Turki al-Faisal herceg, a szaúdi uralkodóház tagja és az ország titkosszolgálatának volt vezetője, pár órája jelentett ki, hogy bármilyen megállapodás is szülessen Irán és a hat nagyhatalom között (Egyesült Királyság, Egyesült Államok, Kína, Oroszország, Franciaország és Németország) a síita állam nukleáris programjával kapcsolatban, ugyanezen feltételeket a régió más államai számára is elérhetővé kell tenni. Atomláz törhet ki a Közel-Keleten.
Hónapok óta folyik a vita arról, hogy a nagyhatalmak Iránnal folytatott nukleáris csúcstalálkozói milyen eredménnyel záruljanak. A mostani tervek szerint ugyanis március végén valamit fel kell mutatniuk a feleknek. Az érdekeltek elkötelezettek a megoldás mellett, viszont sokan, köztük Izrael és az amerikai republikánusok, erősen szkeptikusak Irán céljait illetően. Felfogásuk szerint bár Teherán jó ideje békéscélú felhasználásról beszél, az ország nukleáris programja mögött valójában egy vagy több atombomba kifejlesztés áll, szemben az iráni vezetők által nyilvánosan hangoztatott bizonytalan (civil) energiaellátás diverzifikálásáról és stabilizálásáról. Ennek ellenére a tárgyalások állítólag nem állnak messze egy mindenki (értsd: résztvevők) által elfogadható kompromisszumtól, al-Faisal szavai azonban nem adnak okot nyugalomra. Sőt. Egy nukleáris fegyverkezési verseny kialakulása a Közel-Keleten, amelynek politikai élete köztudottan nem a népzenei matinék és a csendes, baráti kávézgatások hangulati szintjén mozog, egészen rémisztő geopolitikai jövőképet fest.
Persze, amíg az esetleges iráni megegyezést újabb tárgyalások, majd tettek követik más régiós államok részéről, pár évnek el kell telni. Tény viszont, hogyha al-Faisal nem viccel, és miért tenné, hiszen a szaúdi-iráni szembenállásról és hatalmi harcról mi magunk is többször írtunk már (pl. itt és itt), mint a térség jövőjét alapjaiban meghatározó konfliktusról, akkor a mostani súlyos gondok nem csökkeni, hanem hamarosan eszkalálódni fognak. A szaúdi herceg ugyanis többek között megjegyezte, hogy bármilyen feltételeket is hozzanak a márciusi végi tárgyalások, ők ugyanazokat akarják. Számunkra tehát tulajdonképpen lényegtelen, hogy milyen nukleáris kapacitási szintet határoznak meg Irán számára, a fontos, hogy Szaúd-Arábia és a régió többi országa (vagy akárki más) is megkaphassa ezt ugyanúgy. Al-Faisal hozzátette, hogy személy szerint neki ezzel az egésszel éppen az a legnagyobb problémája, hogy egy ilyen megállapodással a világ nagyhatalmai utat engednek ahhoz, hogy mostantól minden ország – hivatkozással egy nukleáris Iránra – atomprogramot indíthasson. Ráadásul ez egy olyan állam számára biztosítana atomprogramot, említette még al-Faisal, amely egyébként is igyekszik szándékosan megosztani a régiót, illetve, tüzelni a vallási ellentéteket Jementől kezdve Szírián át Irakon keresztül egészen a palesztin területekig.
(Turki al-Faisal, f: www.theguardian.com)
A szaúdiak és a térség többi kisebb hatalmának (főleg az Öböl-menti országok) nyugtalanságát természetesen az Egyesült Államok igyekszik mérsékelni. Nem véletlen, hogy John Kerry amerikai külügyminiszter a hónap elején Rijadba látogatott, hogy személyesen jelezze a királyságnak: az Államok minden olyan egyezséget meg fog akadályozni, amely lehetőséget teremtene Irán számára, hogy az atomfegyvert fejlesszen. Al-Faisal elmondása alapján azonban a szaúdiak nincsenek meggyőzve. Részben, mert szerintük Irakot éppen mostanság foglalják el az irániak (utalva arra a hírre, miszerint az iráni Forradalmi Gárda különleges egységeinek vezetőjét látták többen az iraki Tikritban). Részben, mert a szíriai Asszad-rezsim támogatását Irán nem hajlandó megvonni – nem beszélve az összes többi régiós proxy-háborúról, amit iráni támogatással viselnek a szunniták ellen.
Szaúd-Arábia és Irán harca tehát tovább folyik. Az egész viszont egyre inkább a színfalak mögül a szemünk elé helyeződik, ami nem sok jót jelent. Főleg, hogy a nyilvánosság előtt zajló csatározásban al-Faisal révén ma már egy olyan szaúdi politikus is részt vesz, aki korábban a tárgyalásos konfliktusrendezés elkötelezett híve volt az irániakkal.
Németh Áron Attila
