Az Irakban, Szíriában és Líbiában zajló harcok számos európait vonzanak a térségbe. Legutóbb Boszniából érkezett hír arról, hogy 15 (más források szerint 16) személyt őrizetbe vettek, akiket azzal gyanúsítanak, hogy a Közel-Kelet valamelyik milíciáját erősítették, vagy legalábbis harcosokat toboroztak különféle fegyveres csoportokhoz.

Az, hogy a probléma nem új keletű, abból is látszik, hogy Boszniában idén nyáron elfogadtak egy törvényt, amely szerint a külföldi harcokban való részvétel, illetve az arra való felbujtás is bűncselekménynek számít, ami akár tíz évig terjedő börtönbüntetéssel is sújtható. A bosnyák mudzsahedek (harcosok) már régen megjelentek Afganisztánban, majd Irakban, Líbiában, Szíriában, és a közel-keleti térség válsággócai manapság is vonzzák a szélsőséges bosnyák férfiakat.

("Növekvő elhivatottság" - muszlim harcosok Közép-Boszniában, f.: hetek.hu)

Boszniában a szélsőséges iszlám követői a Jugoszlávia felbomlását kísérő boszniai háború (1992-1995) idején jelentek meg az országban. A boszniai polgárháború az országban élő szerbek, horvátok és bosnyákok között zajlott, és beavatkozott Franjo Tudjman Horvátországa és Szlobodan Milosevics Jugoszláviája is. A bosnyák-horvát, horvát-szerb és bosnyák-szerb háborúk igazi „mindenki harca mindenki ellen” jellegű konfliktusok voltak, és a hadviselő felek mindent megtettek azért, hogy etnikailag tiszta területeket hozzanak létre a mai Bosznia-Hercegovina területén. Ez 1995-re, a háborút lezáró daytoni békemegállapodás aláírásáig többé-kevésbé sikerült is, így jött létre az állam területén a bosnyák-horvát és a szerb entitás. A megállapodás szerint föderatív államszerkezet alakult ki, melyet a Bosnyák-Horvát Föderáció és a Szerb Köztársaság alkot. A Szarajevó-központú föderális állami struktúra mellett mindkét entitásnak saját elnöke, kormánya és parlamentje van, a külügy, a külkereskedelem és a honvédelem tartozik a szövetségi ügyek közé. Ezen felül önálló kormányokkal rendelkeznek az entitásokon belüli egységek, a kantonok is, és ha mindez nem lenne elég, az ENSZ boszniai főmegbízottja bármely poszton saját belátása szerint eszközölhet személycseréket, és törvényeket is felülírhat. Mindez egy nehézkesen működő, instabil államszerkezetet eredményezett egy olyan államban, amely ráadásul Európa egyik legszegényebbjének számít. Maga Richard Holbrooke, a daytoni szerződés egyik bábája is azt nyilatkozta a kétezres évek közepén, hogy nem számított arra, hogy 10 év után Bosznia-Hercegovina létezni fog. Ebben az intézményesített „ideiglenes” állapotban folyamatos politikai válsággal néz szembe a boszniai társadalom.

A boszniai háború nemcsak a mai intézményrendszer kialakulását eredményezte, hanem a radikális iszlám megjelenését is a Balkánon. Ekkor jelentek meg a mudzsahedek Boszniában, nem kis részben az első bosnyák elnök, Alija Izetbegovics kezdeményezésére és aktív támogatásával. Amellett, hogy Izetbegovics – Tudjman, Milosevics, Mladics és a többiek mellett – is támogatta országában a Balkánt lángba borító nacionalizmust, a területvédő háború mellett egy „másik” háborút is folytatott, melynek célja egy iszlám állam létrehozása volt. Ebben elsősorban szaúdi és iráni pénzügyi támogatásra számíthatott, továbbá a világ minden tájáról (de elsősorban Szaúd-Arábiából és Jemenből) érkező harcosok segítségére. A daytoni békeszerződés aláírását követően a mudzsahedek egy része továbbállt, másik részük azonban Boszniában maradt. Az iszlám vahabita ágának követői egyre nagyobb teret nyertek az utolsó két évtizedben a balkáni államban. Az iszlám államokból érkező pénzt „humanitárius” szervezeteken keresztül mossák tisztára, és ebből a pénzből tartanak fenn Boszniában számtalan vallási iskolát, továbbá jó néhány kiképzőtábort is a világ bármely táján bevethető harcosok részére. Ezekben a táborokban azonban nem csak bosnyákok gyakorlatoznak, gyakorlatilag a világ minden tájáról érkeznek ide szélsőséges iszlamisták (például a 2008. novemberi mumbai terrortámadások egyik főszervezője).

("Gyanús tevékenység" - eddig kb. 16 férfit vettek őrizetbe szeptemberben toborzás miatt, f.: reuters.com)

A szélsőséges csoportok annak ellenére tevékenykedhettek az elmúlt húsz évben viszonylag háborítatlanul Boszniában, hogy több merénylet, gyilkosság is a számlájukra írható, illetve számos esetben bizonyított a Balkánról származó harcosok részvétele az afganisztáni, iraki, líbiai, stb. konfliktusokban. Afganisztánban több mint ezer halott mudzsahednél találtak bosnyák útlevelet, Líbiában a bosnyák hadsereg egykori parancsnokai tűntek fel, ma a vahabita szónokok gyújtó hangú üzenetekben szólítják fel a fiatalokat a szíriai, iraki háborúkban való részvételre. Addig, amíg a társadalom alsóbb rétegeiből származó, munka nélkül tengődő embereknek pénzt és szent küldetést ígérnek, minden bizonnyal lesz utánpótlás Boszniából bármelyik fent említett hadszíntéren.

Mindezek a jelek arra engednek következtetni, hogy Bosznia az iszlám radikalizmus egyik bástyája lehet Európában. Talán ezt felismerve döntött úgy a szarajevói törvényhozás (Nagy-Britannia és Franciaország példáját követve, ahol már a külföldi fegyveres harcokba való beavatkozás szándéka is bűncselekménynek minősül), hogy tíz évig terjedő börtönbüntetéssel sújthatja a külföldön harcoló boszniai zsoldosokat. Azonban ez a törvény mindaddig csak felületi kezelésnek tekinthető, amíg az államszervezet az instabilitás jeleit mutatja, az emberek jelentős része kilátástalanul éli életét, továbbá el nem kezdik kiszorítani a radikális iszlámot a mecsetekből, és marginalizálják a szélsőséges tanok hirdetőit. Amíg ez nem történik meg, a harcosok importján túl arra is lehet számítani, hogy az egyes konfliktusok csillapodásával a háborút megjárt, traumatizált, fanatizált mudzsahedek visszatérnek Boszniába, és mestereiknél is szélsőségesebb tanok terjesztésébe kezdenek, újrakezdve az ördögi kört, ezzel közvetlen veszélyt jelentve akár Európára is.

Abelovszky Tamás