A helyi napilapok szerint a tegnapi nap volt az egyik olyan utolsó figyelmeztetés a konzervatív-liberális kormánykoalíció számára, ahonnan még lehet visszaút egy újabb komoly gazdasági összeomlás előtt. A brit statisztikai hivatal eredményei alapján ugyanis az Egyesült Királyság gazdasága a második negyedévben, vagyis, április és június között, mindössze 0,2 százalékkal növekedett. Természetesen a pénzügyminiszternek (George Osborne) ezek az adatok minden bizonnyal kellemetlen fejfájást okoztak, vagy kicsivel erősebben fogalmazva vélhetően kiverték a biztosítékot. Ám ettől függetlenül a sajtó ebből mit sem érzett, hiszen Osborne, ahogyan maga a statisztikai hivatal is inkább a szomorú tény jó oldalát próbálta nézni, amikor magyarázatba bocsátkozott. Utóbbi a lassulást, pontosabban kifejezve a szinte stagnálás állapotát csak a hercegi esküvőnek (aznap munkaszünet volt), a szokatlan április melegnek, illetve a japán katasztrófának (természeti és nukleáris) tudta be. Előbbi pedig még kifejezett problémát sem látott az egészben, mivel Osborne véleménye szerint a tudat, hogy az Egyesült Királyság növekszik, egyrészről munkát teremt, másrészről világosan mutatja a világnak, hogy országa a súlyos globális gazdasági problémák ellenére is stabilan áll a lábán. Talán felesleges mondani, hogy ezekkel a szavakkal Osborne egyelőre keveseket győzött meg; és itt még nem is a munkáspárti árnyék-pénzügyminiszter, Ed Balls az érdekes, hanem sokkal inkább a szakmai szervezetek és a közvéleményt formáló újságok.

 

("Még nehezebb idők jönnek", f: www.guardian.co.uk)

 

A tavalyi választáson győztes Konzervatív Párt persze már a választások előtt / alatt jelezte, hogy megszorításokra szükség lesz. Ugyanakkor jogos a tömeges felháborodás, hiszen a pontos tervről nem kapott senki felvilágosítást. Tehát minden brutális kormányzati intézkedéssel a választók csak az első költségvetési terv bejelentése után, valamikor tavaly október végén szembesültek. Persze azt nem vitatja senki az országban, hogy megszorításokra szükség van, hiszen a közvélemény-kutatási adatok is rendre ezt támasztják alá. Azonban a drasztikus kiigazítás mértéke és a sebessége már hagy némi kívánni valót maga után. Szakértők szerint emiatt a jelen helyzetben a kormány előtt három, egymástól jól elkülöníthető út áll. Az első, hogy a Munkáspárt elképzeléseit követve a koalíciós gazdasági csomag teljesítését lassítják, bizonyos keretszámokat (pl. áfa) pedig mérsékelnek; ez az út kizárható, hiszen mind Osborne, mind David Cameron többször kijelentette már, hogy a kormány terve jó, abban jelentős változást nem készülnek bevezetni. A második, hogy ráveszik a Bank of England kormányzóját, Mervyn Kinget arra, hogy az idei év vége felé pénzt pumpáljon (quantitative easing - „mennyiségi könnyítés”) a brit gazdaságba; a jelen állás szerint erre a beavatkozásra is kicsi az esély, mivel a központi bank vezetője nem híve ennek a módszernek. A harmadik lehetőség pedig az, hogy B-tervet dolgoz ki a kormány, hogy 2012-től a gazdaság beindítása (értsd: növekedés elősegítése) legalább akkora súllyal essen latba, mint az adósság állomány lefaragása. A friss hírek szerint a legvalószínűbb megoldás éppen ezek miatt ez utóbbi lesz, főleg, miután Osborne-t állítólag a színfalak mögött a miniszterelnök és nyilvánosan London polgármestere (Boris Johnson) is erre kérte.

 

Azonban amíg ez a kérdés eldől, addig marad a kilátástalanság, a bizonytalanság, a növekvő infláció, a növekvő munkanélküliség, az egyre növekvő állami hitelfelvétel és bizonyos stratégiailag meghatározó brit vállalat (pl. Virgin) elvándorlása más, gazdaságilag és adózásügyileg kedvezőbb európai országba, például Svájcba.

 

Németh Áron Attila