Ezekben az órákban is Moszkvában tárgyal Alexisz Ciprasz görög miniszterelnök, a nemzetközi média által radikális baloldalinak bélyegzett párt, a Sziriza vezetője. Ciprasz oroszországi látogatásának csúcspontja azonban a kora délutáni, Vlagyimir Putyinnal közös tárgyalása lesz, ami talán választ ad arra, hogy mit akar Görögország az oroszoktól, hiszen ezt ma senki nem tudja. Bár hetek óta pletykálnak egy esetleges görög-orosz megegyezésről, amivel Athén kiválthatná nemzetközi hiteleit, egy ilyen megállapodásra kevés az esély.

Az előzetes tervek szerint délután 1-kor (moszkvai idő) találkozik Alexisz Ciprasz görög miniszterelnök és Vlagyimir Putyin orosz elnök, hogy megbeszélést folytassanak a két ország közötti együttműködés jelenéről és jövőjéről, majd ebédeljenek, aláírjanak pár fontos, előre egyeztetett dokumentumot, végül pedig nemzetközi sajtótájékoztató tartsanak a megállapodottakról. Ez önmagában persze rutin diplomácia, ami nem feltétlenül tartogat semmi izgalmasat a külső szemlélőknek. A jelenlegi világpolitikai helyzetben azonban – mint korábban Putyin budapesti látogatásán is – minden szónak, minden egyes sóhajtásnak jelentősége lehet, hiszen a történet most mégis csak az, hogy egy olyan politikai szervezet egyik tagállamának vezetője találkozik Oroszország első emberével, amely súlyos gazdasági szankciókkal sújtja Moszkvát. És, amely teszi ezt mindazért, amit az oroszok állítólagosan Ukrajnában művelnek: Krím, Donyeck, Luhanszk, polgárháború közeli állapot, titkos fegyverszállítmányok, szándékos uszítás. Az Európai Unió állandósult gondjait ellenben nemcsak a kelet-ukrajnai állapotok jelentik, hanem Görögország gazdasági helyzete is. Athén évek óta nemzetközi hitelek biztosította lélegeztető gépen van, és bár a gazdasága rövid ideje a talpra állás jeleit mutatja, a teljes siker még nagyon messze van. Ezt tudják minden uniós fővárosban.

("Tegnap Nyugat. Ma Kelet. És holnapután?" f: rt.com)

Ennek ellenére, Orbán Viktor magyar miniszterelnökhöz hasonlóan, Alexisz Ciprasz is jó ideje az EU-USA tandem oroszellenes szankciónak meggyőződéses ellenzői között van – dacára annak, hogy az intézkedéseket ő maga és pártja is megszavazta. Illetve, a napokban a görög kormány felvetette, hogy számításaik szerint Németország még közel 280 milliárd euróval tartozik neki, II. világháborús jóvátétel gyanánt, a nácik okozta rombolás helyreállításáért. Egyik oldalon tehát ott áll egy miniszterelnök és egy ország, amely nemzetközi hitelekből (elsősorban Berlinnek köszönhetően) tud csak fennmaradni. A másikon pedig ott áll ugyanez a politikus és ugyanez az ország, amely egyszer a korábban egyeztetett feltételek betartását és a teljes együttműködést hirdeti, másszor meg az uniós kilépését fontolgatja és a nemzetközi hitelszerződés azonnali felrúgását. Természetesen badarság lenne nem elismerni a tényt, hogy Ciprasz helyzete rendkívül komplikált. Hiszen, amíg hazájában egy az egész baloldali politikai spektrumot lefedő pártszövetséget kell kormányon igazgatnia (dühös és elkeseredett választók ellenében), addig a nyugati hitelezők a pénzük visszafizetéséhez szükséges (mindenkori) garanciákat akarják kikényszeríteni Athénból. Klasszikus 22-es csapdája, mert lényegében semmi sem lehet jó döntés. Ha a trojka (Európai Központi Bank, EU, IMF) irányába tesz gesztusokat a görög kormányfő, akkor saját pártja és a választói szeretnék a fejét. Ha viszont népe irányába tesz gesztusokat (például a hitelfeltételek újratárgyalásán keresztül), akkor a nyugat követeli a fejét.

Megoldást azonban egy miniszterelnöknek minden problémára találnia kell, még egy ilyen sehogy és semmikor nem jó konfliktusban is, és úgy látszik, hogy Alexisz Ciprasz válasz erre a következő: mindenhol mindenkit biztosítunk uniós és a hiteleink visszafizetése iránti elköteleződésünkről, de ezt kiegészítjük olyan információkkal, amit a nemzetközi sajtó számára csepegtetnek egyes névtelenségbe burkolózó kormányzati vagy kormány közeli források, amik elsődleges vállalásainkat finoman (vagy akár teljes egészében) megkérdőjelezik. Ez utóbbira lehet példa a pletyka, hogy a mai Putyin látogatás egy görög pénzügyi mentőcsomagot készít elő, amivel Athén kiváltja majd nyugati hitelezőit, vagy, hogy Görögország, amennyiben nem lesz hitelfeltétel újratárgyalás, akkor azonnali hatállyal államosítja bankjait, megtagadja hitelei visszafizetését, újra bevezeti a drachmát és kilép ez EU-ból. És persze ebben a képbe illik a mostani II. világháborús jóvátétel kérdése is, amit semmilyen felelősen gondolkodó görög politikus nem vehet komolyan, hiszen az ezzel kapcsolatos ügyeket a két ország már évtizedekkel ezelőtt – nemzetközi jog keretei között – teljes egészében rendezte.

("Sarlóval könnyebb lesz az élet", f: forexlive.com)

A fentiek fényében akkor mégis mi várható ma Moszkvában? Vélhetően megegyezés arról, hogy Oroszország több görög gazdasági ágazatba is befektet – szó van kereskedelemről (pireuszi és a szaloniki kikötők), közlekedésről (helyi vasút), energiáról (gáz) és a turizmusról –, valamint, hogy néhány uniós tagállammal szemben, köztük a görögökkel, az oroszok hamarosan feloldják mezőgazdasági embargójukat. Athénnak ez azért lenne különösen fontos, mert az Oroszországba irányuló görög export közel felét éppen ez az ágazat adja. Orosz hitelről viszont – főleg olyanról, amely kiváltaná a nyugati hiteleket – minden valószínűség szerint nem lesz szó, ami persze látva az orosz gazdaság teljesítményét (pl. idén még mínuszos GDP növekedés / rubel tavalyi összeomlása / országba irányuló külföldi működő tőke kvázi megszűnése / deviza tartalékok stabil felélése), finoman szólva sem meglepő. Vagyis a görögök hol ijesztgetnek, hol kettős beszédet alkalmaznak, hogy jobb pozíciókat érjenek el a brüsszeli tárgyalóasztaloknál. De ha sikert érnek el, ha nem, kilépni minden bizonnyal nem szeretnének az EU-ból, mert számukra ott a megsemmisülésen kívül nincs semmi.

Németh Áron Attila