Ausztrália: Rászámoltak a miniszterelnökre

2015. február 10.

Tegnap este óta Ausztrália miniszterelnöke és a kormányzó Liberális Párt vezetője, Tony Abbott, minden percben megélheti azt, amit pár éve még ő maga olvasott az akkori kormányfő, a munkáspárti Julia Gillard fejére, hogy tudniillik milyen érzés úgy vezetni egy országot, hogy az ember nem élvezi képviselőtársainak feltétlen bizalmát. Egyáltalán – fejtette ki Abbott –, hogyan gondolhatja Gillard, hogy valaki ilyen háttérrel Ausztrália miniszterelnök lehet. Ezt a kérdést akkor az ellenzék vezére teljesen jogosan tette fel. A kocka azonban fordult: ma már Abbott az új Gillard, egy kvázi bukott kormányfő.

2013 végén járunk, és a belső viszályoktól szabdalt, Kevin Rudd vezette Munkáspárt éppen most vesztett el egy országos választást a rendkívül egységesnek tűnő Liberális Párttal szemben, amit egy magabiztos ellenzéki politikus, Tony Abbott irányított. Helyi elemzők szerint persze a liberálisok győzelme legalább annyira volt köszönhető saját maguknak, mint a kormánypártot szétszakító belső ellentéteknek. Rudd ugyanis hamisítatlan puccsista volta, ahogy utódja-elődje, Julia Gillard is.

A történet röviden úgy néz ki, hogy Gillard és a párt képviselőinek jelentős része nem gondolta Ruddról, hogy egy újabb választást hozni tud a Munkáspártnak, ezért fogták, és egy belső bizalmatlanságival lényegében még a megmérettetés előtt lemészárolták. A miniszterelnök-helyettesből így lett pártelnök és ezzel párhuzamosan miniszterelnök-jelölt, majd – miután a számítás végül is bejött – miniszterelnök. Az akaratán kívül eltávolított kormányfőt azonban más fából faragták, és a következő három évben mindent egyetlen célnak rendelt alá: Julia Gillard megbuktatásának. És bár a legvégén ő maga is sikerrel járt, a nyilvánosság előtt zajló belső csatározások miatt a párt a választók szemében hiteltelenné vált és megbukott (erről bővebben: itt).

abbott1.jpg

("Lehet, hogy azonos politikai sorson osztoznak", f: www.couriermail.com.au)

Innentől persze következhetne egy habos-babos tündérmese, hogy a Liberális Párt győzelmével visszatért a nyugalom és a kiegyensúlyozottság az ausztrál kormányzati politikába, ennél nagyobbat viszont nem is tévedhetnénk. Tony Abbott ugyanis láthatóan nem tanult semmit elődei politikájából, és ezzel majdnem saját vesztébe rohant – bár könnyen lehet, hogy pár hónap múlva, Abbott vélhetően sikeres megpuccsolása után, a „majdnem” előtag már elhagyható lesz. Az elmúlt napokban az ausztrál politikai kommentátorok rossz döntések végeláthatatlan sorát sorakoztatták fel a miniszterelnökkel szemben, hogy feltárják az okokat, amelyek elvezettek a hétfő estéhez. Anélkül, hogy most elmerülnék az összes létező és lehetséges kiváltó ok felsorolásában, álljon itt talán a három legfontosabb: 1) Tavalyi költségvetés: sokak szerint túlzottan megszorító, nem kellően kidolgozott, az ausztrál gazdaság prioritásait nem szem előtt tartó fókuszú. 2) Fülöp herceg lovaggá ütése: függetlenül attól, hogy a helyiek többsége nem zavartatja magát a ténytől, hogy országuk alkotmányos monarchia, vagy, hogy emiatt II. Erzsébet (a ceremoniális jogkörökkel rendelkező) államfő, a nemesi címek kiadásától, illetve minden egyébtől, ami módosít a polgárok született egyenjogúságán, az ausztrál közvélemény irtózik. 3) Abbott vezetési stílusa: kormányalakítás óta egy szűk csoporttal hozza meg a legfontosabb döntéseit, különösebb párton belüli egyeztetés, vita nélkül.

abbott2.jpg

("Saját maga ellensége", f: www.afr.com)

Tony Abbott tehát miniszterelnöksége alig 1,5 éve alatt véghezvitte azt a bravúrt, hogy megágyazott saját sírjának. Mindezt ráadásul úgy, hogy eleddig semmilyen fajsúlyos belső ellenzékkel nem kellett szembe néznie. Ez a helyzet azonban tegnap este óta gyökeresen megváltozott. Frakción belüli támogatottsága vészesen alacsony (61-39 arányban maradhatott a helyén), lett sokak által kedvelt és hiteles berken belüli kihívója (Malcolm Turnbull kommunikációs miniszter – akit nem mellékesen állítólag Abbott közvetlen helyettese is támogat), a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint pedig már a nép is elfordult tőle. Ezek egyetlen politikai vezető számára sem a legmegnyugtatóbb előjelek. Vélhetően Tony Abbott számára sem. A keselyűk viszont már gyülekeznek. Magának köszönheti.

Németh Áron Attila

A bejegyzés trackback címe:

https://diplomaci.blog.hu/api/trackback/id/tr137157635

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása