Abdel Fattáh esz-Szíszi elnök újraválasztása tökéletesen illeszkedik az egyiptomi történelem eddigi ívébe – írja a Foreign Policy. Az elemzés arra világít rá, hogy az egyiptomi demokratikus kísérletek mindig ugyanarra konklúzióra jutnak el: autoriter rezsimeket legitimálnak demokratikus intézményekkel.
„Az egyiptomi választás eredménye semmiképp nem nevezhető meglepőnek, de egy szempontból mindenképp érdekes volt az összkép. A szavazás célja elméletben az lett volna, hogy megadja Szíszinek azt a demokratikus legitimációt, melyet mindig is nélkülözött. Ehhez képest minden marginális, potenciális jelöltet őrizetbe vettek, abszurdabbnál abszurdabb indokokra alapozva, melyek mindegyikét fáradhatatlanul munkálta ki a média, és a politikai réteg egy talpnyalókból álló csoportja.”
„Az egyiptomi történelem leckéje nem csak az, hogy az egyiptomi társadalom nincs felkészülve egy nyitottabb, demokratikus berendezkedésre. Inkább az, hogy az egyiptomi politikai elit mindig is profitált az ország autoriter rendszereiből, és emiatt nagyon messzire képes elmenni azért, hogy ezt a helyzetét megvédje.”
„Egyik egyiptomi elnök sem élvezte azt a fajta legitimációt, melyet a demokrácia biztosít a választott vezetőknek, de az ország egyik legszédítőbb iróniája az, hogy miként használták ki az antidemokratikus erők a demokratikus, sőt, sokszor liberális ideákat, mint a legitimáció mechanizmusait.”
„Szíszi választási referenduma csak a részletekben különbözik. A Washington Post cikke a szavazás kapcsán az "arab tavasz szellemeiről" beszélt, melyek belengték a voksolást megelőző 3 napot, de valójában 2013 július harmadika, a puccs napja volt az, ami a legnagyobb rezonanciát kiváltotta. Az a beavatkozás olyan emberek (és nem csak a hadsereg) által lett végrehajtva, akik úgy vélték, hogy a természetes politikai rendet állítják helyre Egyiptomban. Most, 5 évvel később, ez a küldetés bevégeztetett.”
A teljes cikket a következő linken tekintheti meg:
http://foreignpolicy.com/2018/03/30/with-freedom-and-justice-for-sisi/
Holló Richárd
