Küszöbön áll az újabb polgárháború, miután a kiszivárgott információk alapján az ENSZ vizsgálóbizottsága a síita Hezbollah frakció érintettségét fogja megállapítani a korábbi libanoni miniszterelnök meggyilkolásában. A közel-keleti régió szereplőinek jelenleg nem érdeke a fegyveres konfliktus, azonban ez egyáltalán nem garantálja, hogy nem fog kitörni az újabb háború, amelybe a környező államok is könnyen belesodródhatnak.
Kevés személynek van ma megalázóbb állása, mint Szaad Hariri libanoni miniszterelnöknek, hiszen az utóbbi hetekben azzal volt elfoglalva, hogy ne kerüljön nyilvánosságra, kik álltak az apja ellen elkövetett merénylet hátterében. Emellett folyamatosan hitet tesz Szíria és Irán mellett, bizonygatja, hogy mennyire szoros barátság van az országaik között. Teszi mindezt annak ellenére, hogy az ENSZ vizsgálóbizottsága a hírek szerint arra a megállapításra jutott, hogy Rafik Hariri meggyilkolásának szálai Damaszkuszba és Teheránba vezetnek, a közvetlen végrehajtók pedig a kormánykoalícióban résztvevő Hezbollah soraiból kerültek ki.
Akár nemes cselekedetnek is tűnhet Hariri igyekezete, hogy hűségéről biztosítsa Iránt és Szíriát, az apja elleni bombamerénylet feltételezett megrendelőit. Ez az egyetlen esélye, hogy megakadályozza hazájának lángba borulását, mivel a Hezbollah hivatalosan megüzente, „levágja mindazoknak a kezét, akik le akarnak tartóztatni akár egy Hezbollah tagot is”. Amennyiben az ENSZ jelentése napvilágra kerül, szinte lehetetlen lesz elkerülni, hogy fegyveres konfliktus robbanjon ki a reguláris hadsereg és a Dél-Libanonban önálló államként működő Hezbollah között, amely maga mögött tudhatja Szíria és Irán támogatását is.
(Szaad és Rafik Hariri képe egy plakáton, forrás: www.article.wn.com)
Éppen ezért a legtöbb szereplő érdeke, hogy a jelentés ne kerüljön nyilvánosságra – bár ez, természetesen, csak elhalasztja a konfrontációt. Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnök azt javasolta a múlt héten, hogy egy évvel tolják el az ENSZ tényfeltáró bizottságának beszámolójának napvilágra kerülését és ezt az időt használják fel a frakciók közötti ellentétek elsimítására. Szíria, Irán és persze a Hezbollah egyszerűen fel akarja oszlatni a bizottságot, egy huszárvágással megoldva a problémát.
Mindkét javaslat naiv és cinikus, hiszen a gond nem a vizsgálattal van, hanem a Hezbollah egyre növekvő hatalmával, amely folyamatosan veszi át a hatalmat a többi vallási csoporttól. Amennyiben ma kirobbanna a polgárháború, a síita politikai és fegyveres erő (amely a nyugati világ számos államában terrorista csoportként van számon tartva) minden bizonnyal az egész országot az uralma alá vonná. Ezzel egy kvázi iráni bábállam kerülne hatalomra a Földközi-tenger keleti medencéjében és Izrael északi határán.
Mindenki máshogy készül a nehezen elkerülhető összecsapásra. Az Egyesült Államok 100 millió dolláros katonai segélyt utal át a libanoni hadseregnek, és Oroszországtól is jelentős fegyverszállítmányra számíthatnak. Nagy kérdés, hogy mit fog tenni Izrael, amennyiben a városait korábban rakétákkal támadó Hezbollah kerül hatalomra északon: vajon beavatkozik-e a libanoni keresztények oldalán, ahogy azt tette az előző polgárháborúban? És ott van a hagyományos török és perzsa vetélkedés, ahol Libanon „megszerzésével” Irán komoly lépéselőnybe kerülne Törökországgal szemben.
Egy biztos, ennyi szereplő és ennyi egymással ellentétes érdek mellett teljesen kiszámíthatatlan a konfliktus kimenetele. Éppen ezért a legtöbb érdekelt csoport szeretné elkerülni a „leszámolást”, mivel senki sem lehet biztos benne, hogy ki lesz a legnagyobb hal, aki beavatkozik a konfrontációba. Lehetséges, hogy ki se robban a teljes intenzitású polgárháború, de az is megtörténhet, hogy Izrael háborúba sodródik Szíriával és Iránnal is. A gépezet azonban már beindult és a következő egy-két hónapban dől el, hogy le tudják-e állítani a felek, mielőtt túl késő lenne.
Csepregi Zsolt