért, még hozzá lehetőleg karrierjével, éppen ezért kitálalt a médiának.

(Chris Huhne - f: www.telegraph.co.uk)

Az elmúlt 3 évben Pryce számítása és terve ellenben csúfosan megbukott. Bár a Sunday Times (Pryce hozzájuk vitte el a gyorshajtási ügyet – szerk.) részleteibe menően szedte ízekre az akkori esetet, majd később Huhne hűtlenségét és új kapcsolatát tanácsadójával, arra a feleség már nem gondolt, hogy a rendőrség és a média előtt-utóbb őt is meg fogja kérdezni az ügyről, illetve az abban játszott szerepéről. Így is lett. A rendőrség, miután egyértelművé vált számukra, hogy Pryce szándékosan, minden különösebb külső nyomás nélkül segítette férjét a törvény kijátszásában, a feleséget is beidézte az ügyben, aki, ellentétben Huhn-nal, egész végig tagadta közreműködését. Ráadásul tette mindezt annak ellenére, hogy egy idő után a média már olyan sms-ket is nyilvánosságra hozott, amiben Huhne és felesége világosan egyeztetnek arról a bizonyos 2003-as estéről. Vicky Pryce-t tehát utolérte végzete. A történet pedig ebben a hónapban, a házaspár 8 hónapos letöltendő börtönbüntetésével zárult. Az ügynek azonban szerintem a szokásos és némileg triviális, ámde fontos tanulságain kívül (pl. törvényt sérteni nem szabad, közszereplőként sokkal jobban oda kell figyelni tetteinkre, hazudni nem szabad – főleg nem a hatóságok előtt és főleg nem egy büntető ügyben –, stb.) van egy érdekesebb oldala, ez pedig a politikai felelősségre vonás kérdése a nyugati demokráciákban. Simon Jenkins írja a Guardian oldalán, meggyőződésem szerint szinte teljesen jogosan, hogy ebben az ügyben a büntetés és az elkövetett bűn mértéke teljesen aránytalanok. Hiszen pár marginális közúti kihágás, amit lássuk be, emberek millió követnek el nap, mint nap, és ami szerencsére többnyire nem követel emberélet, nem okoz sérülést vagy font / forint milliók elvesztését, egyszerűen nem eredményezhet letöltendő börtönt. A közpénzek elherdálása, hivatali visszaélés, az ország energiaellátásnak veszélyeztetése azonban mind olyan ügyek, amelyek együtt és külön-külön is érdemesek lehetnének kivizsgálásra és letöltendő börtönbüntetésre, de ezekben, sajnos, nem vizsgálták Huhne felelősségét, merthogy ezekben, valahogy soha sem vizsgálódnak.

Természetesen lehet mondani, hogy egy politikus, egy közszereplő, aki szándékosan akarja félrevezetni a hatóságokat megérdemli kiemelt büntetését még egy ilyen ügyben is, de a valós kérdés számomra nem ez, hanem, hogy miért nem lehet politikusokat, vagy miért nem akarunk politikusokat olyan tettekért bíróság elé állítani, amelyek tényleg fajsúlyosak, amelyek a hivatalukkal / hatalmukkal történő visszaélést bizonyítják a választók, az adófizető lakosság kárára. Félreértés ne essék, Chris Huhne megérdemli a büntetést, de szerintem egy jelentős pénzbüntetés, valamint jogosítványának örökös felfüggesztése az elmúlt évek médiaőrülete után éppen elegendő lett volna számára.

("George Thatcher" - f: dailymail.co.uk)

Mostani cikkünk második és egyben rövidebb története a konzervatív pénzügyminiszter nevéhez fűződik, akit a Daily Mail a múlt héten egy az egyben Margaret Thatcherré photoshoppolt, miután George Osborne bemutatta a kormány 2013-as költségvetését. A beszédben és tervben sok érdekes nincsen, hiszen a pénzügyminiszter és a koalíciós kormány rendíthetetlenül marad a ciklus elején bevezetett „adósságlefaragás kell, mert a növekedés majd utána magától jön” (a pénzügyminiszter korábbi bejelentéseiről, a kormány gazdasági terveiről és hozzáállásáról itt, itt, itt, itt és itt már írtunk) stratégiánál. Ebben Osborne és csapata valóban követi a thatcheri utat, vagyis, hogy azt a tervet, amibe belekezdünk, azt végre kell hajtani, mert a kormány hisz benne és, mert gyengeség lenne más utat választani. De véleményem szerint valós a The Daily Telegraph szerkesztőségi véleményének megállapítása, miszerint bár lehet, hogy populista intézkedésekkel a kormány rövidtávon szavazatokat szerez, hosszútávon ezzel mégis saját maga alatt vágja a fát, mert a lakosság nem vak. Persze az szja és lakásvásárlási támogatások – például – kedvezően hathatnak a választókra, de a tény, hogy az előrejelzésekkel ellentétben fele akkora lesz az idei gazdasági növekedés, mint várták (1,2 % helyett 0,6%), illetve, hogy az államadósság a korábban beígértek helyett nem csökkenni, hanem nőni fog a következő években is, vagyis, nem várható jelentős fiskális stabilizáció, 2015-ben még nagyon visszaüthet.

Németh Áron Attila