2017 tavaszán immáron harmadik alkalommal adott otthont a Mathias Corvinus Collegium a Neighbourhood Dialogues című konferenciájának, amelynek az a missziója, hogy javítsa Magyarország régiós országokkal való kapcsolatát, ösztönözze az együttműködést, és lebontsa az előítéleteket, különösen a fiatalok közötti kapcsolatépítés tekintetében. A konferencia minden évben más szomszédos ország bevonásával kerül megrendezésre, és olyan témákat dolgoz fel, amelyek nemcsak hazánk, hanem a régiós országok számára is kiemelt jelentőséggel bírnak, és amelyek közös megvitatása hatékonyabb megoldások kidolgozását segítheti elő. Az első rendezvény Szlovákia és Magyarország demográfiai kihívásait vette górcső alá. A második esemény partnerországa Románia volt, és a két ország EU-n belül elért eredményeit, valamint jövőjét és együttműködési lehetőségeit vizsgálta. A konferenciasorozat idei, harmadik állomása osztrák–magyar fókusszal valósult meg, és az ipari digitalizáció és az általa jelentett kihívások témája köré épült.
Bretus Borbála és Krümmer Bence, a 2017-es MCC Neighbourhood Dialogues főszervezői a következőképp indokolják a témaválasztást: „A negyedik ipari forradalom, ami jelenleg szemünk előtt zajlik, nem csupán a technológia átalakulásáról szól. Ez egy átfogó változás, amely átformálja a társadalom szerkezetét, hatással van arra, ahogyan tanulunk, dolgozunk, egymással – és a gépekkel - interaktálunk. Célunk az volt, hogy a résztvevőknek átfogó képet adjunk az ipar 4.0 kulcs tényezőiről és kihívásairól a szakma elismert képviselőinek és IT vállalatok vezetőinek segítségével, közösen best-practice megoldásokat keressünk, és kifejlesszünk egy olyan stratégiát, amely a legfontosabb feladatok és irányvonalak megállapításánál figyelembe veszi az összes érintett – köztük a társadalom – érdekét.”
E célkitűzésnek megfelelően a rendezvény első napján a V4 országokból és Ausztriából érkező résztvevők szakmai előadásokon vettek részt, majd az előadások során megszerzett tudásukat a második napon egy szimuláció keretében kamatoztathatták, ahol három bizottságba osztva különböző országokat és intézményeket képviseltek.
Az első nap szakmai részét a BME Automatizálási és Alkalmazott Informatikai Tanszékének (AUT) vezetője, dr. Charaf Hassan előadása nyitotta meg, aki átfogó képet hivatott adni az új ipari forradalomról, az ipar 4.0-ról és annak kihívásairól. A BME tanszékvezetője szerint az ipar 4.0 és digitalizáció korszaka a következő kulcs tulajdonságokkal jellemezhető: fenntarthatóság, „okosság” (smartness) – ami az adatkezeléssel és –feldolgozással kapcsolódik szorosan össze –, integráció és nyitottság. Rámutatott arra, hogy mivel Magyarországon nagyon erős az autóipar szerepe, hazánkban is prioritást élvez az ipari-technológiai fejlődés és fejlesztés. Hassan úr szerint a mai digitalizált világban a vállalatok feladata kettős. A sikeres fejlődéshez és technológiai átalakuláshoz egyrészt a vállalati kultúrára kell koncentrálniuk, és a munkavállalókat folyamatos tanulásra kell ösztönözniük, sőt kötelezniük annak érdekében, hogy alkalmazkodni tudjanak a digitalizált világ kihívásaihoz. A munkavállalók mellett a siker másik kulcsa a fogyasztó: mivel a fogyasztót akarjuk kiszolgálni, az ő igényeit kell figyelembe venni. A big data növekvő szerepével elsősorban olyan megoldások kidolgozását szorgalmazza, amelyek adatokból kinyert információn alapulnak.
A második panelt Dömötör Ákos, az OptoForce ügyvezető igazgatója tartotta, amely során a hallgatókat közelebb hozta az ipari digitalizáció és a robotika témájához. Levezette, hogy a munkaerő-hiány globális jelenség, ami felfelé nyomja a munkaerőköltséget. A munkaerőhiány leküzdésére és a költségek csökkentésére került egyre inkább előtérbe az ipari automatizáció és a robot technológia. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a robotok teljes mértékben átveszik a humán munkaerő feladatait, hiszen nem is tudnák teljes mértékben helyettesíteni a humán erőforrást, hanem sokkal inkább az emberi tevékenységek támogatásáról, úgy nevezett ember–robot kollaborációról van szó. Az automatizálási folyamat során az OptoForce ügyvezetője szerint két kiemelt tényező jelent kihívást a vállalatok számára: a költségcsökkentés és a vezérlő panelek kezelésének megkönnyítése, illetve a robotok „tanítása”. Egy profitorientált vállalat számára nyilvánvalóan akkor éri meg áttérni robot technológiára, ha a befektetett pénz rövid időn belül – Dömötör úr szerint egy éven belül – megtérül. Másrészt, az előadó véleménye szerint a mai robotokat „mérnökök alkotják mérnököknek”, és egy gyári alkalmazott nem boldogulna azok kezelésével. Ennek fényében szükség van a robotok irányításának egyszerűsítésére. A robotok tanulási folyamatát két módon képzeli el a vállalati vezető: egyrészt, a humán munkaerő megfigyelése, másrészt a „cselekvés általi tanulás” (learning by doing) révén.
Az ipari digitalizációt az állami szerepvállalás szempontjából vizsgálta a harmadik panel kerekasztal-beszélgetése, amely során az osztrák oldalról Christoph Diensthuber, Ausztria digitális menetrendjének szerzője, a magyarról pedig Vityi Péter, az IVSZ alelnöke beszélt. Diensthuber úr rámutatott arra, hogy amikor két évvel ezelőtt az osztrák parlamentben előtérbe került a digitalizáció kérdése, a legfontosabb célkitűzés az infrastruktúra fejlesztése, a társadalom digitális világba való minél nagyobb arányú bevonása volt. A digitális menetrend fontos aspektusait képezte emellett a foglalkoztatás és az oktatás is. Vityi rámutatott arra, hogy Magyarországon a digitális agenda négy pillérre épül: az oktatással, startupokkal és gazdasággal kapcsolatos lehetséges cselekvések monitorozására, valamint a fiatalok védelmére. Azzal kapcsolatban, hogy milyen hatással lesz az ipari digitalizáció a munkaerőpiacra, alapvetően egyetértés uralkodott a kerekasztal-beszélgetés két résztvevője között. Bár mindketten beismerték, hogy munkahelyek megszűnésével lehet számolni, a sok új munkahely létrejötte azonban pozitív nettó változást fog eredményezni. Az új állások betöltése mindkettejük szerint az oktatás megreformálását, a munkaerő átképzését követeli meg. Mind az osztrák, mind a magyar előadó kiemelte nemcsak az állam, de az egyén szerepét is ebben a folyamatban: az élethosszig tartó tanulás egyre inkább felváltja a hagyományos oktatási kereteket.
Az első, szakmai előadásokból álló napot a Hepenix üzletfejlesztési igazgatója, Tóth József zárta előadásával, aki az első előadáshoz hasonlóan kifejtette, hogy a siker érdekében a fogyasztói igényekre kell kiemelt figyelmet fordítani, és az ő igényeiknek kell megfelelni. Véleménye szerint, ha egy vállalat a negyedik ipari forradalom győztesei között akar kikerülni, akkor három tényezőre kell építenie: okosság (smartness), nyelvtudás és mobilitás.
A konferencia második napján a résztvevők egy szimuláció keretében próbálhatták ki magukat életszerű körülmények között a különböző érdekcsoportok – kormányok, vállalatok, munkavállalók – döntéshozó pozícióiban, illetve javaslatokat dolgoztak ki az ipari átalakulást érintő kérdésekben. Egy lelkes résztvevő így foglalta össze az MCC Neighbourhood Dialogues két napja során szerzett élményeit: „Véleményem szerint ez a konferencia nagyszerű lehetőséget nyújt arra, hogy megismerkedjünk a környező országok lelkes fiataljaival, majd együtt megvitassuk a mindannyiunkat érintő témákat, ötleteljünk és megoldást keressünk a problémákra. Remélem, jövőre is folytatódik a rendezvénysorozat.” Nos, a szervezők kétség kívül mindent meg fognak tenni ennek érdekében.
Készítette: Zemkó Boglárka
