Tegnap röppent fel a hír, miszerint a magyar kormány a belföldön beindított bevándorlással kapcsolatos plakátkampányt kiterjesztené a válságzónákba is, tehát azokra az országokra, ahonnan a legtöbb menekült érkezik Magyarországra. A lépés valószínűleg nem sokat fog segíteni a Fidesz-KDNP kommunikációs stratégiájának megítélésen, azt azonban nem mondhatjuk, hogy csak ők próbálkoznak hasonlóval Európában.
Az, hogy a migráció, a bevándorlás és a menekültügy a 2015-ös európai politika egyik legfontosabb toposza lett, mára vitathatatlan. A bevándorlási számok olyan arányban (2015 júniusáig a tavalyi évhez képest 150 százalékkal) nőttek az európai államokban és köztük leginkább Magyarországon, hogy az érintett kormányok látványos lépéseket kellett tenniük, hogy fenn tudják tartani a kompetens vezetési arculatot. Itthon ez legfőképp a totális tematizálásban csúcsosodott ki: Orbán Viktor és kormánya minden területen kulcskérdésként, gyökérproblémaként kezelte a helyzetet, amelyben erőteljes fellépésre van szükség – főleg, mivel Brüsszel véleményük szerint képtelen a válságot központi szinten kezelni.
("Kiélezett figyelem" - rendőrök és menekültek a magyar-szerb határ menti településen; f.: MTI)
Azt, hogy ez a probléma valóban kardinális jelentőségű ma, tökéletesen bemutatja az Eurobarometer által végzett közvélemény-kutatás is (a magyar eredményekkel összevetett verzió itt elérhető el PDF-ben): a jelenleg legfontosabb probléma, amivel az EU jelenleg szembe kell, hogy nézzen a válaszadók szerint, az a migráció kérdése. Érzékelhető, hogy a társadalmi szociális érzékenység bár egyes szinteken erősnek mutatkozik, a konkrétan érintett csoportok (határ menti városok, menekült táborok melletti országrészek) legtöbbször maximálisan elutasítóak a befogadási politikákkal szemben - lásd például a jelenlegi szlovákiai helyzetet. Nem véletlen, hogy az uniós politikusok is folyamatosan egy olyan új keretrendszer kialakításán dolgoznak, ami megnyugtató hatással lenne a jelenleg inkább szegmentált tagországi politikákra is. A legutóbbi döntés szerint a bevándorlástól leginkább sújtott államok 2020-ig összesen 2,4 milliárd eurónyi támogatást kapnának a helyzet kezelésének elősegítésére. Érdemes azonban megjegyezni, hogy ez az összeg nem jelent extra juttatást: az eredeti költségvetésben szereplő 7 milliárd eurós menekültügyi alapból fizetik majd ezt.
A támogatások elindítása mellett a másik nagy mérföldkő az EU-s stratégiában a menekültek tagországi befogadásának keretrendszere lenne. Azonban jelenleg a kötelező befogadást elutasították a tagországok, jelenleg csupán önkéntes kvóták alakultak ki több tagállam jóvoltából – Magyarország ebben jelenleg még szimbolikusan sem vesz részt. Jelenleg ugyanis az itthoni kormánykommunikáció egyértelműen az „ország megtelt”-gondolatkör mellett tör lándzsát. Ezt a motívumot szeretnék erősíteni azzal is, hogy például Szíriában és Afganisztánban is (helyi nyelvjárásokra lefordított) plakátokkal „informálnák” az ottani lakosságot, nem érdemes Magyarország felé venni az irányt azoknak, aki a kivándorlás mellett dönt. Ennek valódi hatásairól érdemes lenne valós vitát kezdeményezni, mi itt a DiploMaci Blogon első körben Titeket szeretnénk megkérdezni, mi t gondoltok a lépésről – tehát szavazzatok a cikk alján!
(f.: iom.org)
Érdemes azonban látni, hogy európai „erős állama”, a kérdés által szintén erősen érintett Németország is (ahol 19 százalékkal nőtt a bevándorlók száma a tavalyihoz képest) hasonló lépést tervez a jövőben. Thomas de Maiziere belügyminiszter videó üzenetben fog szólni az Albánia, Bosznia és Hercegovina, Koszovó és Macedónia felől érkező migránsokhoz, amelyben ki szeretné hangsúlyozni, hogy ne bízzanak azon ígéretekben, hogy a gazdasági indokkal történő bevándorlók is menekültstátuszt kapnak országában.
Összességében tehát látható, a menekültügyi helyzettel jelenleg minden európai ország kormánya kifejezett prioritással foglalkozik, és ahol tehetik, megpróbálnak belpolitikai tőkét is kovácsolni a problémából. Egyértelmű az is, hogy a tagországok egyre biztosabban érzékelik, a központi megoldások mellett mindenképp szükséges a szituáció önálló kezelése is, hiszen a jelenlegi EU-s szabályozások nem működnek még megfelelően kontinentális szinten, valamint nem is lehetnek elégségesek a helyzet konkrét, határok menti intézésében. Mindezek mellett azonban mindenképp szükséges és időszerű lenne Brüsszel részéről a téma rendezésének felgyorsítása, ugyanis a gazdasági gyengeségek után a menekültügyi helyzetről kialakított válaszok hiányossága újabb lendületet ad az euroszkepticizmus számára.
Mészáros Tamás
