A magyar-szlovák viszony sajnálatos módon sosem volt felhőtlennek tekinthető, ám az utóbbi években érezhető volt egy bizonyos szintű enyhülés a két fél között. Talán ezért nem is véletlen, hogy a szlovákiai Most-Híd párt legutóbb megválasztott EP-képviselője, Nagy József épp most dobta fel a labdát, és közös párbeszédet javasol egy már rég megoldatlan ügy, a Benes-dekrétumok lezárása kapcsán. A kérdés már csak az, támogatókra lel-e a magyar külügy soraiban?

Szerettem volna nevesíteni a kvázi-megszólítást az előző mondatban – a magyar külügy valljuk be, kicsit általánosító kifejezés – azonban mint tudjuk, nem teljesen egyértelmű, meddig is látja el a külügyminiszteri pozíciót Navracsics Tibor, és mikor is adja át a stafétát (a legnagyobb valószínűség szerint) Szijjártó Péternek. Mindenesetre az biztos, hogy Navracsics az országgyűlési bizottságok előtt kiemelten fontosnak tartotta mind a régiós együttműködések erősítését, mind a külhoni magyarság érdekeinek védelmét (a választások előttről hiányolt laza programmal mi is foglalkoztunk előző cikkünkben). A Benes-dekrétumok helyzete véleményem szerint pont egy ilyen típusú problémakör: egyszerre kell kiállni mindazon magyar kisebbségért Szlovákiában, akiket ezek a régi rendelkezések bármilyen módon is hátrányosan érintenek/érintettek, ám mindezt úgy kell(ene) elérni, hogy ne sérüljenek a szlovák-magyar kapcsolatok. Pestiesen szólva: nem semmi kis első feladat lenne.

(Egy kép a kitelepítésről, f: www.radio.cz)

Csupán két mondat a történelmi háttérről: Az Edvard Beneš, a második világháború utáni csehszlovák elnök nevéhez kötődő 143 rendelet közül 13 közvetlenül az ország területén élő németek és magyarok „kollektív bűnösségét” mondta ki, ami együtt járt eleinte részleges, majd később teljes jogfosztásukkal (tehát állampolgárságuk elvesztésével). Az egyértelmű nemzeti diszkriminációra alapuló törvények a rendszerváltás és az Európai Uniós csatlakozás ellenére nagyrészt megmaradtak a cseh és szlovák jogrendben. Nem véletlen, hogy mind magyarországi, mind szlovákiai magyar kisebbségi oldalról folyamatos volt az igyekezet, hogy a kérdés – miszerint az érvényben maradt dekrétumok szemben állnak az Európai Uniós joggal – maradjon napirenden, és legyen róla EU-s állásfoglalás. Erre végül idén februárban került sor, amikor is az EP kimondta, a rendeleteknek még mai napig vannak jogi hatásai az ott élő kisebbségekre, így azok további kivizsgálását kezdeményezik Szlovákiában. Mi is a teendő ezek után?

A legelegánsabb természetesen az lenne, ha a szlovák igazságügyi minisztérium vizsgálatot indítana az ügyben, és kérvényezné a rendeletek hatálytalanítását. A probléma csak az, hogy mind Csehországban, mind Szlovákiában a Benes-dekrétumokat „megnyithatatlannak” tartják, mivel ezek a második világháború utáni berendezkedésüket alapozta meg. Nem véletlen, hogy tavaly márciusban Martonyi János akkori külügyminiszter azt indítványozta, hogy az ügy rendezését nem jogi, hanem gesztusi alapon (a cseh példa alapján, ahol a németekkel sikerült így lezárni a problémát), szlovák bocsánatkéréssel kellene indítani. Nem mondhatjuk, hogy nem volt érdemes megpróbálni ebbe az irányba terelni a szituációt, azonban egyértelmű, hogy a cseh-német kiegyezéssel nem lehet párhuzamba állítani ezt a helyzetet. Ennek egyszerű oka az, hogy Németország akkor kötelezettséget vállalt arra, hogy nem fogja támogatni a kitelepített szudétanémetek vagyoni követeléseit a cseh állammal szemben.Vajon el tudjuk ugyanezt a hozzáállást képzelni a jelenlegi magyar vezetéstől?

(Miroslav Lajčák, f: www.parameter.sk)

Véletlenül sem szeretném azt mondani, hogy egyértelműen le kellene mondani a szlovákiai magyar kisebbségek anyagi kárpótlásáról. Nem gondolom, hogy pár üres frázis segítene feldolgozni azt a múltbeli konfliktust, amit ezek a rendeletek okoztak. Viszont ahhoz, hogy diplomáciai sikert érhessen el a magyar kormány ebben a kérdésben, szükség lenne a mértékletesség látszatára. Arra a mértékletességre, aminek a tökéletes ellentétét mutatta be például akkor, amikor a kárpátaljai magyar kisebbségek önállósági ügyében szólalt fel – miközben az ukránok épp szakadár elemekkel/orosz támogatóikkal harcoltak a keleti végeiken. Ha a szlovák igazságügyi minisztérium nem lép hathatósan a helyzet rendezése érdekében, akkor Navracsics Tibornak minél hamarabb tárgyalásokat kell kezdeményeznie szlovákiai partnerével, Miroslav Lajčák-al. Igénybe kell venni másik két Visegrádi Négy tag által kapható támogatást az ügyben, érvényesíteni kell a V4 szövetségi jellegét és az így elvárható kapcsolati erősödést – főleg, hogy Szlovákia július elsején tőlünk veszi át a V4 elnökségét. Nem utolsó sorban pedig hangsúlyozni kell a már épülő magyar-szlovák tranzit földgázszállító vezeték fontosságát, amely segíthet északi szomszédunknak függetlenedni az orosz gázmonopóliumtól. Emellett egy a Fidesz-KDNP számára sokkal otthonosabb terepen is tárgyalásokat kell kezdeményeznie: a szlovákiai magyar kisebbség képviselőivel (például a Most-Híddal) szükséges egyezségre jutnia, mi is lenne az a lépés, amivel elfogadható kompromisszumos módon – mondjuk az anyagi jóvátételek egy bizonyos százalékban való megállapítása, vagy az EU csatlakozás után meghozott, a rendeletekre hivatkozó jogi döntések felülvizsgálata és semmissé tétele – lezárható lenne a Benes-dekrétumok ügye. Nem lesz könnyű, ez látható. Viszont megalapozná az újjászervezett magyar külügy szakmai renoméját, amire több szempontból is szüksége van.

Mészáros Tamás