A hétvégén a svájci választók kicsivel több, mint fele döntött úgy, hogy köszönik szépen, de nem kérnek többet a feltétel nélküli Európai Uniós bevándorlásból. Azon kívül, hogy a téma rendkívül kényes politikai kérdést érint, amit hamarosan elemzek is, apropót ad számunkra, hogy új rovatot indítsunk el itt a blogon, „Olvasók a DiploMaci ellen”* címmel. Az új rovat lényege, hogy egy adott cikk kifejezetten azért születik egyik-másik írónk klaviatúrájából, hogy azzal Ti, olvasók vitatkozzatok hasonló színvonalon és terjedelemben. A mai naptól tehát Tietek is a lehetőség, hogy érveljetek, éljetek vele, mert szerintünk érdemes - cikkeiteket hivatalos mailünkre, a diplomaci.posta@gmail.com-ra várjuk!
A száraz tényeket nézve: múlt vasárnap a svájci választók 50.3 százaléka (a választásra jogosultak 56 százalékának részvétele mellett) új bevándorlási kvótarendszer bevezetése mellett tette le voksát annak érdekében, hogy megszűnjön az Európai Unió területéről Svájcba érkezők szabad betelepülése. A döntés kapcsán természetesen az EU, Németország, valamint Franciaország vezetői csalódottságuknak, aggodalmuknak, bizonyos esetekben pedig nyílt haragjuknak adtak hangot. Ez azonban nem változtat a népszavazás eredményén, a svájciak ugyanis már csak limitáltan kérnek belőlünk, uniós állampolgárokból. Bár az hosszabb elemzést igényelne, hogy pontosan miért is jutott idáig a helyzet, az biztosnak látszik, hogy a mostani döntés más hasonló, nem Unión kívüli, hanem azon nagyon is belüli intézkedéseknek is könnyen megágyazhat. Nyilván addig, amíg mondjuk a britek, hollandok vagy valamelyik skandináv ország úgy határoz, hogy népszavazásra bocsátja ezt a kényes kérdést – amit a svájci választókhoz hasonlóan az ottani polgárok is nagy valószínűséggel elfogadnának – még jó pár hónapnak, esetleg évnek kell eltelnie. Véleményem szerint azonban nem lehet kétségünk afelől, hogyha úgy folytatódnak a dolgok az EU-ban, mint eddig, akkor hozzánk is hamarosan elérkezik a bevándorlási népszavazások kora. Persze nem feltétlenül Magyarországra, de egy az Egyesült Királyságban vagy Hollandiában meghozott döntésnek nálunk is lehet, sőt szinte biztosan lenne következménye, hiszen régóta egy szövetségbe tartozunk ezekkel az országokkal.
("Svájc védelmében", f: www.bilaterale.ch)
Érdekes kérdés azonban, hogy egy ilyen helyzetben vajon az esetleges következmények biztosan rosszak és károsak lennének e ránk, európaiakra nézve. Meglátásom szerint nem feltétlenül. Svájcnak ugyanis három éve van arra, hogy a választók mostani döntését jogszabállyá formálja, ami komoly lehetőséget tartogat a törvényalkotók számára, hogy az ország és az EU kapcsolatát szabályozó szerződéscsomag mégse szenvedjen károkat. Más hasonló, már meglévő, korlátozott bevándorlási példát alapul véve (pl. amerikai vagy ausztrál) a legvalószínűbb forgatókönyv ráadásul az, hogy a svájciak ezentúl adnak egy plafont az EU-s bevándorlók számának (pl. évente 8 ezer), illetve készítenek valamiféle pontozási rendszert arra vonatkozóan, hogy a helyi gazdaságnak és társadalomnak milyen típusú képzettekre van és milyenekre nincsen szüksége. Ellentetében tehát sok hazai és nemzetközi híradás sugalmazásával a svájciak nem teljesen, hanem részlegesen korlátozták az EU-s bevándorlást. Ettől még egy ilyen kvótarendszer amellett, hogy rendkívül nehezen kiépíthető, szembe megy egy kiemelten fontos uniós alapértékkel (emberek szabad mozgása), amit a tagállamok és az EU vezetői nehezen fognak lenyelni, de nem lehetetlen, talán éppen a jövőbeli sikerek miatt. De miért gondolom ezt? Azért, mert véleményem szerint a mostani EU-s bevándorlási politika sokszorosan bizonyította teljes alkalmatlanságát a megfelelő minőségű és mennyiségű munkaerő kezelésére. Persze lehet szépíteni a dolgokat, de alapvetően azért a jelenlegi, „mindenki szabad mozogjon az EU-ban és kész” rendszer egyszerűen kontraproduktív és kész.
Egyrészről, mert növeli az EU-n belüli feszültségeket. Ne mondja nekem ugyanis senki, hogy a helyieket az Egyesült Királyságtól Hollandián át egészen Svájcig nem frusztrálja például az egyre növekvő lengyel, portugál vagy görög beszéd. Másrészről, mert a munkaerő szabad mozgása nem csökkenti minden esetben az EU gazdasági problémáit. Azért, mert például Németországban sok mérnökre lenne szükség, még sokkal több képzetlen EU-s állampolgár érkezik hozzájuk, mint képzett, akik ráadásul sok esetben nem is mérnökök, ergo sok esetben nem azok érkeznek és nem olyan számban, akiket a helyi munkaerőpiac valóban felszívna. Meglátásom szerint éppen ezért a feltétel nélküli bevándorlás minden érdekelt fél számára csak nehézségeket, és nem előnyöket okoz, amin változtatni kell. Természetesen, mielőtt megkapnám a szélsőséges jelzőt, hozzáteszem, hogy minden európai számára biztosítani kell a jogot, hogy egy jobb élet reményében eltarthassa magát és családját, vagyis, a szabad mozgás joga alapvetően jó és fontos alapelv. Azonban ennek nem szabad azt eredményeznie, hogy bizonyos emberek, politikusok és kormányok visszaéljenek vele. Érzésem szerint ezért ennek csak úgy van értelme, ha valamiféle keretrendszer közé van szorítva, mert annak, hogy valaki Budapesten koldul vagy Londonban, a két tagállam számára nincsen pozitív hozadéka.
A fentiek fényében tehát bízzunk a svájci politikusokban, jogalkotókban, hátha a saját problémájuk mellett a miénket is megoldják, és így a bevándorlás végre valóban egy olyan pozitív fogalom lesz, amilyennek valóban lennie kellene. Amiben azok az emberek mozognak államok között, akik egyszerre teremtenek gazdasági hasznot a befogadó országukban, hazájukban, és persze még inkább saját maguk és családjuk számára, mert valójában mindenkinek ebben kellene érdekeltnek lennie.
Németh Áron Attila
*Az „Olvasók a DiploMaci ellen” rovat minden egyes cikkére érkezett olvasói levél elolvasásra kerül a szerkesztőségünk által, amiből aztán a legjobbnak ítéltet, a szerző beleegyezésével, annak nevének feltüntetése és minimális változtatás (e módosítások kizárólag a helyesírásra és formázási részekre, valamint az esetlegesen nyíltan sértő vagy személyeskedő megfogalmazások finomítására vonatkoznak – szerk.) mellett megjelentetjük oldalunkon. A DiploMaci elkötelezett a normális külpolitikai párbeszéd és vitakultúra hazai megteremtése iránt, ennek megfelelően a megjelenésre kerülő olvasói íráson kívül egy összefoglaló cikkben publikálni fogja az összes többi, kimagaslónak ítélt hozzászólás lényegét, ami szintén a beküldők jóváhagyásával és nevének feltüntetésével történik.