Csepregi Zsolt

A szerdán bejelentett válságadók nyomán több oldalról is megérkeztek az általánosnak mondható reakciók a nemzetközi gazdasági élet szereplőitől. Bár nem könnyű egyértelmű következtetéseket vonni, a vélemények nagyrészt negatívan értékelik a jelenlegi helyzetet.

2009 őszén egy több évre visszanyúló kívánság teljesült, mely úgy hangzott, hogy a kereszténydemokrata Angela Merkel kisebbik koalíciós partneréül a szabaddemokratákat választaná a szociáldemokraták helyett. A szavazók lehetővé tették ezt a választást, így októberben megalakult a második Merkel kormány, immár a Guido Westerwelle vezette szabaddemokratákkal (FDP) kiegészített formációként. De hiába áll már egy éve az uniópártokból (CDU/CSU) és a szabadelvű FDP-ből verbuvált alakulat Németország élén, a kezdeti várakozásokat kiábrándulás követte.

 

Múlt hét pénteken kezdetét vette Washingtonban az IMF és Világbank éves közgyűlése, ahol három nap leforgása alatt 187 ország pénzügyi vezetői tesznek kísérletet a jelenleg még mindig instabil nemzetközi pénzügyi helyzetet megszilárdítására. Ezen felül Magyarország számára lehetőség nyílik arra, hogy utoljára tárgyalóasztalhoz üljön az IMF képviselőivel, a hivatalos, október közepére kitűzött látogatás előtt.

• Kvóta rendszer: Az IMF-en belüli szavazati súlyok meghatározására szolgál. 2008-ban fogadta el az IMF Irányító Testülete a jelenleg is működő kvóta rendszert, mely a döntéshozatali szavazatokat számolja újra, úgy hogy a fejlődő országok szavazati súlya arányban legyen növekvő gazdasági szerepükkel. A kvóta rendszert ötévente felül kell vizsgálni az aktuális gazdasági teljesítmények alapján.

Az általános irányelveket meghatározó tárgyalásokkal párhuzamosan folynak az egyeztetések a pénzügyi mentőcsomagban részesülő országok és az IMF vezetői között. A magyar delegáció tagjai, Matolcsy György, nemzetgazdaság miniszter, Simor András jegybankelnök és Szász Károly, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elnökének lehetősége nyílik arra, hogy megkezdje az egyeztetések az IMF képviselőivel annak érdekében, hogy október közepén sikeresen folytassák az augusztusban megszakadt tárgyalásokat. Az előzetes nyilatkozatok alapján, miszerint a kormány álláspontja nem változott nyár óta az IMF hitellel kapcsolatban, a delegáció egy lehetséges megegyezés mielőbbi megvalósítása helyett inkább a magyar uniós elnökség prioritásait kívánja majd népszerűsíteni és érvényesíteni a hétvégi nemzetközi konferencián. Ezzel pedig a magyar kormány máris megkérdőjelezi az IMF kényszerítő erejének legitimitását, mely a konferencia egyik alapköve.

Franciaország mellett Németországot és Nagy-Britanniát is az esetleges terrorcselekményekkel szembeni magas veszélyeztetettségi kategóriába sorolták az európai hatóságok. Az Eiffel tornyot az elmúlt hónapban többször evakuálták, francia állampolgárokat raboltak el Afrikában, az Egyesült Államok pedig óva inti állampolgárait az Európába történő utazástól, de vajon mennyi alapja van egy nyugat-európai terrortámadásnak?

Tény, hogy az Al Kaida tervei között már régóta szerepel egy esetleges nyugat-európai támadás lehetősége, ezzel a brit, német és francia hatóságok is tisztában vannak. Ugyanakkor egy francia tisztviselő úgy nyilatkozott, hogy nem tartja elképzelhetetlennek azt sem, hogy az esetleges terrortámadásokról szóló információk mögött az Egyesült Államoknak azon érdeke áll, hogy ezzel az „állítólagos veszélyeztetettséggel” teremtsen jogalapot az egyre sűrűbbé és intenzívebbé váló távirányított repülőgépekről vezérelt támadásainak Pakisztánban.

Baumann Zsófi

Az elmúlt hetekben sokat lehetett olvasni arról, hogy az előzetes felmérések szerint mi a várható végkimenetele a november 2-án megrendezendő kongresszusi választásoknak, és kik az esélyes befutók. A tét azonban nem pusztán annyi, hogy 2011 januárjától hogyan fog kinézni a Képviselőház összetétele, illetve hogy a Demokrata Párt képes lesz-e megőrizni fölényét a Szenátusban. Az eredmény ugyanis nagyban befolyásolja majd az Obama elnök által meghirdetett – és adott esetben már meg is kezdett – külpolitikai stratégiák megvalósítását is. Jelen gyorselemzésben a 2009 áprilisában bejelentett non-proliferációs stratégia kilátásait és alakulását venném célkeresztbe, a választások várható eredményének tükrében.

Cikkünk második részében az újraindított, ámde szinte azonnal befagyott izraeli-palesztin béketárgyalások lehetséges megoldásait vesszük számba.

A harmadik, kompromisszumos megoldás a Netanjahu által jelenleg támogatott forgatókönyv lenne. Eszerint a telepek bővítése folytatódna, de új telepek létesítése nélkül, a beruházások a legnagyobb ciszjordániai zsidó városokban lennének döntően, hiszen az valóban igaz, hogy az élet nem állhat meg, ha már ott vannak a lakosok. Ráadásul, amint erre az egyiptomi külügy is finoman utalt, a határok Izrael és a független palesztin állam között egyelőre képlékenyek, tehát a legfontosabb zsidó településeket könnyedén hozzá lehetne csatolni Izraelhez, cserébe pedig más területekről kárpótolni a palesztinokat. A legnagyobb kérdés természetesen Jeruzsálem megosztása, itt vannak egyelőre összeegyeztethetetlen igényei a feleknek, a béketárgyalások most mégsem ezen buktak meg. Amennyiben a telepeken, még ha csak korlátozottan is folyik az építkezés, ezt Abbászéknak valahogy el kell adni a palesztin közvéleménynek, ebben segíthetnek a most pénteken összeülő arab államok vezetői, illetve egy nagyvonalú izraeli ajánlat a béketárgyalások valamelyik más kérdésében. Ara azonban számítani kell, hogy ha bármilyen módon folytatódnak a tárgyalások, Irán és térségbeli szövetségesei mindent el fognak követni, hogy azokat lelassítsák és megbuktassák, ahogy láttuk a Hamasz a zsidó telepesek legyilkolásától sem riad vissza, sem a Fatah-hű testvéreik levadászásától. Egy azonban biztos: amint arra Abdullah jordán király is emlékeztetett, a béketárgyalások megszakadásának jóval nagyobb ára lesz, sokkal több halálos áldozattal és szenvedéssel mindkét oldalon.

Csepregi Zsolt

Fontos hetet zárt a Visegrádi Négyek csoportja az előző héten: szeptember 27-én, hétfőn a magyar és a szlovák külügyminiszter tartott találkozót Budapesten a folyamatosan nagy vitát kavaró nyelvtörvénnyel kapcsolatban, október 1-én, pénteken pedig mind a négy ország parlamenti elnökei ültek össze a szlovákiai Vöröskőn (Červený Kameň), hogy megtárgyalják a roma-kérdést a régióban.

Mészáros Tamás

„Ez egy olyan élet volt, amiért érdemes volt élni” – idézi a Frankfurter Allgemeine Zeitung Helmut Kohl német kancellár szavait a 20 éves német egységről készített dokumentumfilmében. A volt kancellár még tavaly májusban a 80. születésnapjára tartott ünnepségen emlékezett vissza élete csúcspontjára, a 20 éve kialkudott német egységre. Két évtizeddel ezelőtt Helmut Kohl legközelebbi politikustársaival együtt történelmet írt. 1990. október 3-áig rajtuk kívül nem sokan hitték, hogy a „német álom” beteljesülhet. De a kancellár kiváló diplomáciai érzékének, kitartásának és a pozitív nemzetközi fogadtatásnak köszönhetően az évtizedekig kettészakított Németország újra egy egységként léphetett Európa színterére.

(forrás: www.daserste.de)

Mindemellett „(…) az országnak meg kell barátkoznia a mássággal, sőt igényelni kell azt.” Habár a túl nagy különbségek veszélyeztetik az egységet, ezért az államfő a következő következtetésre jutott: a sokszínűséget becsülni, a társadalmi szakadékokat pedig betemetni kell. Így lehet megóvni az országot a téves illúzióktól, így lehet megőrizni az összetartást. Ez ma a német egység feladata. Az üzenet egyértelmű: össze kell tartaniuk azoknak, akik nemrég érkeztek ide, és azoknak, aki már régóta itt élnek. Ne a „Nationalelf”, az idei futball világbajnokság harmadik helyezett válogatottja legyen a „multikulti” egyetlen sikertörténete.

(forrás: telegraph.co.uk)

Sem az izraeli közvélemény, sem pedig a palesztinok nem fűztek sok reményt ahhoz, hogy a közeljövőben béke születik a két fél között, azonban amerikai nyomásra mégis újraindultak a közel-keleti béketárgyalások. A nyugati bíztatás ellenben úgy tűnik kevés lesz a sikerhez, hiszen alighogy elindult, a palesztinok asztaltól való felállásával be is fagytak a megbeszélések, miután a tíz hónapos önkéntes szünetet követően újra indultak a ciszjordániai zsidó telepek bővítése. Cikkünk első részében a válságba kerülés okait vizsgáljuk meg előbb palesztin, majd izraeli szemszögből.

A béketárgyalások sikeres kimenetelét kezdettől fogva nehezítette a tény, hogy továbbra sincs egység a palesztin vezetésben, hiszen a Gázai övezetet uraló Hamasz nem óhajt semmiféle tartós együttélésre berendezkedni a zsidó állammal. Ezt hangoztatják legalábbis vezetői, azonban sokkal valószínűbb, hogy azért nem kértek a párbeszédből, mivel eleve kudarcra ítélt vállalkozásnak tartották az Obama adminisztráció által szinte kikényszerített találkozókat. A Hamasz zsidó telepesek meggyilkolásával is igyekezett aláaknázni a folyamatot, azonban a tárgyalások megszakadásának fő oka a már említett moratórium lejárta volt. A történethez ugyanakkor hozzátartozik, hogy a palesztin politikai elit nem élt kellőn azzal a lehetőséggel, hogy a zsidó állam kvázi önként vállaltan tíz hónapra telepítési önkorlátozást rendelt el, hiszen a diplomácia találkozók csak a nyáron indultak el. Szinte biztos volt tehát, hogy a folyamat szeptember végén komoly válságba fog kerülni, amely a Ciszjordániát kezében tartó világi Fatah (és legfőképpen vezetője, Mahmúd Abbász) tekintélyvesztésével fog járni.

 (forrás: news.orf.at)

Nem volt ennél egyszerűbb a helyzet az izraeli oldalon sem, hiszen Netanjahu komoly politikai zsonglőrmutatványt ad elő a 2009-es izraeli parlamenti választások óta, hiszen a jobboldali Likud együtt kormányoz a baloldali Munkapárttal és a (ízlés szerinti mértékben) szélsőjobboldali Yisrael Beiteinuval, amelynek vezetője, Avigdor Lieberman külügyminiszter a kezdetektől lehetetlennek tartotta a megállapodást a palesztinokkal. Az egyetlen politikai párt, amely valóban kész nehéz döntéseket meghozni a békefolyamatért, a politikai paletta közepén elhelyezkedő Kadima, nem vesz részt a kormányzó koalícióban. Ezzel a furcsa csapattal indult tehát tárgyalni Netanjahu, azonban a moratórium lejárta, már a kezdetektől fenyegette. A koalíció parlamenti többséget biztosító Yisrael Beiteinu biztosan nem támogatta volna a tilalom meghosszabbítását, sem a koalíciót ugyancsak jobbról erősítő vallásos pártok. Ciszjordánia zsidó telepesei (akik jelenleg közel félmillió főt tesznek ki – szerk.) hatalmas politikai nyomást gyakorolnak Izraelre, számarányuknál jóval komolyabbat.

A lényegen azonban a miértek nem sokat változtatnak: a jelenlegi izraeli kormány nem lesz képes meghosszabbítani a telepek bővítésének tilalmát, a Fatah pedig nem veszítheti el a maradék tekintélyét azzal, ha belemegy abba, hogy a zsidó építkezés teljes sebességre kapcsolása után is tárgyal Izraellel. Egyszerűbb a helyzet a külső szereplőknél, hiszen szinte minden ország (kivéve persze Iránt, amelynek nem érdeke a béke a mostani feltételekkel – szerk.) igyekszik a tárgyalóasztal mellett tartani a feleket, ezért egyrészt nyomást gyakorolnak Izraelre, hogy fogja vissza az építkezéseket a nyugati parton, másrészt a palesztinokat is próbálják meggyőzni, hogy legyenek rugalmasabbak a kérdésben. Egyrészt tény, hogy közel két évtizedig nem volt igazi probléma, hogy a zsidó telepek dinamikusan bővülnek az 1967-es harmadik arab-izraeli háborúban elfoglalt területeken, másrészt azonban nemzetközi jogilag bonyolult a kérdés, hiszen Izrael hivatalosan „megszállt területként” tartja számon Ciszjordánia (Júdea és Szamária) legnagyobb részét (egy keveset annektált), és a korábbi megállapodások szerint ott bármilyen, a végső rendezést befolyásoló cselekmény tiltott.

Csepregi Zsolt