A Keleti Nyitás politikája (korábban erről itt írtunk) Magyarország válasza mindarra a világpolitikában, világgazdaságban lezajló folyamatra, amelyet a nemzetközi közösség egyre világosabban tapasztalhat. A doktrína nem egy bizonyos országgal történő kapcsolatfelvételt céloz meg, hanem több, eddig fel nem ismert potenciállal bíró állammal történő stratégiai szövetségek kiépítését jelenti. Azon országok felé irányuló politikai, gazdasági nyitás, amelyek a világgazdasági válságban is meg tudták őrizni stabilitásukat, gazdaságuk bővülni tudott.
Az elmúlt években a nagyhatalmi egyensúly fokozatosan Kína felé billent, az ország gazdasága dübörög, Peking egyre határozottabban alakítja a játékszabályokat a világpolitika színpadán. A magyar kormány felismerte a Kínával történő együttműködés fontosságát, majd a Keleti Nyitással karöltve meghirdette a kettős együttműködés politikáját, melynek lényege, hogy miközben az ország erőfeszítéseket tesz a nyugat-európai szövetségi rendszer, az Európai Unióval történő együttműködés fenntartása érdekében, végig kell vinnie Kínával, mint egyik fő ázsiai partnerével, stratégiai szövetségesével a keleti nyitás politikáját. 2010-ben Orbán Viktor úgy fogalmazott, hogy „miért állnánk egy lábon, ha két lábunk van”. Annak ellenére, hogy nyugati zászló alatt hajózunk, keleti szél fúj a világgazdaságban, amely könnyen feldönti a gyenge, kapcsolatait nem diverzifikáló államokat. Kijelentése óta lassan, de biztosan épül a kormány keleti bázisa, melynek egyik kiemelten fontos vetülete a kínai-magyar reláció. Magyarország hongkongi főkonzulátusának újranyitása, a pekingi Magyar Kereskedőház felavatása, Szijjártó Péter a magyar-kínai kétoldalú kapcsolatok összehangolásáért felelős kormánybiztos közelmúltban történt kínai látogatása során aláírt számos megállapodása – többek között a Huawei Technologies magyar kormánnyal létrejött stratégiai megállapodása, a Wizz Air és a kínai ICBC lízing cége által kötött hitelszerződés, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (ELTE) létrejövő regionális Konfuciusz Intézet szerződése – mind a Keleti Nyitás sikerességét igazolják. A november végi Kelet-Közép-Európa (KKE)-Kína csúcstalálkozón a Budapest-Belgrád vasútvonal korszerűsítése érdekében kezdődött együttműködés pedig mérföldkövet jelent a Kína és a régióhoz tartozó országok sok évtizedre visszanyúló együttműködésében.
("A Keleti Nyitás hangja és arca", f: www.kinaon.com)
A magyar vezetés fontosnak tartja a nyugati világtól való gazdasági függés és kiszolgáltatottság csökkentését, a Kelet felé történő külkereskedelmi forgalom bővítését. Jelenleg az ország exportjának döntő hányada az Európai Unióba irányul, amely egy újabb regionális válság esetén negatív irányba mozdítaná el a magyar gazdaságot. Kína mindamellett, hogy az egyik vezető gazdasági nagyhatalom, világpolitikai befolyása meghatározó, rendelkezik a megfelelő tőkével, továbbá az Európai Unióval szemben kialakított külpolitikai alapelvei között szerepel a más ország belügyeibe történő be nem avatkozás. Mindez csábító a magyar vezetés számára. A Keleti Nyitás politikája egyrészt célozza a hasonlóan kedvező magyar arculat kialakítását Peking szemében, másrészt fel kívánja hívni a figyelmet arra, hogy Magyarország adottságai révén a térség országainak sorából messzemenően kiemelkedve tudja teljesíteni a tranzit ország szerepét, Kelet-Közép-Európa kapujaként elő tudja segíteni a kínai expanziót, a kínai áruk EU-ba történő áramlását.
A Kína felől érkező válaszok pozitív képet mutatnak. A központi vezetés szemében Magyarország hű barátként jelenik meg, a köztudatban máig él, hogy – a többi kelet-közép-európai országgal ellentétben – 1949. október 4-én, szinte rögtön a Kínai Népköztársaság október 1-jei kikiáltása után Magyarország elsők között ismerte el országukat. A jó földrajzi adottságok, a Magyarországon élő kínai bevándorlók, letelepültek magas száma (térségben vezető arány) mellett Kína számára kedvező, hogy Magyarország Európai Uniós tagállam, így a bilaterális kapcsolat elmélyítése révén nagyobb befolyást szerezhet vitás kérdéseinek (antidömping, fegyverembargó fenntartása) pozitív irányba történő terelésében. Ha Kína eredményesen megveti a lábát az EU-ban, az nagyban hozzásegítheti azt a szabadkereskedelmi tárgyalások sikerre vitelében. Magyarország további előnyeit bővíti, hogy a V4 országok közül ide érkezik a legtöbb befektetés, a már jelen levő kínai cégek száma a térséget tekintve is hazánkban a legmagasabb. Kína Magyarországot fontos, megbízható partnernek tartja, elismerve a térségben betöltött rendkívül kedvező szerepét, mely az EU tagság mellett a piaci szerkezet, a társadalmi stabilitás tovább emel. Ezt kifejezvén a KKE országok vezetői közül egyedül Orbán Viktor kapott meghívást hivatalos kínai látogatásra, melynek végső dátuma továbbra is egyeztetés alatt áll.
Véleményem szerint tehát a kormány Keleti Nyitás politikája jó irány, viszont azt nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a kínai terjeszkedés végpontját nem Magyarország jelenti, hanem az Európai Unió. Fő nyertese pedig Kína. Tranzit országként mi is profitálhatunk, a kínai beruházások növelik a munkahelyek számát, javítják a gazdaságot, emelik Magyarország láthatóságát a világpolitika színpadán. Országunk olyan adottságokkal rendelkezik, amelyekkel a kelet-közép-európai országok többsége nem. Ezt a kínai vezetés is felismerte, rajtunk múlik, hogy kinyitjuk-e kaput, vagy hagyjuk, hogy más államok tegyék meg helyettünk. Azt, ami a birtokunkban van, kontrollálni is jobban tudjuk, mint azt, ami azon kívül helyezkedik el. Merjünk Kína felé tekinteni, de azt sem szabad elfelejteni, hogy a nyugati világ és az Európai Unió, amelyhez tartozunk, szintén figyelmet, kompromisszumokat kíván. A gazdasági érdekeknek pedig nem szabad felülmúlnia azt, hogy mit képviselünk, és mi jelenti számunkra az erkölcsi értékeket. Mindig tudni kell nemet mondani, és úgy megtalálni az egyensúlyt Kelet és Nyugat között, hogy egyik lábunk se inogjon meg.
Gyuris Klaudia
Klaudia a DiploMaci blog állandó vendégszerzője, szakterülete Kína és a kínai-magyar reláció elemzése. Alapképzését a budapesti Nemzeti Közszolgálati Egyetemen szerezte, jelenleg a Shanghai International Studies University nemzetközi kapcsolatok- diplomácia mesterszakán tanul Kínában. A Külügyminisztérium Ázsiai és Csendes-óceáni Főosztályának volt munkatársa.
