Sokak számára Henry A. Kissinger, aki két amerikai elnök alatt is szolgált (Richard Nixon / Gerald Ford), nem több egy egyszerű háborús bűnösnél. A volt nemzetbiztonsági főtanácsadó és külügyminiszter azonban az elmúlt bő 50 év során kapott cifrább jelzőket is saját diplomáciai ténykedésére: volt ő már Darth Vader, Hitler, sőt, maga az ördög is. Kissinger tehát finoman fogalmazva sem tartozik a mindenki által elismert és kedvelt amerikai államférfiak közé, főleg demokrata körökben. Vélhetően ez lebegett Bernie Sanders szenátor szemei előtt, amikor a múlt csütörtöki előválasztási vitán Kissinger emlegetésével támadta Hillary Clintont. Feleslegesen. Legalábbis ebben a formában
Sokak szerint korántsem véletlen az az értetlenség, ami Bernie Sanders, a legutóbbi New Hampshire-i előválasztási forduló magabiztos demokrata győztesének kijelentését kísérte. A vermonti szenátor ugyanis egy olyan témával (vietnámi háború idején történt kambodzsai bombázások, aminek hatására a vörös khmerek magukhoz ragadták Kambodzsa irányítását), és egy olyan személlyel próbálta meg kellemetlen helyzetbe hozni Hillary Clintont, a demokrata előválasztás favoritját, amelynek lényegében semmi értelme nem volt. Elméletben persze (ha elnézőek vagyunk) volt némi alapja a támadásnak, hiszen Clinton sohasem titkolta, hogy Kissinger személyes barátja, akinek a szavára kiemelten figyelt saját külügyminiszteri időszaka alatt, márpedig Sanders éppen azt hozta fel, hogy vajon elnökként is egy olyan ember tanácsaira fog hallgatni, aki felelőssé tehető Vietnámért, valamint Kambodzsa tragédiájáért. Ez a képlet azonban papíron már teljesen más eredményt mutat.
Egyfelől, mert Sanders potenciális választóinak jelentős része 35 alatti fiatal, akiknek Kissinger és a hidegháborús időszak nemhogy nem jelent semmit, nagy részük vélhetően nem is ismeri ennek az egésznek a hátterét. Másfelől, mert ezzel olyan támadási felületet hagyott magán, amit egy olyan rutinos politikus, mint amilyen Hillary Clinton, nem szokott kihasználatlanul hagyni. És ezt a szívességet Clinton most sem tette meg. Tulajdonképpen egy tökéletes riposzttal (Kissinger csak egyike azoknak a komoly nemzetközi politikai tapasztalattal bíró embereknek, akikre hallgat, viszont nála lehet legalább tudni, hogy kikre hallgat, míg Sanders esetében ugyanezt nem lehet elmondani) nem csak leszerelte, hanem vissza is küldte a feladónak a megsemmisítőnek szánt megjegyzést. Amatőr hiba volt a szenátor részéről.
"Évtizedes ismeretség köti őket össze" - Kissinger és Hillary Clinton (f: vox.com)
Ennek fényében sokkal érdekesebb, maradva azért Kissingernél, hogy mit mondott a volt külügyminiszter múlt heti moszkvai útja során, ahol Vlagyimir Putyin orosz elnök mellett, több más és fontos, magas rangú orosz politikai szereplővel is találkozott (pl. Putyin kabinetfőnökével); merthogy az út alatt Kissinger felvázolt egy egész érdekes eszmefuttatást a Gorcsakov Alapítvány előadásának keretében. A beszéd lényege, hogy Kissinger szerint az Egyesült Államoknak ki kell egyeznie Oroszországgal, egy multipoláris világban ugyanis minden, Amerika számára fontos kérdésben az oroszok megkerülhetetlen tényezők, legyen szó akár Szíriáról, akár Ukrajnáról. Putyin Oroszországától éppen ezért nem félni kell, nem páriaként tekinteni rá, hanem együtt kell vele működni. Ennek alapját annak a felismerésnek kell adni, hogy amíg az Egyesült Államok egy nemzetközi jogon alapuló világrendet képzel el (és várja el annak betartását mindenki mástól), addig Oroszország kizárólag geopolitikai érdekek mentén tud gondolkodni, elsősorban történelmi tapasztalati alapján. Kissinger szerint tehát az első fontos lépés hogy ezt a két világot, a jogit és a geopolitikait, egyensúlyba hozzuk, mert kellő nemzetközi stabilitást csak ez adhat. Ha ez megvan, vagyis, megtörténik egymás érdekeinek elfogadása, jöhet a második lépés: egy stratégia együttműködési rendszer kialakítása. Miért?
Kissinger számára egy ilyen módot adna a feleknek arra, hogy minden problémát külön-külön kezeljenek, vizsgáljanak meg, és javasoljanak rá megoldási lehetőségeket. Mi az érdeke például Ukrajnában az Egyesült Államoknak? Egy független, szabad, Európa mellett elkötelezett ország. És mi az érdeke ugyanott Oroszországnak? NATO-tagság elvetése, amerikai fegyverek tilalma. Ha ezt lefektetik, hogy kinek mi a pontos elvárása, akkor meg kell és lehet találni a középutat, mert egy ilyen pont szinte mindig elérhető. A volt amerikai külügyminiszter szerint ez a rendszer viszont csak egymás megértésén és tiszteletén alapulhat, különben a hidegháborús időszak berögződései újra felszínre kerülhetnek – aminek az alapjai szerinte már velünk vannak. Nem félni kell, nem vádolgatni, hanem konstruktívan együttműködni.
"Egy mindig szívesen látott vendég" - Putyin fogadja Kissingert (f: n-tv.de)
Dehogy ez az egész miért is érdekes Bernie Sanders múlt heti kijelentése miatt? Leginkább azért, mert a Kissinger által elmondottak világos szakítást jelentenek az Obama elnök, és tulajdonképpen a teljes Demokrata Párt által képviselt orosz-stratégiával. Nem beszélve arról, mint ahogy azt több fajsúlyos amerikai orgánum is megjegyezte, hogy Clinton kampányának egyik legfontosabb pénzügyi támogatója Soros György magyar származású üzletember, akinél nagyobb és befolyásosabb nemzetközi kritikusa a putyini Oroszországnak kevesebb van. Ezzel az a faramuci helyzet állt elő, hogy Sanders, aki a múltban számtalanszor szembe ment a jelenlegi elnök és saját pártja döntéseivel, valamint, aki nem titkoltan szocialista („democratic socialist”) nézetek vall, a mai Oroszország kérdésében egyértelműen keményvonalas álláspontot képvisel, és nem tartja vállalható tárgyalófélnek Vlagyimir Putyint. Hillary Clinton viszont, azóta, amióta hivatalosan elindult a választáson, nyilvánosan egyetlen egyszer sem nyilatkozott világosan orosz-ügyben.
Németh Áron Attila
