Brexit választás

A brit politika gyakorlatilag 3 éve teljes mértékben meghatározó eleme a brexit. 2016 óta folyamatosan ez van napirenden és szinte minden mást elnyom a politikai agendában. Természetesen lehet mondani, (valahol jogosan) hogy ez az ország legfontosabb témája, azonban a brexiten kívül alig van más kérdéskör, ami a közvéleményt megmozdítja. Ez viszont egy nagyon egészségtelen folyamat és érthető, hogy mindegyik párt már inkább túl szeretne lenni rajta, hogy ténylegesen az országgal tudjanak foglalkozni. Nem hiába próbálkozott Jeremy Corbyn és Boris Johnson is azzal, hogy a kampányban más problémaköröket is a felszínre hozzanak, azonban ez látszólag nem volt hatékony taktika. Az egész ország arra vár, hogy politikusai végre döntsenek ezügyben, azonban ezen politikusok tisztán látják, hogy akármi is lesz a folyamat végkimenetele, ők szavazókat fognak veszíteni. Ezért viszont az a kép alakult ki a szavazók körében, hogy van egy miniszterelnök, aki kijelentette, hogy inkább feküdne holtan egy árokban semmint, hogy hosszabbítást kérjen Brüsszeltől (amit végül megtett) és van egy ellenzéki vezető, aki nem lenne hajlandó kampányolni a saját maga által kialkudott brexit megállapodás mellett.

Ezen információk tudatában pedig érthető, hogy a választók miért bizonytalanodtak el kezdetben a két nagyobb pártban és inkább az alternatívákat keresték a „Brexit” pártban és liberális demokratákban. Ez a tendencia azonban csak átmeneti volt és miután rendezték a soraikat a vezető pártok újra visszaállni látszik a kétpárti berendezkedés. Összességében tehát a helyzet nem változott sem politikai sem más értelemben sem és ugyanúgy a konzervatívok és a Munkáspárt fog küzdeni a szavazatok többségéért, miközben a brexit marad a fő kérdés.

Kampányígéretek

A Konzervatív Párt alapvetően egy jóléti csomagot ígér, közszolgálati szervekre többet kívánnak költeni és mindezt úgy kívánják elérni, hogy közben nem fognak adót növelni, sőt több évre be is fagyasztanák az áfa és a jövedelemadó növelésének lehetőségét. Ezzel alapvetően nem mondanak feltétlenül újat, egyedül kiemelkedett még a környezetvédelem és a „zöld ipar” fejlesztése és ők ezt elsősorban vállalati oldalról kívánják megközelíteni. Általánosságban követik továbbá a „kicsi-kormányzat” irányvonalat és inkább kimaradnak az állami szabályozásokból. A manifesztó bejelentésében továbbá kifejezetten nagy hangsúly volt a brexiten, többször is elhangzott az ominózus „Get Brexit done!” mondat, ezzel is hangsúlyozva az elsődleges kampányelemet, a kilépést az EU-ból. Johnson a beszédében továbbá előszeretettel támadta Corbyn-t is, hogy bizonytalan vezető és igazából nem is lépne ki az EU-ból ha rajta múlna. Továbbá belengette azt is, hogy egy esetleges Munkáspárti kormány esetén gazdasági válság lenne és menekülne a tőke is az országból. Összességében a beszédben a brexiten volt a hangsúly, majd szorosan követte ezt a kilépés utáni jobb világ vizionálása, végezetül pedig Jeremy Corbyn alkalmatlansága volt a fő üzenet.

Boris Johnson és Jeremy Corbyn, a két legfőbb esélyes; forrás: Getty Images

A Munkáspárti konferencia sok szempontból más hangnemet ütött meg, láthatóan teljesen más volt a célközönség és a beszéd stílusa is. Maga a helyszín is már egy üzenet volt, ugyanis egy egyetemen tartotta a beszédét a munkáspárti vezető, ezzel is elhatárolódva az „elittől” és közeledve inkább a fiatalokhoz. Az egész beszédében megfigyelhető volt ez a szembenállás, ugyanis úgy állította be a konzervatívokat, mint a „pénzes elit” kegyeltjeit, akiknek nincs szükségük változásra mivel a „rendszer” az ő érdekeiknek megfelelően van manipulálva. Saját magát pedig egy forradalmárhoz hasonlítja, aki „valós változást” (fő kampányszlogen) fog hozni. Corbyn programja tökéletesen illik baloldali karakteréhez, már-már kissé radikális is, ugyanis túlmegy az eddigi Munkáspárti ígéreteken és egy széleskörű zöld forradalmat és államosítást vizionál megválasztása esetére. A zöld forradalmat úgy kívánja elérni, hogy a nagyvállalatokat megadóztatja a szennyezésükért és több mint egy millió új zöld munkahelyet ígért. Az államosítás terén pedig vissza kívánja vásárolni a víz és energiaszektort, valamint a vasutat és a postahálózatot is. A programjában továbbá megtalálhatóak a klasszikusabb baloldali elemek, mint például több forrás fordítása az egészségügyre és oktatásra, valamint a nyugdíjrendszerre. Állítása szerint mindezt képes lenne úgy finanszírozni, hogy csak a lakosság felső 5%-ának lennének nagyobb adóterhei és ez elegendő lenne az átalakulásra. Corbyn továbbá magához hűen nagyon óvatosan fogalmazott a brexittel kapcsolatban és türelemre intett mindenkit, valamint hangsúlyozta, hogy a végső döntést az emberek kezébe akarja adni egy újabb népszavazáson keresztül. Összességében a Munkáspárt egy radikálisabb vonalat képvisel jelen kampányban és felemlegetik a történelmi elit-tömeg szembenállást. Viszont ez a szélsőséges elit-nép szembeállítás nem biztos, hogy megnyerő lesz a mérsékeltebb szavazóknak és a brexittel kapcsolatos bizonytalanság pedig kifejezetten hátrányos lehet a végkimenetelben.

Összességében mindkét pártnak hangsúlyosan szerepel a kampányában a brexit és alapvetően jóléti intézkedéseket ígérnek, de a hasonlóságok itt véget is érnek. További érdekesség, hogy az „Institute for Fiscal Studies” állítása szerint egyik pártnak sem reális a költségvetési terve, nem lehet a jelenlegi gazdasági viszonyok mellett ilyen ambiciózus célokat ténylegesen megvalósítani. További megjegyzés volt, hogy a Munkáspárti elképzelés alapján történő kiadás növelés és az emellett tervezett államosítások nem lehetségesek az általuk meghatározott intervallumban.

Választási esélyek

Maga a választás nagy valószínűséggel nem fog meglepetéssel zárulni, egyszerűen túl nagy különbség van a két párt között, ahhoz, hogy ezt ilyen rövid időn belül be lehessen hozni. Valószínűsíthető, hogy amennyiben nem fog kitörni egy botrány a konzervatív oldalon akkor, ha szűkösen is, de parlamenti többséget fognak szerezni. Jelenleg pedig csak egy ilyen potenciális probléma lehet: az egészségügy (National Health Service, NHS). Az egészségügy privatizálása egy nagyon kényes téma a brit politikában és ha kiderülne Johnsonról, hogy bizonyíthatóan ilyen törekvése van, akkor az még akár a választási győzelmébe is kerülhetne. Erre azonban jelenleg nincs olyan kimagasló esély. A konzervatív parlamenti többség tehát elsősorban nem az ő erősségüknek lesz köszönhető, hanem a Munkáspárt gyengeségének, ugyanis 2017-ben is hasonló volt a Konzervatív Párt támogatottsága, viszont akkor Corbynék szorosan voltak mögöttük a második helyen. Jelenleg azonban a Munkáspárt 10%-kal van lemaradva a konzervatívokkal szemben és a liberális demokraták stabil harmadikként vannak jelen 13%-kal. Várható viszont, hogy a Munkáspárt még erősödik pár százalékot és megközelíti a konzervatívokat, azonban szinte biztosan nem fog 5%-nál közelebb kerülni a két párt egymáshoz. Ez a jelenség korábbi választásoknál is megfigyelhető volt, sőt az elsősorban kétpárti berendezkedésnél megfigyelhető, hogy a szavazók a választás közeledtével nagyobb eséllyel szavaznának le az erősebb pártra még akkor is ha nem szeretik annyira (de a másik lehetőséget még annyira sem), mert nem akarják, hogy „elvesszen” a szavazatuk.

Közvélemény-kutatás a választási preferenciákról; forrás: Politico

A brit választási rendszer miatt viszont a korábban említett különbség élesebben fog megjelenni a megszerzett mandátumokban és arányaiban több képviselőt fog szerezni a konzervatív oldal, mint azt a szavazatok alapján egy arányos rendszerben szereznének. Összességében pedig egy stabil többséget fognak valószínűleg szerezni a parlamentben és ezzel már képesek lehetnek keresztülvinni a brexitet a törvényhozásban. Amennyiben ez valóban így lesz, akkor a baloldal és Jeremy Corbyn elgondolkozhat, hogy hosszútávon kifizetődő-e ez az erőteljes balra tolódás és nem kellene inkább visszatérni a „New Labour” vonalhoz a szavazók visszaszerzése érdekében.

Pércsi Dávid