Az elmúlt pár hónapban (is) több olyan világpolitikai esemény történt, amelyre érdemes volt odafigyelni. Mégis, a hazai híradások nem fordítottak különösebb figyelmet ezek bemutatására. Csehországtól kezdve az Egyesült Államokon át egészen Ausztráliáig politikai bukások egész sora rengette meg a helyi viszonyokat, ami ha az ott élők számára talán nem, a külpolitika iránt elkötelezettek számára mindenképpen komoly izgalmakat tartogatnak az őszre.

Budapestről nézve a cseh eseményeknek van a leginkább relevanciája, tehát ezzel érdemes kezdenünk. A Petr Necas vezette jobbközép koalíciónak már 2010-es megválasztása is meglehetősen nyögvenyelősre sikerült, hiszen éppen csakhogy kormányra tudtak kerülni. Ennek ellenére az elmúlt három évben a koalíció valahogy mégis megúszta a nehezebb helyzeteket. Milos Zeman (korábban a szociáldemokrata párt vezetője, valamint 1998 és 2002 között Csehország miniszterelnöke – szerk.) márciusi köztársasági elnökké választása, valamint az elmúlt hónapokban kirobbant kémkedési-, korrupciós- és szexbotrány azonban megpecsételni látszik a jobboldal sorsát. Részben, mert utóbbi hatására a kormánykoalíciót vezető ODS (2006 óta folyamatosan kormányon lévő konzervatív párt – szerk.) hosszú időre kibukni látszik a politikai hadszíntérről, megnyitva az utat a baloldal előtt. Részben pedig, mert annak dacára, hogy a jobboldal / jobboldali média antidemokratikusnak titulálta Zemant (aki baloldaliak vezette ideiglenes kormányt nevezett ki a megbukott jobboldali helyére – szerk.), ezzel komoly nemzetközi sajtó visszhangot kiváltva, a választók az elnök mellett állnak. Ennek fényében tehát könnyen lehet, hogy a várhatóan október végén kiírásra kerülő országos választások szociáldemokrata kormányt és egy megerősödött, szintén baloldali köztársasági elnököt fognak eredményezni, ami jobb esetben rég nem látott stabilitást hozhat az országnak, rosszabb esetben viszont újabb évek bizonytalanságát.

Franciaországgal már korábban is előszeretettel foglalkoztunk (például itt és itt), és ez vélhetően a jövőben sem fog változni, főleg, ha Nicolas Sarkozy volt államfő, korábbi ígéretét megszegve, valóban megpróbál visszatérni. Vitathatatlan, hogy a magyar származású francia politikus színes egyéniség és ez még inkább igaz Francois Hollande-ot elnézve.  A jelenlegi szocialista elnök ugyanis szürke, unalmas és a reform hajlandóságnak láthatóan egy cseppnyi jelét sem mutatja. Persze hiba lenne azt mondani vagy hinni, hogy Sarkozy országa számára a megváltó, hiszen 2007-es megválasztása előtt bár sikerült elérnie, hogy a többség ezt gondolja róla – részben például kiváló könyvének (Témoignage, 2006) is köszönhetően –, 5 év elnökösködés után korántsem véletlen, hogy Valery Giscard d’Estaing után ő volt az első államfő, akit egy ciklus után leváltott a francia nép. De Sarkozy-vel kapcsolatban tény, hogy addig, amíg egy kis esélyét is látja visszatérésének, biztosan próbálkozni fog. Akár az elnöki poszttal, akár miniszteri poszttal. Ez utóbbira talán még esélye is lenne, mondjuk egy következő, adott esetben Francois Fillon elnökölte konzervatív kormányban, előbbire viszont vajmi kevés. Nem csak azért, mert a legfrissebb TNS-Sofres felmérések szerint a megkérdezett választók 59 százaléka nem szeretné Sarkozy elnöki újraindulását, hanem azért is, mert a volt államfőnek már idén is több, illegális kampányfinanszírozási ügyben kell bíróság elé állnia (Sarkozy egyelőre meghallgatásokon vesz részt – szerk.), ami szinte lehetetlenné teszi számára, hogy a választók elfelejtsék elnökségének komoly visszásságait.

("Detroit = Zombieland", f: www.heavy.com)

Július közepén az Egyesült Államok egyik leghíresebb városa, a michigani Detroit csődbe ment. A világ autóiparának néhai központja, amelynek egykor közel 2 millió lakosa volt, mára egy 700 ezres, elszegényedett és megtört város szomorú képét mutatja.  A helyiek számára azonban talán nem is ez a legfájóbb, hanem a tudat, hogy a Ford, a Chrysler és a General Motors szülőhelye jó ideig (vélhetően) képtelen lesz a gödörből való kilábalásra, hiszen a város adóssága 2013-ban nagyjából 18 milliárd dolláron állt (ez a WSJ szerint kb. 27 ezer dollár / fő-s adósságot jelent – szerk.). Köszönhetően elsősorban annak, hogy a detroiti városvezetés 2008 óta minden évben 100 millió dollárokkal többet költött, mint aktuális bevétele. A város tehát röviden a politikai korrupció és túlköltekezés áldozatává vált, amit a rossz menedzsment csak kiegészített. Ezt a terhet pedig értelemszerűen képtelenség egyik napról a másikra eltüntetni. Kevyn Orr, akit az állam kormányzója a válsághelyzet kezelésével bízott meg, természetesen bizakodónak és tettre késznek tűnik, de a feladat komplexitását és súlyát elnézve, Detroit megmentése nem az idén jön el.

Franciaország mellett Ausztrália is egyik nagy kedvencünk, hiszen az utóbbi évek egyik legizgalmasabb belpolitikai párharca bontakozott ki a kormánypárt berkein belül a volt és jelenlegi miniszterelnök Kevin Rudd, valamint a volt miniszterelnök Julia Gillard között. 2007-ben a Rudd vezette Munkáspárt – sokak meglepetésére – 11 év után megdöntötte John Howard konzervatív koalíciós-kormányának hatalmát. Kevin Rudd tündöklése azonban összeférhetetlen és agresszív természetének köszönhetően csak 2010-ig tartott, amikor egy Gillard vezette belső puccs megbuktatta. Rudd ennek ellenére nem vonult vissza, hanem az elmúlt 3 évben folyamatosan azon volt, hogy visszaszerezze a miniszterelnöki pozíciót egykori bizalmasától. A néha már kutyakomédiába hajló párharc (Rudd korábban kétszer próbálta megdönteni Gillard hatalmát – szerk.) végül idén júniusban ért a végéhez, miután Kevin Rudd 57 - 45 arányban felülkerekedett Julia Gillardon. A régi-új pártelnök-miniszterelnöknek nem lesz könnyű dolga a most hétvégén tartandó választásokon, hiszen a Tony Abbott vezette ellenzék a legfrissebb közvélemény-kutatási adatok szerint jobban áll, mint a 2007 óta hivatalban lévő Munkáspárt. Ennek ellenére Kevin Rudd és pártja nem esélytelen a választásokon, mivel: 1) az ellenzék vezetése minimális, 2) Rudd sokkal jobb szónok, mint Abbott, 3) Gillard veresége után visszavonult a politikától, vagyis, Rudd-nak nem kell külső támadástól tartania.

Németh Áron Attila