A Brexit-tárgyalások második fázisa elvezetett egy új, figyelemre méltó európai fejleményhez: a védelmi területen való "állandó strukturált együttműködés" elindításához.

Steven Blockmans kiemeli, hogy bár a politikai akarat és a kölcsönös bizalom hiánya az Európai Unió tagállamaiban már régóta megakadályozta a biztonsággal és a védelemmel kapcsolatos együttműködésüket, a decemberi, Európai Tanácsban indított kezdeményezés előmozdítja az uniós integrációs folyamatot.

Az Unió közös biztonság- és védelempolitikájának megerősítése folytatódik, a Tanács 25 tagállam részvételével létrehozta a PESCO-t , ami a védelmi képességek fejlesztése és bevetése érdekében született meg.

Lengyelország helyettesíti az Egyesült Királyságot mint a leggyakrabban fékekre taposó tagállamot. Varsó sokáig ellenállt az EU védelmi integrációs elképzelésének, attól tartva, hogy aláássa a NATO elhatározását, hogy egy órán belül segítsen, ha szükséges. De ahelyett, hogy elhagynák az állomást, Lengyelország felugrott Európa védelmi vonatára, teljes mértékben arra számítva, hogy lelassíthatja és megváltoztathatja akár az utazás irányát is.

A teljes cikket itt olvashatja el:

https://www.ceps.eu/publications/europe%E2%80%99s-defence-train-has-left-station-%E2%80%93-speed-and-destination-unknown

Kovalovszki Kartal

“Donald Trump nem képes megváltoztatni a Közel-Kelet régiós erőviszonyait, és Szíriával  kapcsolatban sincsenek tervei.” Michael Young írása a “The National”-en.

“Trump azon döntése, amely elvágta a kurd erőket az amerikai támogatástól, kedvezően hathatott a török kormány számára, ugyanakkor ez Washington Irán közel-keleti megfékezéséhez való hozzáállását is tükrözi. Ami azt illeti, az Egyesült Államoknak úgy tűnik, hogy Trump retorikájától függetlenül nincs is kidolgozott terve Teherán kordában tartására.”

“Hogy miért számít a kurdok ellen hozott döntés? Mert ez tisztán megmutatja, hogy az Egyesült Államok kelet-szíriai erejének kiterjesztése számos katonai bázis és katonai létesítmény segítségével csupán egy rövidtávú terv része volt. A bázisokat az Iszlám Állam elleni műveletek logisztikai támogatására lettek állították fel, de az iraki-szír határ ellenőrzésére ugyanúgy alkalmasak voltak, olyan módon, hogy megakadályozhatták volna Irán-párti milíciák átjutását az egyik országból a másikba.”

“Ha az amerikai vezetés a kurdok felfegyverzésének leállítása mellett döntött, az azt jelenti, hogy az Egyesült Államokat nem kifejezetten aggasztja, ha a kelet-szíriai régióban nem garantált a barátságos környezet az amerikai katonák számára. A döntés implicit módon kedvez a szíriai rezsim számára, amely erősen érdeklődik a kurdok területeinek visszafoglalása iránt, amely tulajdonképpen egybevág Irán érdekeivel is. [...]”

“Trump azon döntése, amely elvágta a kurd erőket az amerikai támogatástól, kedvezően hathatott a török kormány számára, ugyanakkor ez Washington Irán közel-keleti megfékezéséhez való hozzáállását is tükrözi. Ami azt illeti, az Egyesült Államoknak úgy tűnik, hogy Trump retorikájától függetlenül nincs is kidolgozott terve Teherán kordában tartására.”

A teljes cikket itt találják:

https://www.thenational.ae/opinion/comment/america-lacks-a-coherent-plan-to-counter-tehran-s-regional-influence-1.679910

Son Nam Nguyen

Emmanuel Macron már az elnökválasztási kampányban is az Európa-párti vonalat képviselte, szembeállítva magát Marine Le Pennel és a Nemzeti Fronttal. Megválasztása, és a szeptemberi, Sorbonne-on tartott beszéde után joggal gondolhattuk, hogy Franciaország élére egy Európáért és a közös piacért egyértelműen elkötelezett személy került.

Ez azonban nem felétlenül van így. Egy sor kritika érte az intézkedéseit, amit többen is protekcionista jelzővel illetnek. Kritikusai szerint, írja Nicholas Vinocur, a britek távozását kihasználva fogja Macron gyengíteni a közös piacot, a szélsőjobb megerősödésétől tartó németek segítségével. Ezzel pedig a francia érdekeket próbálja érvényesíteni az EU kárára.

A szerző végigveszi Macron némely intézkedéseit, nevezetesen az STX francia hajógyár ideiglenes államosítását, és a kiküldött munkavállalókra vonatkozó EU-s szabályok módosítását. Ezen intézkedései, kritikusai szerint, a szabadkereskedelem csorbítására, és a francia érdekek EU-n belüli előtérbe helyezésére szolgálnak.

A franciák a kritikákra azzal válaszolnak, hogy Macron ezen hozzáállása védi a közös piacot a tisztességtelen külföldi kereskedelmi politikáktól. Szerintük ezek az intézkedések azért is fontosak, hogy visszaszorítsák a szélsőjobb előretörését Európában.

A teljes cikket itt olvashatja el:
https://www.politico.eu/article/the-two-faces-of-emmanuel-macron/

Németh Olivér

Egy zimbabwei közvetítő szerint Mugabe megkönnyebbülve írta alá lemondását. Fidelis Mukonori katolikus pap interjújának összefoglalója alapján:

„Zimbabwe korábbi elnöke, Robert Mugabe már napokkal a lemondása előtt tudta, hogy „az út végéhez ért” és megkönnyebbültnek tűnt, amikor, 37 hatalmon eltöltött év után, aláírta a lemondását - mondta vasárnap egy katolikus pap, aki közvetített Mugabe elmozdításában.

Fidelis Mukonori, aki évtizedek óta ismerte Mugabét, az Associated Pressnek adott egyik interjújában azt mondta, hogy Mugabe elnökségének utolsó napjaiban, elképesztő nyomás alatt, fokozatosan és „simán” akarta átadni a hatalmat alelnökének, Emmerson Mnangagwának, akit nemrég kirúgott, és aki most Zimbabwe új vezetője.

Mukoroni szerint Mugabénak a „B tervhez” – az azonnali lemondáshoz - kellett folyamodnia, miután kérésére Mnangagwa nem tért haza dél-afrikai száműzetéséből.”

Link a cikkhez: https://www.voanews.com/a/zimbabwe-mugabe/4137227.html

Bejan Ervin

Manapság egyre gyakrabban kerül elő a védelmi és biztonságpolitika megerősítése Európában: ez az egyik olyan terület, ahol az együttműködés fokozásának kérdése talán vitán felül áll. Ráadásul ebben még Nagy-Britannia is partner, sőt, Franciaországgal együtt az utóbbi időben nagyon komoly bilaterális katonai együttműködést alakítottak ki. Kérdés, hogyan változik meg ez a helyzet a Brexit körül fellépett bizonytalanság nyomán. Ezt a kérdést járja körül Tom McTague és Nicholas Vinocur Politico-n megjelent cikke.

Ahogy a szerzők megjegyzik, Nagy-Britannia eleinte nem nagyon akart részt venni a közös európai védelmi politikában, hiszen számukra az a NATO aláásásának tűnt. Ez a hozzáállás megváltozott, már olyan nyilatkozatok hangzanak el, miszerint Nagy-Britannia a Brexit után is különleges katonai együttműködést alakítana ki az EU-val.

De a kontinens országainak is érdekében áll, hogy a britek a katonai együttműködés részei legyenek/maradjanak. Elsősorban a nukleáris arzenálja, és a – Franciaország mellett – legerősebb európai hadserege miatt, de nem elhanyagolható a balti államokban szolgálatot teljesítő brit katonák száma, a szomáliai kalózok elhárítására tett kísérletekben és a Sophia-hadműveletben való részvétele sem.

„Azonban Nagy-Britannia, amennyire ki akar lépni az EU-ból, annyira meg akarja tartani a befolyását Európában – a védelmi kapcsolatok mindenekelőtt Franciaországgal történő kiépítése pedig pontosan ezt a célt szolgálja” – jegyzik meg a szerzők.

A teljes cikket itt olvashatja el:
https://www.politico.eu/article/uk-defense-france-new-military-bff-best-friend/

Németh Olivér

“Donald Trump elnöki ciklusának első 11 hónapjában az Egyesült Államok elnöke számos területen nem tartotta a szavát a kampányban ígértek kapcsán. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a világ államai, kiváltképp Ázsia és Európa országai azt feltételezhetik, hogy Trump nem fogja követni a megígért “America First” kereskedelmi politikáját.” - Bill Emmott írása a Project Syndicate-en.

“Trump ázsiai útja egy olyan veszélyt alapozott meg, amit a világ összes országának nyomós indoka van komolyan venni. A Trump-vezetés kormányzása második évében valószínűleg a kereskedelmi kapcsolatokra fog fókuszálni, ennek következtében a kereskedelmi háborúk számának megnövekedésére is nagyobb esély van.”

“Az amerikai elnök eddigi inaktivitása a kereskedelmi kapcsolatokra érthető. Donald Trump Kínára, az Egyesült Államok legnagyobb kereskedelmi partnerére támaszkodik, hogy nyomást gyakorolhasson az észak-koreai rezsimre, míg az amerikai cégek erőteljesen lobbiztak annak érdekében, hogy semmilyen döntés ne szülessen, amely gátolná a kereskedelmet.”

“Trump tartózkodása a téma kapcsán azonban nem fog sokáig tartani. A kereskedelmi politika az egyike azon politikai területeknek, amelyen Trump a saját ideológiáját képviselheti. Ezen ideológia szerint a kereskedelmi deficit egy bizonyíték más országok igazságtalan hozzáállására, és erre kemény és határozott fellépéssel kell válaszolni.”

“Az amerikai elnök beszéde az APEC (Asia-Pacific Economic Cooperation) da-nangi konferenciáján november 10-én világosan kijelentette, hogy “nem fogjuk engedni, hogy az Egyesült Államokat többé kihasználják. Kívánom, hogy az előző vezetések átlátták volna a helyzetet és tettek volna ellene valamit. Ők nem tettek semmit, de én majd fogok.””

Az eredeti cikket itt találják:

https://www.project-syndicate.org/commentary/trump-trade-wars-by-bill-emmott-20170-11

Son Nam Nguyen

A Londonból távozó mindkét Uniós intézmény Nyugat-Európában talál új otthonra, tovább mélyítve az EU keleti és nyugati fele közti törésvonalakat.

Az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) és az Európai Bankhatóság (EBH) új székhelyéről múlt hétfőn tartott szavazás eredményeként előbbi Amszterdamba, utóbbi pedig Párizsba költözik. Több, hasonló uniós intézménnyel még nem rendelkező keleti tagállam vállalta volna, hogy otthont biztosít az EMA-nak, így Pozsony, Bukarest, Szófia, Zágráb és az ebből a szempontból kivételnek számító, az Európai Határ és Partvédelmi Ügynökség székhelyéül szolgáló Varsó is pályázott, mindhiába.

A csalódott tagállamok képviselői elszalasztott lehetőségnek tartják a döntést, amely az Unió további kiegyensúlyozatlanságához és az euroszkepticizmus erősödéséhez vezet.

„Nem rejtjük el a csalódottságunkat, hogy kiváló ajánlatunk ellenére sem voltunk sikeresek” – mondta a szlovák külügyminisztérium szóvivője, Peter Susko. „Az új tagállamok polgárai egy lehetőségre vártak, hogy megmutassák felkészültségüket egy ilyen feladatra” - folytatta, kifejezve csalódottságát, hogy a földrajzi egyensúly nem volt döntő szempont az új célország meghatározásakor.

A cseh külügy képviselője a régi nyugati és az újabb keleti tagállamok közti „bonyolult viszonyokat és meggyengült bizalmat” látja tükröződni a döntésben, míg a magyar európai uniós ügyekért felelős államtitkár, Takács Szabolcs arról beszélt, hogy az uniós és nyugati vezetők által hangoztatott geográfiai egyensúly csak a szavak szintjén létezik.

A történethez persze az is hozzátartozik, hogy a keleti tagállamok nem álltak be egy jelölt mögé, illetve egyéb alkuk eredményeként jutott a keleti szavazatokból nyugati jelölteknek is. Az olasz EU-s ügyekért felelős miniszter, Sandro Gozi például elárulta, Olaszország jövőbeli támogatásáról biztosította Romániát a későbbiekben létrehozandó Európai Munkaügyi Ügynökség elhelyezése, valamint Románia Schengeni-övezethez való csatlakozása kapcsán, cserébe a Milánóra leadott szavazatokért.

A Politico tudósítása az alábbi linken érhető el:

https://www.politico.eu/article/brexit-ema-eba-agencies-relocation-eus-east-west-divisions-laid-bare/

Mészégető Tamás

Vajon elegendő lesz-e Szalman koronaherceg ambiciózus politikája ahhoz, hogy a maga javára fordítsa az erőviszonyok mérlegét Iránnal szemben? A Foreign Policy cikke szerint nagyon nem ez a helyzet, sőt, jelenleg egyértelmű Irán stratégiai fölénye a térségben.

A cikk külön-külön világít rá a két regionális nagyhatalom szerepére adott helyi konfliktusok esetében.

„Mohammed bin Szalman koronaherceg számos fronton végrehajtott hirtelen lépései a Keresztapa zárójeleneteinek benyomását kelthetik, amikor Michael Corleone gyors és egyidejű csapásokat mért a család ellenségeire. A filmtől eltérően azonban a lépések eredményei nem látszanak befolyni. […] Eddig ugyanis minden esetben nyilvánvalóan az irániaknál az előny.”

Libanon:

„A Hezbollah által uralt, 2016 decemberében felállított kabinet, valamint a szervezet szövetségesének, Michel Aounnak elnökké jelölése két hónappal korábban megerősítette Irán szorítását az ország körül. Rijád ismételt visszalépése az ország hadseregének pénzelésétől, valamint Háriri lemondásának elősegítése mind azt igazolják, hogy a Szaúd-ház elfogadta a realitásokat.”

Szíria:

„Szíriában Irán meghatározó szerepet játszott Básser el-Aszad rezsimének megmentésében azzal, hogy gondoskodott annak pénzügyi, információs, és személyi támogatásáról. […] Eközben Szaúd-Arábia azon erőfeszítései, melyek a különféle szunnita milíciák támogatására irányultak, legtöbbször káoszba fulladtak, vagy szalafista csoportok megalakulásához vezettek.”

Irak:

„Irakban az Iszlám Forradalmi Gárda egy nagyjából 120 000 főből álló, független katonai erőt hozott létre a Népi Mobilizált Csapatok képében. Három jelentős síita csoport is közvetlenül a Forradalmi Gárdának jelent, ezek a Kataeb Hezbollah, a Badr Szervezet és az Asab Ahl al-Haq. […] Mindezeken túl Irán Bagdadban politikailag is kiemelkedik.”

„Mindeközben Szaúd-Arábia a felzárkózással küzd: Háider al-Abádi iraki miniszterelnök Rijádba látogatott októberben a célból, hogy egy új szaúdi-iraki koordinációs tanácsot indíthassanak el. Az elmúlt negyedszázadban ez volt az első alkalom, hogy egy iraki ilyen látogatást tegyen, de az egyelőre nem világos, hogy a lehetséges szövetségeseinek pénzügyi támogatásán túl bármi mást képes lenne-e Szaúd-Arábia nyújtani.”

Jemen:

„Szaúd-Arábia belesüppedt egy költséges háborúba, melynek a vége még nem akar látszani, miközben az iráni támogatás terjedelme a huti lázadók felé jóval szerényebb.”

„Jelenleg tehát ez a szaúdi-iráni konfliktus tabellája: az irániak gyakorlatilag győztek Libanonban, győzelemre állnak Irakban és Szíriában, miközben kivéreztetik a szaúdiakat Jemenben.”

A teljes cikket a következő linken tekintheti meg:

http://foreignpolicy.com/2017/11/21/tehran-is-winning-the-war-for-control-of-the-middle-east-saudi-arabia/

Holló Richárd

Vajon hogyan birkózik meg az Egyesült Államok az ázsiai régiót befolyásolni kívánó Kínával, a határokat nem ismerő Észak-Koreával és a komoly fenyegetéssel bíró nemzetközi iszlám radikalizmussal? James Jay Carafano, a The Heritage Foundation alelnökének írása a The National Interesten.

“A fenyegetések és az érdekek szempontjából a régió egyértelműen az USA biztonságpolitikájának egyik fontos pontja lesz” - kezdi elemzését Carafano. A szerző három fenyegető tényezőt említ meg írásában, amelyek borsot törhetnek Donald Trump orra alá.

“A jelenlegi adminisztráció külpolitikája Európára és a Közel-Keletre megfelelő hangsúlyt fog helyezni, azonban az ázsiai és csendes-óceáni térségnek sem fog hátat fordítani. [...] A felemelkedő Kína felborítja a jelenlegi status quo-t, Észak-Korea pedig minden eddiginél féktelenebb. Ezen felül a nemzetközi iszlamista terror egyre aktuálisabb. Az Egyesült Államok hozzáállása ezen problémákhoz jelentősen meghatározza az Ázsia biztonságpolitikájában betöltött szerepét.”

“Egy hatékony biztonsági keretrendszer segíthet a versengő nemzetek koordinálásában, akik Ázsia jövőjében döntő szerepet játszanak. Olyan nemzetközi keretrendszereket kellene építeni, amik képesek lennének kezelni az efféle problémákat. A probléma csupán az, hogy könnyebb mondani, mint csinálni.”

“A biztonságpolitikai keretrendszerek csupán akkor működnek, ha a résztvevő államoknak közös érdekeik vannak, a fenyegetéseket felismerik, illetve ezen érdekeket idővel fenntartják.”

“A legbiztosabb pont az ázsiai  és csendes-óceáni térség jövőbeli biztonságpolitikai stratégiájában talán az Egyesült Államok mint régiós tényező. [...] Amerika nem engedheti meg magának, hogy a világ bármely pontján nagymértékű destabilizáció alakuljon ki, ez Donald Trump adminisztrációjának fő premisszája.”

A teljes cikket itt találja:

http://nationalinterest.org/feature/how-america-its-indo-pacific-allies-will-redefine-regional-23155?page=show

Son Nam Nguyen

„Németország egy politikai vízválasztóhoz érkezett” – állapítja meg Hans-Werner Sinn, a Project Syndicate-en megjelent írásában. Igencsak esélyes, hogy most a CSU/CDU és a Zöldek nem lesznek képesek egy stabil, többségi koalíciós kormányt alakítani, ami Adenauer óta jellemezte a német politikát. Az FDP uyanis lelépett, az SDP nem hajlandó koalícióra lépni Merkellel, az AfD pedig nem tekinthető egy szalonképes partnernek.

Így pedig valószínű, hogy Merkel kisebbségi kormányzásra kényszerül a Bundestagban, más pártok kormányban való részvétele nélkül. Ez azonban - állítja a szerző - nem feltétlenül rossz dolog. Mivel a kormány ad hoc alapon lenne kénytelen partnereket keresni a jogalkotáshoz, a Bundestag végre újra a valódi viták helyszíne lehetne, hiszen egész eddig zárt ajtók mögött zajlott a döntéshozatal a koalíciós partnerek között.

Ebből a legjobban a kisebb pártok jönnének ki jól, akik komoly befolyásra tehetnek így szert az egyes döntéseknél. Legtöbbet pedig az AfD profitálna, hiszen eddig a média főleg a párt lejáratásával foglalkozott, egy nyílt Bundestagban viszont komolyabb hírverést kapnának a párt érvei és retorikája.”

„Ezzel egyidőben,” – írja Sinn – „ egy kisebbségi szövetségi kormány külpolitikája biztosan meggyengülne, Merkel pedig sokkal nehezebben játszhatna aktív szerepet az európai politikai színpadon.” Ez legfőképpen Macron francia elnökre és ambiciózus európai terveire lehet hatással, hiszen komoly vitákat kellene tartani a Bundestagban az egyes döntések előtt, ami jelentősen lassítaná a reformtörekvéseket.

„Korai lenne megmondani, hogyan lehetne feloldani ezt a politikai bizonytalanságot, ami előtt Németország és Európa áll. De egy Merkel, akit a Bundestag képes elszámoltatni, a legjobb alternatíva lehet, amivel Németország most rendelkezhet.”

A teljes cikket itt olvashatja el:
https://www.project-syndicate.org/commentary/germany-merkel-minority-government-by-hans-werner-sinn-2017-11

Németh Olivér

Úgy látszik, a diktátoroknak nem csak a hatalom megszerzéséhez vannak bevett lépései, hanem az elvesztéséhez is. Elliot Abrams, a Council on Foreign Relations magazinban közölt cikkéből megtudjuk, mi kell az utóbbihoz.

„Robert Mugabe 37 év megátalkodott diktatúra után, ami tönkretette az országát, végül elveszíti a hatalmát.

Miért most? A gazdaság leépülése miatt? Túl sok ellenfelet börtönzött be? Túl sok volt a nemzetközi elszigeteltség és kritika?

Egyik sem. Helyette inkább az a lépés, hogy megpróbálta a feleségét megtenni örökössé, és ezt végül a hadsereg nem tolerálhatta.

Az öreg diktátor ezen dicstelen vége Hoszni Mubarakot idézte az eszembe, akit a hatalmon eltöltött 30 éve után nem kis részben ugyanezért buktattak meg, csak ő a fiát szánta volna az örökösének. Még 2011-ben, amikor megtörtént, Steven Kinzer elmagyarázta a történetet:

Hoszni Mubarak hatalma részben azért dől meg Egyiptomban, mert nem volt hajlandó figyelni a történelem egyik rejtett leckéjére: A diktátoroknak ne legyen fiuk.

A legtöbbnek mégis van. Ez pedig sokszor saját vagy nemzetük bukását sietteti.

Az egyiptomiak talán képesek lettek volna egy kicsit tovább is elviselni osztályrészüket, ha a beteg Mubarak nem tette volna világossá, hogy fiát, Dzsamalt szánja hatalma örökösének. Minden arrogáns tette közül eggyel sem sértette meg annyira a népét, mint azzal, hogy a 80 millió egyiptomi közül pont Dzsamal Mubarakot találta a legalkalmasabbnak az ország vezetésére. Számára az volt a terv, hogy nem szavazatok, hanem apja kívánsága által jut majd hatalomra.

Zimbabwében ugyanez a helyzet.”

A teljes cikket a következő linken tekintheti meg:

https://www.cfr.org/blog/mugabe-and-mubarak-1

Bejan Ervin

Miloš Zeman elnök „azt és úgy mondja, amit és ahogyan azt a nép hallani akarja” – akárcsak az amerikai elnök, Donald Trump. A Politico portréja Csehország első közvetlenül megválasztott köztársasági elnökéről.

Zeman Havel egyfajta ellenképeként jelenik meg a cseh politikában. Míg az ország első szabadon választott elnöke a kilencvenes évekbeli romaellenes diszkrimináció és erőszak kapcsán az intoleranciát „a kor legnagyobb kihívásaként” jelölte meg, Zeman maga jeleníti meg a muszlim-és bevándorlóellenes retorikát a közéletben. Megszólalásaiban olyan jövőképet vázol fel, ahol „a hűtlen nőket megkövezik, a tolvajok kezét levágják, és megfosztanak minket a női szépségtől, hiszen az asszonyok arcát el kell majd fedni”. Az egyébként korábban a Zeman által vezetett szociáldemokraták egykori emberi jogi és esélyegyenlőségi minisztere így jellemzi az elnök működését: „Először félelmet kelt, majd a megmentő szerepében tetszeleg. A populista pártok felemelkedése és a társadalom megosztottságának fokozódása nagyban betudhatóak Zeman elnöki lépéseinek.”

Szintén korábbi párttársai rendkívül gyakorlatias politikusnak tartják, akit, talán némi túlzással, nem korlátoznak etikai aggályok, továbbá sokan a cseh közélet legindividualistább politikusaként jelölik meg. A Trumphoz való hasonlítást valószínűleg Zeman sem venné rossz néven: az elnök az elsők között gratulált a republikánus jelölt győzelméhez, és szóban is méltatta, külön kiemelve, hogy „tisztán, talán néha durván, de érthetően beszél, és kerüli azt, amit sokszor politikai korrektségnek neveznek”.

Zeman maga nem válaszolt a lap megkeresésére, szóvivője útján önmagát a demokrácia és országa szuverenitása és szabadsága mellett elkötelezett elnökként jellemezte, akinek legfőbb célja, hogy országát magabiztosabbá tegye.

A jövőre esedékes elnökválasztásokat illetően bizakodva tekinthet a jövőbe Miloš Zeman, akinek legfőbb kihívója a Cseh Tudományos Akadémia korábbi elnöke, Jiří Drahoš lehet.

Zeman Havel egyfajta ellenképeként jelenik meg a cseh politikában. Míg az ország első szabadon választott elnöke a kilencvenes évekbeli romaellenes diszkrimináció és erőszak kapcsán az intoleranciát „a kor legnagyobb kihívásaként” jelölte meg, Zeman maga jeleníti meg a muszlim-és bevándorlóellenes retorikát a közéletben. Megszólalásaiban olyan jövőképet vázol fel, ahol „a hűtlen nőket megkövezik, a tolvajok kezét levágják, és megfosztanak minket a női szépségtől, hiszen az asszonyok arcát el kell majd fedni”. Az egyébként korábban a Zeman által vezetett szociáldemokraták egykori emberi jogi és esélyegyenlőségi minisztere így jellemzi az elnök működését: „Először félelmet kelt, majd a megmentő szerepében tetszeleg. A populista pártok felemelkedése és a társadalom megosztottságának fokozódása nagyban betudhatóak Zeman elnöki lépéseinek.”

Szintén korábbi párttársai rendkívül gyakorlatias politikusnak tartják, akit, talán némi túlzással, nem korlátoznak etikai aggályok, továbbá sokan a cseh közélet legindividualistább politikusaként jelölik meg. A Trumphoz való hasonlítást valószínűleg Zeman sem venné rossz néven: az elnök az elsők között gratulált a republikánus jelölt győzelméhez, és szóban is méltatta, külön kiemelve, hogy „tisztán, talán néha durván, de érthetően beszél, és kerüli azt, amit sokszor politikai korrektségnek neveznek”.

Zeman maga nem válaszolt a lap megkeresésére, szóvivője útján önmagát a demokrácia és országa szuverenitása és szabadsága mellett elkötelezett elnökként jellemezte, akinek legfőbb célja, hogy országát magabiztosabbá tegye.

A jövőre esedékes elnökválasztásokat illetően bizakodva tekinthet a jövőbe Miloš Zeman, akinek legfőbb kihívója a Cseh Tudományos Akadémia korábbi elnöke, Jiří Drahoš lehet.

A teljes, angol nyelvű írás az alábbi linken érhető el:

https://www.politico.eu/article/the-czech-republics-anti-havel/

Mészégető Tamás

Heung-kyu Kim, az Ajou University-n lévő China Policy Institute professzora az Egyesült Államok, Dél-Korea és Kína közötti trilaterális kapcsolatok megerősítését támogatja, amely a Koreai-félsziget stabilitását jelenthetné a jövőre nézve.

“Ahogy Észak-Korea egyre nagyobb fenyegetést jelent a Koreai Köztársaság számára, úgy válik egyre fontosabbá az USA és Kína kapcsolata Szöul számára. Az Egyesült Államok és Kína egymás versenytársai, azonban számos problémában a kooperációra törekednek. Habár Dél-Korea mindkét nagyhatalommal jó kapcsolatot ápol, nagy nyomás nehezedik rá, hogy állást foglaljon a folyamatos USA-Kína versenyben.”

“Hszi Csin-ping vezetése alatt Kína jelentős mértékben változtatja a külpolitikáját, ami az Egyesült Államokkal és az Észak-, illetve Dél-Koreával folytatott kapcsolatára is kihat. Kína diplomáciai, katonai és gazdasági ereje is azt eredményezi, hogy a Koreai-félszigetet Kína a befolyása alatt akarja tartani. Ez pedig azt jelenti, hogy az Egyesült Államok és Dél-Korea kénytelenek óvatosan megközelíteni ezt a külpolitikai stratégiát.”

“Dél-Koreának fokoznia kell a Kínával folytatott diplomáciai kapcsolatot és konszenzusra kell jutniuk a térséget illető stabilitásról.”

“Donald Trumpnak és Moon Jae-innek ígéretet kellene tenniük Hszinek arról, hogy az Egyesült Államok és Dél-Korea közötti szövetség nem Észak-Korea összeomlását tűzi ki céljául.”

“Kölcsönös bizalommal és egymás megértésével a három ország elérheti a Koreai-félszigeten a stabilitást és Észak-Korea denuklearizációját.”

Az eredeti cikket itt találja:

https://www.cfr.org/report/china-and-us-rok-alliance-promoting-trilateral-dialogue

Son Nam Nguyen

Donald Trump egy olyan Szaúd-Arábiát támogat, melyet az USA mindig is kívánt – és rettegett. Mohammed bin Szalman koronaherceg tevékenysége az egész térség erőviszonyait átrendezheti, és ennek következményeit nagyrészt Trump fogja viselni – írja Aaron David Miller és Richard Sokolsky.

„A szaúdiak teljességgel azzá váltak, amit mindig is vártunk tőlük – és ahogy a dolgok jelenlegi állása mutatja, sokkal többé, mint amiért valaha is egyezkedtünk. Mohammed bin Szalman uralma alatt Rijád egy olyan független hatalommá vált, mely agresszív módon sújt le belföldön, és vakmerően külföldön, miközben magával húzza Washingtont.”

„Az amerikaiak régóta elfogultak a királyokkal és királyságokkal szemben. De Szalman király, és Mohammed bin Szalman úgy tűnik, új sebességi rekordot állít be a Trump-kormány meggyőzéséről abban, hogy ők birtokolják a térség békéjéhez, háborúskodásaihoz és átalakításához tartozó kulcsokat.”

„Ez nem igényelt túl sok győzködést. A szaúdiak ugyanis bizonyosan rendelkeznek néhány természetes előnnyel más lehetséges partnerekkel szemben, akik esetleg még felmerülhetnek a Fehér Házban: látszólagos stabilitás és erő, egy autoriter réteg, tonnányi pénz, valamint a kecsegtetésre irányuló akarat. De mindezeken felül eme új barátság felvillantotta egy időleges egybeesés lehetőségét a két stratégiai fél között: Trump buzgó mód igyekszik távolodni elődjének Iránt támogató tevékenységétől, és helyre kívánja állítani a Szaúd-Arábiával és Izraellel folytatott viszonyokat az Obama korszakhoz képest.”

„Ehhez bármily fájdalmas is számára, pont Obama forgatókönyvéből kell egy oldalt felhasználnia azáltal, hogy erőteljesen támaszkodik a királyra és fiára, akik kezelhetik a konfliktust, s visszaállíthatják az egyensúlyt Amerika szaúdi és iráni kapcsolataiban. Hiszen ne essünk tévedésbe: a szaúdi függetlenség továbbra is illuzórikus. Rijád rendkívül igényli a támogatásunkat – s azt, hogy kisegítsük őket mikor összeakasztják a bajszukat Iránnal.” 

„Feltéve, hogy Szaúd-Arábia túléli ezt a nyugtalanságot, Mohammed bin Szalman akár 50 évig is uralkodhat. Világos, hogy Szaúd-Arábiának változnia kell. Az ország leválasztása a szénhidrogénekről egy diverzifikáltabb gazdaság érdekében (mely a központi eleme Mohammed bin Szalman kifejezetten ambiciózus Vision 2030 programjának); a keményvonalas iszlám mérséklése (amit szintén célként jelölt meg a koronaherceg); és a nők vezetéstől való eltiltásának felszámolása (melyet már a szaúdiak be is jelentettek) mind nagyon pozitív fejlemények. Ugyanakkor bin Szalman más intézkedéseket is foganatosított, melyek jóval sötétebbek, és aggodalomra adnak okot. Szaúd-Arábia már most is egy rendőrállam.”

A cikket a következő linkre kattintva érheti el:

http://foreignpolicy.com/2017/11/10/donald-trump-has-unleashed-the-saudi-arabia-we-always-wanted-and-feared/

Holló Richárd

Ronnie Kasrils, egykori hírszerzési miniszter új könyvet adott ki. A címe: „Egy egyszerű ember: Kasrils és a Zuma-enigma”. A könyv egy általa többször feltett kérdést próbál megragadni: hogyan vált Jakob Zuma, egy szabadságharcos, a nép fia, egy korrupt és gyalázatos alakká?

A könyv rengeteg problémával foglalkozik és Kasrilsszal több interjú is készült a témában. A jelenlegi, News24-nak adottban arról beszél, hogy Zuma hogyan ragadja meg az emberek figyelmét azzal, hogy egy „egyszerű ember”.

„És az egyszerű alatt nem azt érti, hogy bietjie dof (egy kissé unalmas). Hanem azt, hogy közönséges.”

Kasrils azt mondja, hogy Zuma úgy állítja be magát – már egészen a száműzetés óta -, mint egy „egyszerű ember”. Szerinte ez Zuma egyéniségének része.

„Így ragadja meg az emberek figyelmét” -  mondta Kasrils a News24-nek.”

„Mikor először találkoztam vele, ő még száműzetésben volt, nagyon nyájas és elbűvölő volt. Az emberek kezdetben így találták.”

„Ő nem egy munkásosztálybeli hős, a jelleme nagyon is problémás. mindenféle korrupciós ügyről szó van.”

Az eredeti cikk és az interjú videója megtekinthető: https://www.thesouthafrican.com/zuma-captures-people-by-pretending-to-be-a-simple-man/

Bejan Ervin

A Center for European Policy and Analysis rövid esettanulmánya arról, miként lendül működésbe az orosz hátterű sajtógépezet, amikor egy baltikumi sikertörténet orosz gazdasági-politikai érdekeket sért.

„Október 9-én a kalinyingrádi illetőségű Rubaltic.ru orosz nyelvű cikket közölt, amelyben erősen kritizálta Litvánia energiafüggetlenségért vívott küzdelmét Oroszországgal szemben. Egy nappal később a megjelent a cikk litvánra fordítva is a laisvaslaikrastis.lt weboldalon, amelyben a fenti törekvést az adófizetők pénzéből finanszírozott, sikertelen propagandakampánynak minősítették.

(…) Nem meglepő ugyanakkor, hogy egyik portál sem tudósított arról olvasóinak, hogy az úszó LNG terminál megépítése szinte azonnal a gázár csökkenését vonta maga után. 2015 előtt Litvánia energiaellátása teljes egészében Oroszországtól függött, és a Gazpromnak fizetett ár a világon a legmagasabbak közé tartozott.

(…)A Kremlet támogató média, ahogyan oly sokszor, jelen esetben is az „oszd meg és uralkodj” elv alapján próbálja meg befolyásolni a közvéleményt, zavart és bizalmatlanságot keltve, egyúttal rontva Litvánia megítélését Oroszországban. De mi a megfelelő válasz az ehhez hasonló manipulációs eszközökre? A megfelelően széleskörű hozzáférés az információkhoz, valamint a képesség azok értékelésére az, ami segíti a célközönséget a propaganda és a dezinformáció újságírástól való megkülönböztetésében.”

A teljes, angol nyelvű cikk elérhető az alábbi linken:

http://infowar.cepa.org/Briefs/Lt/Kremlin_disinfo_challenges_Lt_energy_independence

Mészégető Tamás

„Az európai vezetők előtt álló egyik legnagyobb kihívás napjainkban az, hogyan segítsenek a társadalomnak és a munkaerőpiacnak felvenni a ritmust ezzel a modern, globalizált világgazdasággal, ami óriási sebességgel fejlődik.”

Ezzel a felütéssel kezdi meg Lars Løkke Rasmussen dán miniszterelnök a Politico európai kiadásába írt cikkét, amiben Emmanuel Macron franciaországi munkaerőpiaci reformjai kapcsán mutatja be nekünk a dániai modellt.

Ahogy írja, az európai vezetők cselekvésre vannak kényszerítve, éspedig nemzetállami szinten, hiszen most nem lehet Európára várni, hogy oldja meg a problémát - máskülönben nem lehet megvédeni „az igazságos és bőkezű európai jóléti államainkat”.

Rasmussen szerint hagyományos gazdaságpolitikai eszközökkel kell megteremteni egy rugalmas munkaerőpiacot, ami képes igazodni a gazdaság változásaihoz, de emellett szükséges egy megbízható szociális háló felállítása is, illetve komolyan kell támogatni az oktatást és a felnőttképzést is.

Hogyan is néz ez ki Dániában? „Olyan modellt készítettünk, ami ötvözi a rugalmasságot, már ami a munkaerő felvételét és elbocsátását illeti, és a szociális biztonságot: ez az ún. rugalmas biztonság (flexicurity) modellje” - írja a miniszterelnök. Lényege, hogy a cégek könnyen és gyorsan tudnak alkalmazkodni a piachoz, de a munkájukat vesztett emberekről gondoskodik az állam, és átképzéseken vesznek részt, hogy újra elhelyezkedhessenek.

A teljes cikket itt olvashatja el:
https://www.politico.eu/article/danish-prime-minister-macrons-reforms-lessons-from-denmark/

Németh Olivér

Őrizetbe vették az egyik legprominensebb szaúdi üzletembert, Al-Waleed bin Talal herceget is. Az incidens annak a korrupcióellenes akciónak a része, melynek keretében már 11 herceget, 4 jelenlegi, és több tucat volt minisztert fogtak el a hatóságok Szaúd-Arábiában. Az intézkedés egyértelműen Mohammed bin Szalman koronaherceg hatalmát növeli.

„A tisztogatás hírei a kora vasárnapi órákban érkeztek meg azután, hogy Szalman szaúdi király elrendelte egy új anti-korrupciós bizottság felállítását, melyet 32 éves fia, Mohammed bin Szalman herceg elnököl, aki gyorsan nagy hatalomra tett szert, miután visszatért a nyilvánosság elé kevesebb, mint 3 éve.”

„Számos elemző szerint a tisztogatás célja túlmutat a korrupció felszámolásán, annak valós célja bármilyen nemű ellenállás letörése, mely a koronaherceg ambiciózus és megosztó reformelképzeléseivel szemben állhatna.”

„Szeptemberben a koronaherceg bejelentette, hogy megszüntetné a nők vezetési tilalmát, s közszórakoztatással, valamint külföldi turisták látogatásával törné meg az évtizedes konzervatív hagyományokat.”

„Al-Waleed herceg mellett, aki a Citigroup, illetve a Twitter befektetőjeként Szaúd-Arábia egyik legismertebb nemzetközi üzletembere, a letartóztatott személyek között van Bakr bin Laden, a Binladin építési vállalat elnöke, valamint Al-Waleed al-Ibrahim, az MBC televíziós hálózat tulajdonosa.”

A teljes cikket az alábbi linkre kattintva érheti el:

http://www.reuters.com/article/us-saudi-arrests/saudi-billionaire-prince-alwaleed-detained-in-corruption-inquiry-idUSKBN1D506P

Holló Richárd

Ahogyan várható volt, kettészakadt Kenya az október 26-i választások után. Ugyan az eredmények alapján Kenyatta elnök a győztes, a szavazást bojkottálók szerint viszont semmiféle legitimációja nincs a további kormányzáshoz. Kettejük párharca kritikus időszakban gyengíti tovább az Al-Shababbal harcoló Kenyát.

„A regisztrált választók csupán egyharmada szavazott a megismételt, október 26-i elnökválasztáson, szemben a közel 80%-os augusztusi részvétellel.”

„Kenya megyéinek körülbelül 10%-ában a biztonsági aggodalmak és a választási kellékek hiányában elhalasztották a szavazást október 28-ig. A választási szabálytalanságokat illetően olyan sok történet született, hogy valószínűleg a választásokat újra megtámadják a bíróságon. Előzetes elemzések azt mutatják, hogy az október 26-i választásokat többnyire etnikai határok határozták meg.”

„Arra számíthatunk, hogy az Al-Shabab, és esetleg más terrorszervezetek is ki akarják majd használni a Kenyatta-kormány gyengeségeit, amik abból adódnak, hogy a kenyaiak jelentős része nem ismeri el legitimnek a vezetést.”

https://www.cfr.org/blog/low-turnout-protests-and-no-end-sight-kenyan-election-crisis

Bejan Ervin

Hoyt Brian Yee, az Egyesült Államok európai és eurázsiai ügyekért felelős vezető diplomatájának üzenete, miszerint „Szerbia nem ülhet egyszerre két széken, különösen ha azok oly messze vannak egymástól” heves reakciókat váltott ki az érintett felek részéről.

A Balkan Insight cikke segít értelmezni az üzenetet a formálisan az európai integráció felé tartó, ám még mindig az oroszok első számú balkáni partnerének számító Szerbia vonatkozásában. Yee és a szerb elnök, Vucic személyes találkozóján nem csak az ororszokhoz való viszony, de a szerb média és ellenzék kedvezőtlen helyzete is terítéken volt, ami alapján kijelenthető, hogy az USA egy keményebb, kritikusabb pozícióba helyezkedik déli szomszédunkkal szemben.

Kérdés, miért épp most kerül erre sor? Vajon az ellentmondásos Kyle Scott nagykövettel való bánásmódot, vagy a szerb médiában hosszú ideje az ország ellenségeként megjelenített Nyugat (és a Szerbia védelmezőjeként beállított Putyin) képét elégelték meg az amerikaiak?

A mindkét féllel egyfajta egyensúlyra törekvő Vucic két fal közé szorulhat: az EU-tagság, a legutóbbi előrejelzések szerint, akár 2025-ben valósággá válhat, miközben a jelenlegi elnök szavazói túlnyomórészt Oroszországot azonosítják Szerbia legfőbb támogatójaként.

Milan Misic írása:

http://www.balkaninsight.com/en/article/why-is-the-us-probing-serbian-loyalties--10-27-2017

Mészégető Tamás

Dominique Moisi a Project Syndicate-en megjelent írásában azt a kérdést boncolgatja, mik azok a főbb különbségek, amiket a német-francia partnerségnek át kell hidalnia, hogy a külső és belső fenyegetések közepette is haladhasson útján a közös európai projekt.

„A katalán válság és az európai populisták ellenállása minden eddiginél fontosabbá tették a jól működő francia-német partnerséget. De ahhoz, hogy az európai projekt túlélje a megpróbáltatásokat, az óvatos német és a vakmerő francia felfogások közötti árkot át kell hidalni.”

„A németek éveken keresztül panaszkodtak amiatt, hogy Franciaország képtelen a belső reformokra, és hogy a franciák képtelenek megérteni a “föderalizmus” jelentését az Európai Unió kontextusában. Ebben a környezetben tűnt fel Macron, aki egy aktivista filozófus-elnökként prezentálta magát.”

„Nehéz lesz harmonikus egyensúlyt teremteni az éppen csak feltűnt francia elnök és – látszólag – a pályafutása végén tartó Angela Merkel német kancellár között. Mindenekelőtt, a németeknek fel kellene érniük Franciaország újdonsült vakmerőségéhez.”

„A Németország és Franciaország közti szakadék akkor a legmélyebb, ha a védelem- és biztonságpolitika oldaláról nézzük, köszönhetően a másféle kulturális háttérnek. Leszögezendő: a legtöbb francia és német állampolgár európainak vallja magát, a legtöbb brittel szemben, akiknek erős brit – esetenként angol, skót, walesi, ír – öntudatuk van. Éppen ezért a német és francia kritikák elsősorban az EU teljesítményére irányulnak, míg a britek inkább magát az európai projektet kritizálják.”

„Rátérve azonban a védelem- és biztonságpolitikára, fordul a kocka. Franciaország és Nagy-Britannia hasonlóan gondolkodnak, míg Németország, történelmére visszatekintve, inkább a háttérbe húzódik, visszatartja magát a katonai tevékenységektől.”

„A francia-német együttműködés az EU stabilitásának alapja. És ha belegondolunk a katalán válságba és az európai populisták előretörésébe, a kétoldalú partnerség még fontosabbá vált, mint valaha.”

A teljes írást itt olvashatja el:
https://www.project-syndicate.org/commentary/france-macron-moment-for-germany-by-dominique-moisi-2017-10?a_la=english&a_d=59f6f58c78b6c73120eeffb2&a_m=&a_a=click&a_s=&a_p=%2Farchive&a_li=france-macron-moment-for-germany-by-dominique-moisi-2017-10&a_pa=&a_ps=

Németh Olivér

Donald Trump 12 napos ázsiai útja az Egyesült Államokról, illetve annak régiós szerepéről szól. Mivel Trump nagy hangsúlyt fektet Kínára és Hszi Csin-pingre, ezért hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy az amerikai elnök ázsiai útján nem csak Kínát, hanem négy másik államot is érint az USA szövetségesei és partnerei közül.

Elisabeth C. Economy a Council on Foreign Nations-on megjelent cikke főként az Egyesült Államok és Kína, illetve  Trump és Hszi Csin-ping kapcsolatára helyezi a hangsúlyt.

“Donald Trump beiktatása óta többször is méltatta Hszi Csin-pinget tweetjeiben, (...) legutóbb a kínai elnöknek “rendkívüli kiválósága” miatt gratulált, és egy királyhoz hasonlította.”

“Sok Ázsiával foglalkozó szakember reménye egy ún. “grand bargain” volt Észak-Korea denuklearizációjával kapcsolatban, azonban most úgy tűnik, mégsem lesz alku Kína és az Egyesült Államok között, sem Észak-Korea, sem a kereskedelem, sem a Dél-kínai-tenger kérdése kapcsán.”

“Az ázsiai útnak arra kellene összpontosítania, hogy kitalálja a következő lépéseket az észak-koreai krízist illetően. Azon felül, hogy nyomást kellene gyakorolni Kínára, a szankciók implementálására az egyik lehetőség az lenne, hogy Dél-Koreát, Japánt és Oroszországot újra tárgyalóasztalhoz ültetjük. Ebben az esetben öt játékos talán jobban szerepel, mint kettő.”

“A régió tele van az Egyesült Államok szövetségeseivel és partnereivel akik arra a jelzésre várnak Trumptól, ami bebizonyítaná, hogy ők igenis számítanak - vagy legalábbis emlékszik a nevükre az amerikai elnök. Attól függetlenül, hogy mind az USA alelnöke, mind a külügyminiszter biztosították a régió szövetségeseit és partnereit az Egyesült Államok folyamatos támogatásáról, az elnök szavai különleges súllyal bírnak.”

Az eredeti cikket itt találja:

https://www.cfr.org/blog/donald-trumps-asia-adventure-show-me-love

Son Nam Nguyen

Krishnadev Calamur cikke a The Atlantic-on számos diplomata és szakértő megszólaltatásával arra a kérdésre próbál választ adni, hogy az Egyesült Államok miért nem támogatta a függetlenedésben a régió legközelibb és legmegbízhatóbb szövetségesét, a kurdokat.

Az Irak tiltakozása ellenére megrendezett szeptember 25-ei népszavazáson a résztvevők túlnyomó többsége (92%) támogatta az önálló Kurdisztán létrejöttét, azonban október végére az iraki kurd régió kormánya kijelentette, hogy kész felfüggeszteni az alig egy hónappal ezelőtt megrendezett referendum eredményét. A függetlenedés sikertelenségének okait maga a szerző is felsorolja:

„ (…) regionális instabilitás; a kurdok elnyomása; jelentős ellenzői csoport egy független kurd állam ellen; a kurdok belső megosztottsága; illetve néhány nyugati államot kivéve, jelentős támogatás hiánya. (…)”

Ezen tényezők ismeretében nem az a kérdés, hogy miért nem jött létre egy független kurd állam, hanem inkább az, hogy az Egyesült Államok miért nem támogatta a kurd függetlenedést?

„Az Egyesült Államok részéről kizárható a kétértelműség ebben az esetben. Washington már tavaly óta üzente a kurdoknak, hogy a népszavazást ne rendezzék meg, mivel az nem csak Kurdisztán, hanem Irak számára is kedvezőtlen lenne és csupán a keményvonalasok és Irán profitálna a referendumból.” – mondta Stuart Jones, volt bagdadi nagykövet.

A szerző szerint Irak és szövetségesei azért reagáltak hevesen, mivel Kirkuk, illetve a többi vitatott terület a referendumba való belefoglalása provokatív lépés volt, emellett a népszavazás alkotmányossága kérdéses volt, ebből az okból kifolyólag az USA sem támogatta a kurd függetlenedést.

„A népszavazás alkotmányellenes, azonban Kirkuk belefoglalásával nyilvánvalóvá teszi, hogy a referendum súlyosan törvénybe ütköző. (…) Ha amerikai kontextusba helyeznénk az esetet, akkor egyértelművé válna a probléma. Ez olyan, mintha Texas megtiltaná a TSA-nek (amely egy szövetségi ügynökség), hogy belépjen Houston repterére. Ez nem így működik és nem is működhet így.” -  mondta Fareed Yasseen, Irak washingtoni nagykövete.

A cikk második része az Irakkal szomszédos államok reakcióját elemzi:

„Minden bizonnyal képesek vagyunk ellensúlyozni Irán befolyását, ettől függetlenül azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Iránnak előtte is volt ezeken a területeken befolyása és ezek után is lesz. Irakkal körülbelül 800 km hosszú közös határszakasza van, amelybe beletartozik Iraki Kurdisztán északi része is, így Irak helyzete életbevágó Irán számára. (…)” – mondta Stuart Jones.

„Ami ezt az ügyet illeti, az Egyesült Államoknak, Iránnak, Szaúd-Arábiának, Törökországnak és Iraknak is ugyanaz az érdeke, azaz stabilitás Irakban. A kurd referendum pedig szembement ezen érdekekkel.” – mondta Fareed Yasseen, Irak washingtoni nagykövete.

Az eredeti cikket itt találja:

https://www.theatlantic.com/international/archive/2017/10/us-kurdish-independence/543540/

Son Nam Nguyen

Vajon mi történhetett a Nigerben elesett amerikai katonákkal? Az ügy továbbra is feltáratlan, habár jó pár kérdés felvetődött az amerikai katonák és katonai vállalkozók térségbeli szerepét illetően. Több szakértő véleményét is összegyűjtötte ez ügyben a Politico magazin két munkatársa, Jacqueline Klimas és Wesley Morgan.

„Azt kockáztatják, hogy az ügyből politikai focit csinálnak anélkül, hogy az értelmes és helyénvaló kérdéseket tennék fel arról, hogy mit csinálnak a régióban az amerikai erők, és hogy hogyan csinálják” - mondta Andrew Lebovich, egy vendégkutató az Európai Külügyi Tanácson, aki az északnyugat-afrikai terrorizmust vizsgálja.

„Niger felkelésekkel küzd északon, nyugaton és keleten”-mondja Jason Warner, a West Point egyetem terrorelhárító központjának professzora, aki idén írt egy tanulmányt a kiterjesztett szaharai Iszlám Államról.

” Vannak legitim kérdések a történteket illetően” - tette hozzá Seay, a Colby College afrikai politika specialistája. - „Ha nincs hírszerzési anyaguk, akkor miért nincs? Volt valami probléma a nigeri partnerhadsereggel való koordinációban? Miért telt 48 órába visszaszerezni a negyedik holttestet? Ezek értelmes, feltehető kérdések.”

A teljes cikket az alábbi linken tekintheti meg:

http://www.politico.com/story/2017/10/20/what-really-happened-niger-troops-killed-244008

Bejan Ervin

„Az észt, litván és lett vezetők széles körben egyetértenek a keleti fenyegetés változó természetét illetően. A putyini Oroszországot terjeszkedő, revizionista hatalomként látják, amely elszánt befolyási övezetének kiterjesztésére Európában és azon túl, amihez politikai eszközeinek széles tárházát használja. Gazdasági nyomásgyakorlás, diplomáciai manőverezés, az olaj és a gáz kreatív felhasználása, vezetők megvesztegetése, dezinformáció, kibertámadások és katonai nyomásgyakorlás egyaránt részét képezi ennek az eszköztárnak. (…)

Moszkva és a Baltikum jövőjét illetően többféle forgatókönyv elképzelhető: kezdve egy elsöprő, elméletben villámgyorsan végrehajtható katonai invázióval. Az ukrajnai eseményekhez hasonló területszerzések is lehetségesek, a helyi kisebbségek esetleges támogatásával, a korábbiakhoz hasonlóan, csupán fedett katonai akciókkal. Egy esetleges oroszbarát kormány hatalomra kerülése szintén fordulatot jelenthetne, ennek a fenyegetésnek Lettországban komolyan veendő esélye van, hiszen a jelenleg legnagyobb, orosz kisebbség támogatását is élvező, azonban nem kormányzó Harmónia Párt jóval nyitottabb az oroszok irányába, mint a nyugat felé forduló kormánykoalíció. A negyedik, mindennapokban jelenleg is tapasztalt jövőkép a dezinformációs hadjárat és kibertámadások rendszeres alkalmazása Moszkva részéről a Baltikum megosztására és demoralizására. (…)

A balti vezetőkkel beszélve, elsősorban Putyin következő lépéseit illető bizonytalanságról és rossz előérzetről hallhatunk. Egy litván tisztviselő szavaival élve: „közeleg a tél”. A hangulatot azonban nem pánik, vagy egy közeljövőben esedékes támadástól való félelem határozza meg. Ugyanakkor a baltikumi vezetőkben kialakult a kép, hogy Oroszország sokáig állandó kihívást jelent majd,(...) ami megköveteli, hogy ezen országok szüntelenül szorosan nyomon kövessék hatalmas szomszédjukat.”

Az eredeti cikket az alábbi linkre kattintva tekintheti meg:

http://cepa.org/EuropesEdge/Winter-is-coming

Mészégető Tamás