Péntek óta svéd katonai helikopterek és tengerészeti egységek keresnek egy, feltételezések szerint orosz tengeralattjárót a Balti-tengeren, Stockholm partjaitól nem messze. Oroszország tagad, a balti államok újra pánikban, ez elmúlt hetek északi eseményeit pedig hirtelen mindenki egy kirakós egy-egy elemének tekinti.

Hadd kezdjem egy rövid bevezetővel: a (külpolitikai) újságírásnak sokszor keretet ad egy nagyon emberi és hétköznapi kívánalom: az egyértelmű irányvonalak, mi-ők szembenállás szabályainak lefektetése. Minden hosszabb-rövidebb időszaknak megvannak a maga kulcsszavai, azok a tények, amelyek beépülnek a híreket írók és a híreket olvasók tudatába. Innentől kezdve ezek axiómaként, megrendíthetetlen igazságként kezelendők, kifejtésük, igazolásuk nem szükséges. Ez természetesen nem jó, de az emberi természet ezen irányával maximum megpróbálhatunk időről-időre szembemenni, megváltoztatni nem fogjuk. A 2014-es év egyik ilyen hívószava, kifejezése, alapszabálya az „új hidegháborús szembenállás” Oroszországgal. Mondhatom én vagy bárki, hogy ez végletekig leegyszerűsíti és eltorzítja a helyzetet, valamint nagyban rontja annak valós megértését – ha utána valaki úgy dönt, hogy látszólag leforgatja a Vadászat a Vörös Októberre című filmet újra, most valós szereplőkkel, svéd rendezésben.

(forrás: reuters.com)

Ugyanis a jelenlegi svéd helyzettel kapcsolatban sokan egyből egy életre kelt kémregényről beszélnek a nemzetközi sajtó hasábjain, a tények azonban ennél talán valamivel hétköznapibbak. Lássuk az előzményeket:

• szeptemberben két orosz Szu-24-es vadászgép megsértette a svéd légteret;
• szintén szeptemberben (Obama észtországi látogatása után két nappal) orosz fegyveresek elraboltak egy észt titkosszolgálati ügynököt az észt-orosz határátkelő észt oldaláról. Az ügynököt, Eston Kohvert az oroszok az országukban történő kémkedéssel vádolják, az észt hatóságok szerint feladata viszont nem volt több, mint a határon átnyúló csempészszervezetek ellenőrzés alatt tartása;
• augusztusban és szeptemberben Finnország vádolta meg az oroszokat légtérsértéssel, valamint a környezetvédelmi kutatóhajóik nemzetközi vizeken való megzavarásával.

Egyértelmű, az oroszok viszonya a balti államokkal és az északi régióval nem kifejezetten pozitív. Azonban még tovább növelte a feszültséget, hogy pénteken a svéd tengerészet három különböző forrásból is hírt kapott egy a Stockholm-félsziget partjainál megjelenő, majd a víz alá merülő tengeri járműről. Mivel az információkat hitelesnek tartották, megkezdték a keresési műveletet, ám eddig nem jártak sikerrel. Jelenlegi elképzelések szerint a jármű egy meghibásodott (mini)tengeralattjáró (esetleg víz alatti mopedeket használó búvárcsapat) lehet, amely valamilyen titkos műveletet végzett svéd vizeken. Bár hivatalosan még nem jelentették ki, hogy orosz egységről lenne szó, a svéd sajtó ebben egyáltalán nem kételkedik. Elméletüket azzal támasztják alá, hogy svéd haditengerészetnél szolgáló informátoraik szerint csütörtökön egy orosz és pénteken egy titkosított üzenetet is sikerült lehallgatniuk Kalinyingrád és egy ismeretlen fél között. Kalinyingrád jelenleg az orosz balti flotta főhadiszállásaként szolgál, így természetesen elképzelhető, hogy egy ott állomásozó orosz tengeralattjáróval van dolguk a svédeknek. Moszkva természetesen tagadja, hogy bármi közük lenne az ügyhöz. Szerintük az ismeretlen jármű a holland tengerészet egyik egysége lehet, akik persze szintén elutasítják a vádakat.

Svédország számára nem újdonság a Balti-tenger ilyen típusú védelme és átfésülése: az 1970-es és 1980-as években rendszeresek voltak a szovjet tengeralattjárókat felkutató műveletek a térségben. Ráadásul 1981-ben az egyik ilyen szovjet egység svéd felségterületen akadt fenn a sziklákon, igen feszült szituációt teremtve – a bizalom tehát nem túl erős a két ország között.

A helyzet több téren is hullámokat fog vetni: hatása érezhető lesz a svéd belpolitikában és a nemzetközi viszonyokban is. Stefan Löfven kormánya nemrég nyerte meg a választásokat, így hazai fronton a mostani fellépésük nagyon fontos a megítélésük jövőjének szempontjából. Ugyanilyen kritikus a helyzet kezelése a svéd haditengerészet szempontjából is, amellyel szemben az elmúlt években többször felmerült, hogy ereje és hatékonysága alapján csupán árnyéka régebbi önmagának. Ám világviszonylatban is sok múlhat a szituáció kezelésén, hiszen amennyiben bebizonyosodna, hogy orosz tengerészeti egység sértette meg a svéd vizeket, Putyin egy ideig egészen biztosan búcsút mondhat például az európai szankciók eltörlésének.

(A svéd haditengerészet által kibocsátott fotó a behatolóról; f.: wsj.com)

Szembe mennék azonban azzal a most felröppenő véleménnyel, miszerint Oroszország „újabb frontot nyit” északon, mivel szerintem vezetőjének nem lehet reális érdeke az országával való nyugati szembenállás további eszkalációja. Lehet vitatkozni a szankciók sikerességéről, hiszen míg egyes információk azok lassú, de biztos hatását mutatják, addig máshonnan azok egyszerűen leküzdhető mivoltának képe erősödik bennünk. Ám nem véletlen, hogy az ukrajnai helyzet is egyfajta nyugvópontra jutott, így nem gondolom, hogy Putyin megkockáztatna jelenleg bármilyen konkrét összetűzést az északi régióban. Ettől függetlenül természetesen elképzelhető, hogy a svéd hajsza valóban egy orosz tengeralattjáró után zajlik, amely titkos bevetésen volt a Balti-tengeren. Az pedig, hogy ilyen missziók folyamatosan zajlanak, nem kell, hogy bárkit is meglepetésként érjen. Azonban tény, hogy egy orosz bevetés lebukása most nagyobb port kavarna a nemzetközi kapcsolatokban, mint az elmúlt években bármikor. Ám (elméletben) nem szabadna, hogy sokkal nagyobbat, mint ha kiderülne, hogy esetleg holland tengeralattjáróról van szó.

A 2014-es év alapszabálya az „új hidegháborús szembenállás” Oroszországgal. És ez mindaddig így is marad, amíg nem leszünk képesek elvonatkoztatni a múltbeli sémáktól, az egykoron olyan jól működő, ideológiailag elkülönített mi-ők alapvetéstől. Mert így valóban minden ehhez hasonló hírben sikeresen fogunk találni egy kisebb kémregényt, ám a konfliktus valódi természetének megértéséhez ez kevés lesz.

Mészáros Tamás