David Cameron konzervatív brit miniszterelnök minden bizonnyal hivatali idejének egyik legrosszabb hetét könyvelhette el, miután volt kommunikációs igazgatóját, Andy Coulsont, a londoni központi bíróság bűnösnek találta az illegális lehallgatási botrányba játszott aktív szerepéért. A kormányfőnek azonban nincsen ideje sebeket nyalogatni, miután ma kezdetét veszi az a két napos EU csúcstalálkozó, ami Jean-Claude Juncker volt luxembourgi miniszterelnök Bizottsági elnökké választásával könnyen megágyazhat a Királyság unióból történő kilépéséhez.

Jean-Claude Juncker megválasztásáról, illetve az EP-választások után az Európai Unió előtt álló lehetőségekről és feladatokról már többször írtunk (például itt, itt és itt). Ennek ellenére nem lehet eléggé hangsúlyozni a ma kezdődő két napos EU-csúcs jelentőségét, hiszen ha minden az előzetes tervek szerint halad, akkor David Cameron konzervatív brit miniszterelnök este Ypresben, egy belga kisvárosban, tagállami szavazást fog kezdeményezni Juncker Bizottsági elnökké választásáról. A brit sajtó természetesen kiáll a miniszterelnök mellett, és hol komolyan, hol gúnyosan hangol a luxembourgi elleni háborúra. Ezzel szemben a kontinentális sajtó (beleértve a helyi politikusokat) szűklátókörűséggel, opportunizmussal, és Európa sikeres jövője iránti el nem köteleződéssel vádolja a briteket. Persze, ha őszinték vagyunk, akkor az illetékeseknek ezen vádakban részben igazuk van. Hosszú történelme folyamán ugyanis az Egyesült Királyság valóban sokszor (vagy inkább szinte mindig) különutas politikát folytatott a kontinenstől. Nem egyszer sokkal erősebb szálak fűzték az Egyesült Államokhoz, vagy volt gyarmataihoz (pl. India), mint Európához, ennek gyakran (szavakban és tettekben) hangot is adva. Együttérzést, megértést, ne adj isten ötletek felkarolását ezért a szárazföldről kevéssé várhatnak. De ezt nyilván tudják ők is. Főleg úgy, hogy Cameron és a Királyság valahol magának kereste a bajt (pl. kilépéssel fenyegetés) és az EU27 ellenszenvét.

("Ennél rosszabb hete régen volt", f: www.guardian.com)

Mindezek ellenére azt gondolom, hogy aki ma este nem támogatja Cameront (jelen állás szerint ez Orbán Viktor magyar és Fredrik Reinfeldt svéd miniszterelnökökön kívül az összes többi tagállami kormányfőt jelenti, hiszen Merkel mellett Mark Rutte holland miniszterelnök is visszavonulót fújt), az nem támogatja az EU sikeres továbbélését. Ahhoz ugyanis olyan reformokra lenne szükség, amit egy Juncker típusú veterán brüsszeli eurokrata nem tud kivitelezni. Nincsen hozzá kellő politikai legitimitása (sem a tagállamok, sem az európai polgárok előtt). Nincsen hozzá kellő lendülete. Nincsen hozzá kellő ötlete. Véleményem szerint Jean-Claude Junckerrel így nem érhet el mást az EU, minthogy tovább görgeti azt a diszfunkcionális politikát, ami odáig vezetett, hogy az uniót már nem csak a nemzetközi politikában nem veszik komolyan, de még mi, európaiak sem. Juncker megválasztásával tehát folytatódni fog az a tendencia, hogy az EU-csúcsok után hangzatos közleményekben tesznek majd hitet az EU vezetői a szövetség számára fontos reformokról, az Európa előtt álló nagy feladatokról, amiket együtt el tudunk érni, és aminek a vége a cselekvésképtelenség és világos stratégia nélküliség lesz. Egy helyben állunk, és szomorú látni, hogy érzésem szerint ezt alapvetően egyetlen uniós nemzet vezetője képes csak felfogni. És igen, fenntartom, hogy Cameron célja legalább annyira önös érdekek mentén szövődik, mint az EU reformja melletti őszinte elköteleződésből (sőt, előbbiből még inkább), de a tény, ettől még tény marad, Juncker megválasztása katasztrofális lehet. Nyilván, ha a luxembourgit Merkel kézzel fogja vezérelni (a skandinávok, hollandok és a közép-kelet európaiak hathatós támogatásával), akkor még valamennyi pozitívum talán kisülhet pozícióba hozásából, de ez még meg egyelőre csak egy kedves lányregény.

("Uniós csúcs szavazás után... Tényleg? Engem!", f: www.voxeurop.eu)

Ami viszont adott, az az, hogy Cameron ma este tagállami szavazást kezdeményez Junckerről, felrúgva a konszezusos szavazás rendszerét (korábban felmerült az is, hogy a britek jogi lépést tesznek a választás megakadályozására, de ezt végül elvetették), hogy valóban a kormányfők és uniós nemzetek többsége őt akarja-e a Bizottság élére. Ha igen, akkor Cameronhoz közeli források szerint a miniszterelnök bár elfogadja a döntést, hangsúlyozni fogja, hogy az Egyesült Királyság ezzel nem ért egyet, és kezdeményezni fogja a 2017-es népszavazást az ország EU-ban maradásáról. Szomorú lenne látni a britek kilépését ebből a szebb napokat látott szövetségből, de valószínű, hogy szombat reggeltől ez elkerülhetetlené válik, hiszen a magyarok és svédek támogatása nagyon kevés lesz... ha egyáltalán megkapják.

Németh Áron Attila