Öt kihívás, amellyel Oroszországnak szembe kell néznie 2015-ben

2015. január 22.

A tavalyi év orosz szemszögből Ukrajna és - áttételesen - a nyugat megleckéztetéséről, valamint ezzel párhuzamosan saját geopolitikai érdekeinek ádáz védelméről szólt. Idén a kiharcolt pozíciók megtartása, a törésvonalak bebetonozása lehet a cél. Azonban ennek eléréséhez egy sor akadályt kell Moszkvának leküzdenie.

Miközben Oroszország igyekszik megingathatatlanul erősnek és magabiztosnak mutatkozni, a nyugat egyre kisebb hangsúlyt fektet az ukrajnai helyzet rendezésére. A nemzetközi jog normáit félresöprő orosz elit azonban nem érezheti magát nyeregben, hiszen a harcok folytatódnak Ukrajnában, a régi dilemmák pedig újakkal egészültek ki.

1. Republikánus többség az amerikai szenátusban

Az év elejétől a szövetségi törvényhozás mindkét kamarája a republikánusok ellenőrzése alá került. Emiatt elképzelhető, hogy Barack Obama kénytelen lesz egy sor kérdésben engedni, és ismerve a republikánusok külpolitikai  elképzeléseit, nem lenne váratlan fordulat, ha Washington sokkal keményebb hangot ütne meg a kelet-ukrajnai helyzet kapcsán Oroszországgal szemben.

("Pedig már a demokratákkal sem találta a hangot" - Obama és Putyin találkozója még 2013-ban; f.: themoscowtimes.com)

Nyilvánvaló, hogy ez a váltás leginkább Barack Obama számára jelent majd direkt kihívást, azonban az orosz külügy sem tétlenkedhet, ha a republikánus többség úgy dönt, hogy az amerikai érdekszféra határait nem Lengyelországban, hanem attól keletebbre kell meghúzni. Ne felejtsük el, hogy Reagan és George H. W. Bush idején ment végbe a Szovjetunió kivéreztetése is - igaz, hogy az összeomlást közvetlenül nem a republikánus elnökök idézték elő, de olyan külpolitikai konfliktusokba és versenyhelyzetbe hajszolták a szovjeteket, amibe az gazdaságilag beleroppant.

2. Az európai egység

Az EU jelenleg sem saját magával, sem az ukrajnai helyzet kezelésével nem tud mit kezdeni. Kétségtelen, hogy a belső válság egy tétova uniós külpolitikát eredményezett 2014-ben. Az Unió lényegében végignézte, ahogy Oroszország közelebb tolja határait, közben a válaszok sorra elmaradtak vagy legalábbis megrekedtek a politikai retorika szintjén.

Oroszországnak szerencséje volt, hiszen amikor megszállt egyes ukrán területeket, sem a NATO, sem az EU nem tudott idő beavatkozni; a belső széthúzás sokkal erősebb volt, mint a külső veszélyeztetettségből eredő félelem. 

Ez a helyzet előbb-utóbb jelentősen meg fog változni, a kérdés leginkább az, hogy pontosan mikor? Ha az EU-nak sikerül legalább a külpolitika terén rendeznie a belső konfliktusait, akkor az orosz agresszió elhúzódása esetén sokkal rugalmasabb (és határozottabb) válasz várható majd uniós részről.  

3. Gazdasági válság és a szankciók

Oroszországnak a külpolitikai orientációját nagyban meg fogja határozni az, hogy kitől remélhet valós gazdasági segítséget. (Erről már írtunk ittOroszország koncentrikus körök mentén keresi a megoldást: a legszűkebb halmazt az idei évtől Eurázsiai Uniónak hívják, azonban nehezen hihető, hogy pont Belarusz vagy Örményország fogja kirángatni Oroszországot a gödörből. 

A következő kör a Sanghaji Együttműködés Szervezete (SCO), ami lényegében (egy sor posztszovjet állam mellett) Kínát jelenti. Azt a Kínát, amelyik saját maga is gazdasági kihívásokkal küzd, és nem biztos, hogy az orosz kapcsolatok fejlesztésével kívánja ezeket orvosolni. (ld. 4. pont)

A harmadik körbe az Európai Unió és az USA is beletartozna, csakhogy Oroszország saját maga szakította el ezeket a kötelékeket, amikor a krími agressziót követően emelte a tétet, és Kelet-Ukrajnába is bevonult. A jelenlegi válság nem kis részben betudható a nyugati szankcióknak és a nyugatra irányuló tőkemenekülésnek.  

A putyini külpolitika építkezési fázisát a kétezres évek folyamán  pont ennek a folyamatnak az ellenkezője jellemezte: a közelkülföld országait ignorálva Putyin igyekezett minél jobb kapcsolatokat kiépíteni az EU-val és a NATO-val, elsősorban természetesen a feltartóztatás jegyében. Ami akkor közel tíz évbe telt, most szűk másfél esztendő alatt omlott össze, és Moszkva ismét kénytelen - ha csak ideiglenesen is - a posztszovjet blokk országaira hagyatkozni. 

4. Az Iszlám Állam

Az Iszlám Állam megalakulása és rendezetlen helyzete várhatóan éveken keresztül tematizálni fogja a közel-keleti rendezésről szóló tárgyalásokat. Oroszország alapvetően érdekelt a bizonytalanság gerjesztésében (lásd Ukrajna), a nyugat megosztásában (lásd a Szíriáról szóló párbeszéd), de csak addig a mértékig, amíg Moszkva osztja a lapokat.

("Kemény szavak" - az ISIS az oroszokat sem kímélné; f.: youtube.com)

Az új dzsihádista államalakulat képe már Oroszországot is veszélyezteti. Egyrészt az ISIS-re jellemző destabilizációs szerep az amúgy is labilis régióban nem tesz majd jót sem az orosz gazdasági érdekeknek, másrészt még 2014 szeptemberében direkt fenyegetést kapott Moszkva az ISIS részéről, miszerint az orosz muszlimok is részesülnek majd az új államalakulat segítségéből.

5. Kína-dilemma

A Kína-dilemma az idei évre éleződött ki igazán. Kézenfekvő volna, hogy Putyin Kínával fűzi szorosabbra a viszonyt, azonban úgy tűnik, Hszi Csin-ping a korábban megromlott kapcsolatainak helyreállításán dolgozik, és ebbe a képbe nem feltétlenül fér bele a nyugat szemében háborús bűnös Oroszországgal történő barátkozás. 

Ugyanakkor egyes elemzések pont arra mutatnak rá, hogy ha Peking mégis a nyílt gazdasági segítségnyújtás mellett dönt, akkor az a globális világrendben végbemenő egyik legjelentősebb változás lenne az idei év során, hiszen az egyfajta egyensúly-szerepre törekvő Kína ily módon nyíltan szembemenne a szankciókat kivető nyugattal.  

Valószínűbb azonban, hogy Kína mérsékletességet fog tanúsítani, és nem vállalja magára a teljes orosz gazdasági mentőcsomag terheit, inkább csak gesztusok útján nyújt segítséget szomszédjának.

Összefoglalva a fentieket, annyi mindenképp elmondható, hogy a 2014-ben többfrontos offenzívát elindító Oroszországnak idén legalább annyi új kihívással kell majd szembe néznie, mint tavaly. Akkor Moszkva a nemzetközi jogot és Ukrajnát is felülmúlta – a kérdés az, hogy meg tud-e birkózni az új dilemmákkal is?

Hámori Viktor

A bejegyzés trackback címe:

https://diplomaci.blog.hu/api/trackback/id/tr77096971

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Öt kihívás, amellyel Oroszországnak szembe kell néznie 2015-ben 2015.01.22. 17:52:01

Oroszországnak szerencséje volt, hiszen amikor megszállt egyes ukrán területeket, sem a NATO, sem az EU nem tudott beavatkozni. Ez a helyzet előbb-utóbb jelentősen meg fog változni.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Urfang 2015.01.22. 19:08:01

Egy másik nagy kihívás Oroszországnak a diplomáciai elhiteltelenedés. Lavrov tegnap egyezett meg Berlinben az ukrán, német, és francia külügyminiszterekkel, hogy be fogják tartani a minszki megállapodást és ígéretet tett arra, hogy az új megállapodás betartatásáért latba veti befolyását az oroszbarát szakadárokra. Erre ma már arról szólnak a hírek, hogy a szakadárok ma több helyen is offenzívát indítottak.

És nem ma kezdték a szavahihetőségük lerombolását. A Krím megszállásakor is azt mondták, hogy nincsenek ott orosz katonák, akiket aztán maguk tüntettek ki a sikeres akcióért. Kelet-Ukrajnában is máig a világ szemébe hazudják, hogy nem fegyverzik a szakadárokat.

maxval bircaman felelős szerkesztő · http://bircahang.org 2015.01.23. 06:00:22

@Urfang:

Oroszország nem fogja ölbe tett kézzel nézni az agressziót Ukrajna lakossága ellen. Aki mást gondolt, az tévedett. Ennyi. A tárgyalások pedig nem egyéb, mint eleme a háborúnak. Putyin megtanulta, hogy az utóbbi 25 évben az USA hogyan értelmezte a nemzetközi jogot, s most követi a példát - de legalább jó célokra.

Nzoltan 2015.01.23. 06:33:10

Az EU leszarja Ukrajnát. Nincs ott semmi olyan, ami miatt fontos lenne.
A NATO miatt kell szembenállni Oroszországgal. Mert a legerősebb NATO tag úgy akarja.

jogalany 2015.01.23. 08:30:49

A cikkben sok a csúsztasásos hazug megállapítás, csak néhány:
Oroszo. közelebb tolja határait ..., nos ez nem igaz, pedig megtehetné, de nem teszi.
Bevonult kelet ukrajnába. Ez sem igaz, sehova nem vonult be, a Krim orosz befogadása a nép szavazásának jegyében történt.
Az Eurázsiai unió még csak három tagú, és ki gondolná tiszta fejjel, hogy pl. Belorusszia segítené ki az orosz gazdaságot. Talán fordítva igaz lehet.
Menekül a tőke, ja csak Londonba 162 orosz milliárdos ment és kért pénzért angol állampolgárságot. A cégek maradtak, amiket az orosz állam sok mással együtt a tőzsdén felvásárolt.
Ha az előzmények hamisak a következtetések sem lehetnek érvek semmilyen jövőkép rajzolatában.
Ukrajna csupán két okból kell az atlantista hatalmaknak, egyrészt 45 millió lakos, másrészt a 870 km orosz, - ukrán határszakasz ami katonai felvonuláshoz szükséges. Jelen állapotában egy roncshalmaz gazdaságilag és katonailag egyaránt, amit mi sem bizonyít jobban, mint a kis alig 35 ezres DNK hadsereg rendszeresen elveri a 200 ezres ukrán sereget a több ezres zsoldosával együtt. Most is épp offenzivában vannak, az ukránok menekülnek előlük. miközben a legmodernebb harckocsijuk is a T-80 (30 db), de tudják használni.

Aquilonius 2015.01.23. 19:34:27

Qui prodest? Kinek áll érdekében?

Az USA ma még a világ csendőre, és az is szeretne maradni. Most éppen, egyidejűleg, 15 országban folytat aktív háborút, hegemóniája megőrzéséért.
Kína és India feljövőben, Oroszország összeborulóban Európával-
HOVÁ TUD ELADNI AKKOR AMERIKA A JÖVŐBEN?
Erre a kérdésre válaszolt így: a paprikajancsi módjára mozgatható unión keresztül kell éket verni a kapcsolataik közé.
Ehhez, az arab tavasz mintájára, kellett a kievi Majdan téren a provokációkat elkezdeni, jól megtervezett forgatókönyvvel. Amire, az oroszoknak végül, lépni kellett. Zseniális volt. Zseniálisan gonosz.
Oroszország ebbe belerokkanhatna, de nem fog. A Washington-i héják a világháborút kockáztatják. (Vének már, nekik az életük nem drága már. Ezen kívül, hülyék, kivétel nélkül, rövidlátó szenilisek társasága.)
A tét most az USA világelsősége és annak megőrzése. Tudják, hogy elveszítik, de, annak az idejét ki akarják tolni, még addig, ameddig lehet.
Legalább, a vének életének végéig.

Számunkra az a kockázat, hogy a mi bőrünk a legolcsóbb ebben a játszmában. Ugyanis, ezt a háborút megint kelet-Európában akarják megvívni.
Orbánnak arra kellene törekednie, hogy élére álljon egy egy közép és kelet -európai semleges övezet létrehozásának, , Svájctól, Csehországon és Ausztrián át, a néhai Besszarábiáig. Ez lenne a legfontosabb érdekünk, mert a NATO-nak a neve is hazugsággá vált, mert már rég nem védelmi szövetség, hanem a Pentagon egy osztálya.
(Ebből a lengyelek lógnak ki egyedül, mert még mindig nem vették észre, hogy Putyin Oroszországa az nem a cári, és nem a szovjet Oroszország.
Kár értük. Ha háború lesz, náluk kő kövön nem marad. (Ahogy, nálunk sem, ha idetelepítik az atomfegyvereket.)
Orbán, egy pillanatra, Kelet-Európa megmentője lehet (ne).
Sajnos, ennyire nem nagy politikus. Nem volt ideje ehhez felnőni.
Kár.

Aquilonius 2015.01.23. 19:56:32

@Urfang:
a többszörös kettős állampolgárokkal teletűzdelt Kiev-i bábkormány minden egyes intézkedését és megnyilatkozását a városba betelepült CIA ügynökök írják.
Velük kellene diplomáciai megállapodásokat kötni?
Lavrov ma a világ egyik legfelkészültebb és legkorrektebb diplomatája.
Washingtonban akik vannak, a küszöbéig nem érnek fel.

Aquilonius 2015.01.24. 13:39:03

???
ekkora lenne az egyetértés?

medium size devil 2015.02.27. 07:59:42

@maxval bircaman szerkesztő: Igy van, nem olbe tett kezzel nezi hanem ELKOVETI az agressziot. Ajandek neked ez a poszt, igaz Marinov ugynok?

medium size devil 2015.02.27. 08:01:14

@Aquilonius: Persze, hisz ugyanaz a szponzorotok.

maxval bircaman felelős szerkesztő · http://bircahang.org 2015.02.27. 08:22:28

@medium size devil:

Tévesek az infóid. Oroszország nem követett el agressziót soha a SZU szétesése óta.

medium size devil 2015.02.27. 08:43:09

@maxval bircaman szerkesztő: Nem "infoim" vannak hanem tenyek: Kaukazus, Ukrajna ellen katonai agresszio. Europa ellen hideghaborus agresszio (bomlasztas, propaganda, likvidaciok).

maxval bircaman felelős szerkesztő · http://bircahang.org 2015.02.27. 09:04:07

@medium size devil:

Se a Kaukázusban nem történt agresszió, se Ukrajnában.

Grúziában 3 hétig voltak orosz csapatok 2008-ban, egy háború kapcsán, mely háborút a GRÚZOK kezdtek.

medium size devil 2015.02.27. 12:17:45

@maxval bircaman szerkesztő:

Igen, mar ami az oroszok szerint Gruzia, ami a gruzok szerint Gruzia ott a mai napig basszak a rezet.
Csecsenfoldi nepirtas, a lengyel elnok megolese, Juscsenko elleni merenylet, EU bomlasztasa, fasiszta szervezetek penzelese, Ukrajna elleni diverzans haboru (eloero, logisztika, hadaszati eszkozok), harkovi polgarmester kivegzese, Krimben elkovetett kivegzesek, EU-t es vilaghalot behalozo dezinformator propaganda ugynok halozat fenntartasa (ez neked ismeros lehet), atomhaboruval valo folyamatos fenyegetozes. OROSZORSZAG = KOMMUNIZMUS = KELETI FASIZMUS

maxval bircaman felelős szerkesztő · http://bircahang.org 2015.02.27. 13:11:49

@medium size devil:

Igen, sok a mese a nyugati propagandában.

Az, hogy Grúzia vagy más szerint melyik föld micsoda, teljesen lényegtelen. A tény: a grúzok megtámadtak egy olyan területet, mely szerintük az övék, de sosem állt ellenőrzésük alatt. Megsértették a korábban megállapított fegyverszüneti határt, abban bízva, hogy erőszakkal változtatni tudnak a helyzeten.

A háborút Grúzia kezdte, s ezt nem Oroszország mondja, hanem az OSCE.

medium size devil 2015.02.27. 14:19:06

@maxval bircaman szerkesztő: Honnan tudod, te a russia today-t olvasod.
Ja, nehez ellenorizni egy teruletet ha az orosz hadsereg vedi, lasd Kelet Ukrajna.
A haborut az oroszok provokaltak, kesz haditervekkel rohantak le Gruziat. Cel: ujabb oroszbarat teruletek levalasztasa Gruziarolbes Gruzia megfelelmitese s nyugati kozeledes elle. Ez vegulis nem jott ossze mert a Nyugat eleg hatarozott volt es az USA hadiflotta felvonult a tersegben. Az USA vezetes most bizonytalanabb, az orosz viszont agresszivabb, ezert darabolodik fel Ukrajna.

maxval bircaman felelős szerkesztő · http://bircahang.org 2015.02.27. 15:33:38

@medium size devil:

Nem éppen. Abházia és Dél-Oszétia sosem volt grúz ellenőrzés alatt, leszámítva e területek egy kicsi részét.

Mivel a nemzetközi jog ezeket grúz területeknek ismerte el, a grúzok 2008-ban úgy döntöttek, háborúval meghódítják e két független államot. Csak nem jött be nekik. Ádáz ellenállásban ütköztek Oszétiában, s a második napon az orosz haderő az oszétek segítségére sietett, miközben a NATO meg csak szavakban támogatta a grúzokat. Tulajdonképpen Bush átverte a grúz vezetést. Erről nem Oroszország tehet.

Időközbne a független jelentés is az oroszokat igazolta: a háborút Grúzia kezdte.

Oroszországnak sosem volt célja Grúzia meghódítása. Amint a grúzok kapituláltak, az orosz haderő kivonult minden grúz területről.

GERI87 2015.02.27. 17:28:58

@maxval bircaman szerkesztő:

"Tévesek az infóid. Oroszország nem követett el agressziót soha a SZU szétesése óta. "

Csak annyira amennyire az USA/NATO a délszláv háborúban Szerbia (Jugoszlávia) ellen.

"Az, hogy Grúzia vagy más szerint melyik föld micsoda, teljesen lényegtelen."

Mindig ezzel jössz, de nem mindegy!
Dél-Oszétia a többség szerint, jogilag - az ENSZ és az EU szerint is - Grúziához tartozik.
Még ha gyakorlatilag nem is ez a helyzet.

"Nem éppen. Abházia és Dél-Oszétia sosem volt grúz ellenőrzés alatt"

A SZU alatt igen, Grúzia az államterületét, határait a tagállami időkből örökölte.
Persze erre is lehet mondani hogy "elsősorban szovjet terület volt" de annyira azért a Szovjetunió sem volt központosított hogy mindegy legyen mi hová tartozik.

maxval bircaman felelős szerkesztő · http://bircahang.org 2015.02.27. 17:47:45

@GERI87:

"Csak annyira amennyire az USA/NATO a délszláv háborúban Szerbia (Jugoszlávia) ellen."

Nem. A 2 eset egészen más.

maxval bircaman felelős szerkesztő · http://bircahang.org 2015.02.27. 17:48:43

@GERI87:

A tagállami határok öröklésének szabálya KÉSŐBB került a nemzetközi jogba, ilyen szabály a SZU szétesésekor még nem létezett.

GERI87 2015.02.27. 19:26:13

@maxval bircaman szerkesztő:

Már akkor sem nem gondolta úgy senki sem hogy akkor most etnikai vagy egyéb alapon határmódosítások lesznek, vagy kellenek.
Jól mutatják ezt a gyarmatok: mikor függetlenek lettek, a gyarmati határokat örökölték meg és azóta sem változott a helyzet. Dél-Szudán pl egy kivétel.

Ez a gyakorlat tehát már régi.

"Nem. A 2 eset egészen más. "

Miért?
Jugoszlávia (Szerbia) harcol a területi integritásáért, a függetlenedő államok meg ellene.
A nyugat beavatkozik a területi egységét a (legalább részben) 91 előtti alapokon megvédeni kívánó állammal szemben.
Ahogy Grúzia is védené a 91 előtti területét.

Ennyi erővel azt is mondhatnád hogy Szerbia nem gyakorolt soha fennhatóságot vajdaság és Koszovó felett, mert csak egy tagállam volt, Jugoszlávián belül.

maxval bircaman felelős szerkesztő · http://bircahang.org 2015.02.27. 19:30:03

@GERI87:

Koszovó Szerbia része volt. S nem csak Jugoszlávia alatt, de utána is.

GERI87 2015.02.27. 19:30:55

A gyakorlat ugyanaz:

-Egy tagállam, tartomány, terület függetlenedik az államszövetségtől, államtól megtartva korábbi tagállami, közigazgatási határait, a nemzetközi közösség többsége ezt elfogadja, egyéb alapot nem ismer el, nem támogat.
-Egy gyarmat függetlenedik az anyaországtól, megtartva gyarmati határait, a nemzetközi közösség többsége ezt elismeri, egyéb alapot nem ismer el, nem támogat.

GERI87 2015.02.27. 19:32:59

@maxval bircaman szerkesztő:

Dél-Oszétia meg Grúzia része volt, a SZU alatt.
Hogy utána nem gyakorolta a hatalmat az egy dolog, ennyi erővel Transznisztria se volt soha Moldova része, tehát független. Csakhogy ezt sem ismeri el a többség.

GERI87 2015.02.27. 19:44:28

A jog persze csak egy dolog, és hosszú távon a gyakorlat szentesíti, de akkor se mondjunk olyanokat hogy "nem volt része" meg "nem történt agresszió" meg "sosem állt ellenőrzésük alatt. ".
Mert ez nem igaz.
A grúz közigazgatás 91 után szűnt ott meg, de addig volt.

Grúzia nem 91-ben jött létre, hanem már az orosz-szovjet időkben is létezett és gyakorolta az dél-oszét terület felett a hatalmat, mely autonómiát élvezett.
Nem lehet úgy csinálni mintha 91 előtt nem létezett volna ott grúz jelenlét.

maxval bircaman felelős szerkesztő · http://bircahang.org 2015.02.28. 08:22:47

@GERI87:

Oszétiában a grúz állam sosem gyakorolt szuverenitást, ez a lényeg. Amikor Grúzia elszakadt a SZU-tól, Dél-Oszétia is ezt tette. Koszovó esetében nem ez volt a helyzet.

GERI87 2015.02.28. 14:46:45

@maxval bircaman szerkesztő:

Mindegy, nem érted mert nem akarod érteni.
maga Grúzia nem 91 ben jött létre.
A függetlenség egy másik dolog.

maxval bircaman felelős szerkesztő · http://bircahang.org 2015.02.28. 15:53:27

@GERI87:

Szóval menjünk vissza az ókorba? Ne viccelj.

A szovjet korban nem volt grúz szuverenitás. S amikor létrejött, nem volt meg se Abháziában, se Dél-Oszétiában.

GERI87 2015.02.28. 16:15:55

@maxval bircaman szerkesztő:

Természetesen nem, de a helyzet akkor alakult ki amikor Grúzia független lett, nem pedig évszázaddal ezelőtti állapotokra visszavetített irredenta törekvésekről van szó!

maxval bircaman felelős szerkesztő · http://bircahang.org 2015.02.28. 16:18:27

@GERI87:

Persze. Grúzia elszakadt a SZU-tól, s Abházia meg Dél-Oszétia szintén.

GERI87 2015.02.28. 16:21:23

@GERI87:

Mintha azt mondanád: nem volt magyar ellenőrzés Horvátország (vagy akár Erdély) felett 1918 előtt, mert MO-ág a Monarchia része volt.

GERI87 2015.02.28. 16:24:15

@maxval bircaman szerkesztő:

-Grúziát elismerték (területével együtt), a másik kettőt meg nem.

A szlovák, horvát és a román stb nemzeti tanács is deklarálta az elszakadást 18-ban, ez mégsem jelenti hogy nem volt magyar szuverenitás korábban.

maxval bircaman felelős szerkesztő · http://bircahang.org 2015.02.28. 16:26:02

@GERI87:

Mo. sem volt szuverén állam, nemzetközi jogilag a Monarchia szakadt részekre.

GERI87 2015.02.28. 23:47:58

@maxval bircaman szerkesztő:

Nem volt szuverén, de állam volt, mások is elismerték a Monarchia dualista jelegét, tehát hogy reálunió van két állam között.

maxval bircaman felelős szerkesztő · http://bircahang.org 2015.03.01. 08:01:56

@GERI87:

Pont ezért vitatható ez. Míg a SZU esetében ilyen nem volt.

GERI87 2015.03.01. 21:24:39

@maxval bircaman szerkesztő:

Szerintem meg csak szimpatizálsz az oroszokkal és véded az ő álláspontjukat, ami nem baj, csak a fogalmak nem jók és nem ismered el a tényeket.

A lényeg hogy
-amikor a SZU felbomlott senki nem támogatta hogy a tagköztársaságokból területek váljanak ki és önállósodjanak.
-senkit nem érdekel hogy a függetlenné váló Grúzia elvesztette befolyását, ellenőrzését Dél-Oszétia felett. Hivatalosan az Grúzia része, mert ahogy a gyarmatoknál úgy az ex-tagállamoknál is a korábbi határokat veszik alapul.
-A terület Grúzia része volt, ami a SZU része volt.
süti beállítások módosítása