Bár a februári minszki egyezmény korlátozott ideig bizonyos szintű nyugalmat hozott a kelet-ukrán régiónak, egyre inkább úgy tűnik, azoknak lesz igazuk, akik a békefolyamat sikertelenségét prognosztizálták. Az előző hétvége óta ugyanis újra fellángoltak az összecsapások a kijevi erők és a helyi szeparatisták között, súlyos árnyékot vetve a folytatódó béketárgyalásokra.

Az elmúlt hetek-hónapok valamelyest csendesebb ukrajnai frontvonala már-már elérte, hogy az országban zajló konfliktus háttérbe szorulhasson a közvélemény kollektív emlékezetében. A februári ismételt minszki egyezmény Kijev és Moszkva között úgy tűnt, hogy ha lassan is, de hosszú távú eredményeket fog hozni – ha nem is a szembenállás totális feloldásában, de Kijev és a szeparatisták együttélésének egyfajta gyakorlati keretének létrehozásában. (A kialakult helyzettel mi is többször foglalkoztunk, itt, itt és itt tudtok többet olvasni a háttérről) „Élni és élni hagyni” lehetett volna mindennek a jelszava, azonban ezt a koncepciót újfent felülírta a felek szembenállása.

("Folyamatosan harcra készen", f: avtonom.org)

Hétfőn és kedden ugyanis újrakezdődtek az ágyúzások a front két oldalán. Eddig 6 halottról számolt be az ukrán hadsereg, ez pedig február óta a legmagasabb napi áldozati arány. A fejlemény kifejezetten fontos kérdést feszeget, mégpedig, hogy teljesítette-e bármelyik fél is a minszki megállapodásban foglaltakat, konkrétan a nehézfegyverek kivonását a régióból. Az egyezmény alapján ugyanis minden 100 milliméternél nagyobb kaliberű fegyverzetet kötelesek voltak eltávolítani a területről, ennek ellenére Olekszandr Motuzjanik, az elnöki hivatal hadműveleti ügyekben illetékes képviselője úgy informálta a sajtót, hogy a szakadárok 120 és 122 milliméteres aknavetőkkel és tüzérségi fegyverekkel lőtték az elmúlt napokban a kormányállásokat. Emellett azt tapasztalják, hogy továbbra is folyamatosan szállítják Donyeck és Luhanszk megye front közeli településeibe az orosz fegyvereket és katonai eszközöket.

Mindemellett úgy tűnik, hogy a kijevi oldal sem tesz eleget minden téren a fegyverkivonási megállapodásnak: Alekszandr Zaharcsenko, a Donyecki Népköztársaság vezetője szintén arról panaszkodott, hogy az ukrán hadsereg egyre több nehézfegyvert halmoz fel például Debalceve környékén – ahol a februári egyezmény megkötése után kifejezetten heves harcok zajlottak, és végül az ukrán erőknek vissza kellett vonulniuk.

("Ezek valószínűleg nem a Kalasnyikovba kellenek", f: japantimes.co.jp)

A szembenállás felerősödésének időzítése kifejezetten pikáns, mivel hétfőn Berlinben ültek össze Németország, Franciaország, Ukrajna és Oroszország képviselői, hogy tovább folytassák a minszki folyamatot. A tárgyaló felek hivatalosan sikerrel elmélyítették a békefeltételeket, mivel sikerült orosz-ukrán egyetértést elérni arról, hogy a kisebb kaliberű fegyverek kivonását is meg kell kezdeni a régióban. Ez – látva a valós fegyverzeti látképet a térségben – mostanra azonban inkább tekinthető üres frázisnak, mint valós eredménynek. Ezt a tényt erősíti az is, hogy a megújuló harcok okán a felek újra szükségesnek látták a nehézfegyverek tilalmának kiemelését, sőt, beemelték az összes típusú páncélozott harci jármű kivonásának igényét is. Frank-Walter Steinmeier német külügyminiszter elmondta, hogy a tűzszünetet átfogóan szükséges betartani, hogy sikeresen fel tudják oldani a konfliktust.

A szituációt lokálisan jelenleg az EBESZ (Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet) felügyeli közel 400 megfigyelővel. A szervezet szerint a tűzszünetet mind a két fél megsérti a frontvonal több pontján, valamint mind a kijevi erők, mind a szeparatisták korlátozzák az embereik szabad mozgását a régióban. A helyzetre reagálva az EBESZ parlamenti közgyűlésének elnöke, Ilkka Kanerva kijelentette: meggyőződése, hogy komolyan meg kell fontolni egy nemzetközi békefenntartó missziót a konfliktuszónában – ezt Kijev már többször kérvényezte, azonban Moszkva eddig minden téren ellenezte a kezdeményezést.

("A szavak régen nem számítanak" - Frank-Walter Steinmeier, f: kyivpost.com)

Összességében tehát a kelet-ukrajnai békefolyamat gyakorlatilag korántsem halad olyan ütemben és irányba, amiről a hivatalos nyilatkozatok szólnak. Bár a francia és német külügyminiszterek – akik továbbra is aktív motorjai a megállapodásoknak – továbbra is hangoztatják, hogy sürgősen szükséges elérni az orosz és ukrán fél közötti gazdasági, humanitárius és politikai együttműködés növelését a térségben lakók érdekében, a valóságban még a legalapvetőbb feltételek sem teljesülnek átfogóan. És bár a kérdés továbbra is az Európai Unió Közös Kül- és Biztonságpolitikájának nagy vizsgájának tekinthető, Federica Mogherini láthatóan továbbra sem tud megfelelő gyakorlati szerepet teremteni az Unió számára a konfliktus rendezésében. A békefolyamat előremozdítását így a ma záródó G7 találkozótól várhatjuk még – ám valószínű, hogy nagy előrelépésre itt sem fognak jutni a vezetők. Ukrajna tehát továbbra is háborús övezet – hiába kerül ritkábban a sajtó reflektorfényébe mostanság.

Mészáros Tamás