Lezárult a riói háború

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2010. december 03.

Miután egy hétig háborús állapotok uralkodtak a város utcáin, november 27-én a riói rendőrség és a brazíliai hadsereg végleg megtörte a lakosságot rettegésben tartó drog bandákat, melyek a hírhedt Complexo do Alemao negyedben székeltek.

 
Múlt vasárnap kora reggel 2600 fegyveres rendőr és katona nyomult be Rió legrosszabb hírű favela (nyomornegyed) együttesébe, a Complexo do Alemaoba. A kemény állami beavatkozásra azért volt szükség, mert a rivális drog bandák részben egymást, illetve még inkább a rendvédelmi szerveket jó egy hete megállás nélkül támadták. A folyamatos harcoknak az első hivatalos adatok szerint kb. 50 áldozata van, de ez az adat tovább nőhet, amennyiben véglegesítik a hétvégi ostrom áldozatainak a számát.
 
A Complexo bevétele, vagy ahogy a helyi sajtó aposztrofálja, a brazil D-nap kivételezése azért volt különösen nehéz feladat, mert az omladozó „házakat”, melyekben nagyjából 70 ezer ember él, rendkívül közel építették egymáshoz, ezzel lényegében egy olyan összefüggő labirintus rendszert kialakítva a város szívében, amelyben a bandatagok könnyűszerrel bujkálhattak. A bujkáláson kívül azonban más módszert is választottak a Vörös Kommandó banda tagjai – szakértők szerint elsősorban ők, mint a legerősebb helyi bűnszervezet, okozták az erőszak kirobbanását –, például a rendőrök több esetben fogtak el tagokat papnak öltözve, Bibliát szorongatva. A győzelem természetesen a város, sőt, az egész ország számára hatalmas megkönnyebbülést okozott, hiszen mégiscsak a 2014-es futball világbajnokság és a 2016-os nyári olimpia rendezőjéről beszélünk.
 
(A hadsereg és a sajtó munkaközben, forrás: www.bbc.co.uk)
 
Ennek megfelelően egyáltalán nem meglepő, hogy a város katonai rendőrségének parancsnoka, Mario Sergio Duarte tábornok kijelentette, hogy „ez volt a város drog bandáinak központja, az erőd, mely a legnagyobb tűzerővel rendelkező bandát bújtatta”, hozzátéve, hogy „addig kergetjük őket, ameddig csak kell, bárhol is legyenek.” Rió polgármestere, Eduardo Paes sem volt éppen visszafogott az üggyel kapcsolatban. Amikor a városvezetőt egy tv-interjúban az elért sikerről kérdezték, mindössze annyit mondott, hogy „ez a győzelem újjá alapította ezt a várost (…) Rió ismét fantasztikus hely lesz.”
 
Annak ellenére, hogy a többség Paes polgármester és Duarte tábornok hozzáállását és véleményét osztja a kérdésben, vannak olyanok is, akik mérsékletre intenek, mondván, a háború csak most kezdődik igazán. Ezek közé tartozik Rodrigo Oliveira (az egyik kiemelt riói rendőrségi vezető) és Marcus Vinicius Braga is, a város drogelhárítási csoportjának vezetője. Oliviera szerint „Bár Rió lakossága a mai napon ünnepelhet, nem szabad magunkat abba a hitbe ringatni, hogy a Complexo do Alemaot két vagy három óra alatt felszabadítottuk.” Vinicius Braga ezzel párhuzamosan arra hívta fel a figyelmet, hogy félelmetesen visszafogott volt az egész ostrom lefolyása és megjegyezte, hogy „győzelemre állunk, ez tény, de nem nyertünk.”
 
A brazíliai drogbandákkal foglalkozó szakértők is mind azt hangsúlyozzák a siker óta, hogy a riói drogháború még korán sincsen lefutva, részben erről tanúskodik a Vinicius Braga által említett meglepő megadási hajlandóság a bandatagok részéről, akik szinte semmilyen ellenállást nem tanúsítottak a rendőrségi-katonai fellépéssel szemben, illetve az, hogy vélhetően még mindig rengeteg Vörös Kommandó tag bujkál a negyedben, bosszúra szomjazva.   

 

Németh Áron Attila

Szólj hozzá!
brazília latin amerika drogháború egyéb területek

A WikiLeaks és az amerikai külpolitika

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2010. december 02.

Harmadjára is robbant a média-bomba. Az afganisztáni és iraki anyagok után, vasárnap a Wikileaks megkezdte újabb 250 ezer dokumentum nyilvánosságra hozatalát, olyan neves újságok közreműködésével, mint a New York Times, a Der Spiegel, a Guardian, az El Pais vagy a Le Monde. A korábbiakkal ellentétben azonban ezúttal volt pár meglepően új információ is az anyagok között.

A legújabb leleplezés alapvetően az amerikai diplomácia belső irataiból, levelezéseiből és a diplomaták személyes találkozóinak jegyzőkönyveiből állt. Az előző anyagokhoz hasonlóan javarészt ezek a feljegyzések sem tartalmaztak túl sok újdonságot, a külpolitikát figyelmesen követők számára. Az iráni szankciók körüli diplomáciai manőverezésről, vagy a pakisztáni nukleáris készletek körüli aggodalmakról ugyanis számos alkalommal írtak már a lapok. A guantanamói foglyok átvételéért folyósított „ellentételezésekről” pedig szintén lehetett már korábban is hallani; továbbá az sem volt titok, hogy az iráni atomprogram előrehaladta az Öböl-menti államokat is félelemmel tölti el.
Ezek mellett azonban két dolgot érdemes kiemelni, melyek ez idáig „megúszták a leleplezést”. Először is az Észak-Korea és Irán közti katonai együttműködés részleteiről, másrészt pedig az amerikai diplomaták (mindenekelőtt az ENSZ-ben megbízatást teljesítők) kémkedéssel való megbízatásáról kell itt megemlékezni. Észak-Korea és Irán katonai együttműködése természetesen évek óta nyílt titok volt. A Wikileaks adataiból azonban meglepő részletek derülnek ki ennek a kapcsolatnak a minőségi oldaláról. A nyilvánosságra hozott adatok szerint ugyanis az észak-koreai Musudan-típusú rakétákból 19 rakéta Irán kezébe jutott. Mindez azért különösen aggasztó, mert ezek a rakéták jóval nagyobb hatótávolságúak, mint a korábban sikeresen tesztelt iráni Shahab-rakéták. Az új rakéták hatósugarába ugyanis már beleesne Oroszország nagy része és Nyugat-Európa is. Itt ugyanakkor megjegyzendő, hogy szakértők erősen kételkednek ezen információk valódiságában. Szerintük ugyanis ez idáig nem volt arra utaló jel, hogy akár Észak-Koreában, akár Iránban valóban letesztelték volna ezeket a rakétákat, és hadrendbe állítható állapotban lennének. Ráadásul azokat a műholdfelvételeket is kérdőre vonják, melyek szerint ezek megérkeztek volna Iránba.
 
(forrás: www.libertypundits.net)
 
A másik nagy port kavaró újdonság az amerikai diplomáciai testületet érintette. Az anyagok szerint ugyanis a Külügyminisztériumból (Rice és Clinton ideje alatt) több alkalommal közvetlen utasítást kaptak a diplomaták arra, hogy kémkedjenek kollégáik után, és személyes információkat adjanak át róluk az amerikai kormánynak. Elsősorban ezen információkra hivatkozva, a jelenleg ismeretlen helyen tartózkodó Julian Assagne – a Wikileaks alapítója – egyenesen odáig ment, hogy lemondásra szólította fel Hillary Clinton külügyminiszter-asszonyt.
Hivatalos források ugyanakkor minden kémkedéssel kapcsolatos vádat tagadnak, és jelenleg is azon dolgoznak, hogy büntetőeljárással vessenek véget az egyre több fejfájást okozó kiszivárogtatásoknak. Egyik oldalról az amerikai kormány igyekszik kézre keríteni a kiszivárogtatókat, másrészt pedig igyekszik „véget vetni” Assange és a Wikileaks pályafutásának. A nyomozás jelenlegi állása szerint mindössze egy embert sikerült kézre keríteni, aki feltételezhetően részt vett az anyagok átadásában. Az amerikai hadsereg elemzőjét, Bradley Manninget idén májusban tartóztatták le, titkosított anyagok letöltésének és átadásának alapos gyanújával. Assagne-nyal kapcsolatban a kormány igyekszik a ’Kémkedési Törvény’ (Espionage Act) rendelkezéseire hivatkozva büntetőeljárást indítani a weboldallal és tulajdonosával szemben. Ehét keddjén Eric Holder legfőbb ügyész elmondta, hogy az Igazságügyi Minisztérium és a Pentagon közösen folytat nyomozást a Wikileaks-szel szemben, míg az FBI amerikai oldalon vizsgál meg mindenkit, aki kapcsolatba kerülhetett a dokumentumokkal. A vádemelést ugyanakkor tovább nehezítheti, hogy Assange nem amerikai állampolgár, és nem is tartózkodik Amerika határain belül. Vádat tehát ez idáig hivatalosan még nem emeltek senki ellen sem, Jeffrey H. Smith, a CIA korábbi munkatársa szerint ugyanakkor az Igazságügyi Minisztérium meg fogja találni a módját, hogy bíróság elé állítsa Assange-t, amiért amerikai életeket veszélyeztet kiszivárogtatásaival. Ráadásul fontos lépést jelent ennek irányában az is, hogy a mai napon az Interpol nemzetközi elfogató parancsot adott ki Assange-nyal szemben.
Mivel az amerikai kormány már jó ideje tudott a készülő leleplezésről, Hillary Clinton már előzetesen felvette a kapcsolatot számos külföldi vezetővel, és figyelmeztette őket a kiszivárogtatásokra. Habár az amerikai retorika szerint a Wikileaks-anyagok nem okoztak hosszú távú károkat az Egyesült Államok diplomáciai kapcsolataira, ez azért a gyakorlatban mégsem teljesen igaz. A kiszivárogtatásoknak ugyanis komoly negatív hatásai lehetnek a jövőben. Először is rendkívül negatív visszhangja volt, hogy több fontos szövetséges ország állam- és kormányfőjét emlegették igen sértő módon ezekben az anyagokban. Másrészt ami talán ennél is fontosabb, az amerikai diplomaták ezek után kétszer is meggondolják majd, hogy miket írjanak le jelentéseikbe és belső levelezéseikbe. Ha pedig az óvatosságon lesz a fő hangsúly, akkor az egyes esetekben minden bizonnyal munkáik minőségének rovására fog menni. Harmadszor pedig Amerika bilaterális kapcsolatai is gyengülhetnek, hiszen ezek után a külföldi kormányok várhatóan jóval zárkózottabbak lesznek az amerikaiakkal szemben, mivel harmadik országokról mondott magánvéleményük láthatóan nincs „biztonságban” az amerikaiaknál.
Zárásul pedig kiemelném még, hogy az Egyesült Államokra gyakorolt hatások tekintetében komoly belpolitikai következményekkel is számolni kell majd. A Pentagon már most bejelentette, hogy nagyon komoly biztonsági szigorításokat tervez saját belső rendszerében – nem lehet majd például 1-es és 2-es minősítésű titkos anyagokat semmilyen külső adathordozóra (pl.: pendrive-ra) másolni, vagy a belső rendszeren kívüli helyekre továbbítani. Emellett pedig a kiszivárogtatásoknak a belső információáramlásra is komoly hatása lehet – ami véleményem szerint mindezek közül talán a legnegatívabb következmény. Egyesek szerint ugyanis ezt a botrányt a különböző intézmények közötti túlzott információáramlás eredményezte, melynek során gyakran illetéktelen kezekbe kerülhettek titkos információk. Ez az erős intézményi együttműködés ugyanakkor éppen egy nagyon fontos pozitív hozadéka volt a 2001. szeptember 11-ei támadásoknak. A fokozott információáramlás ugyanis éppen azt szolgálta, hogy az Egyesült Államok ellen irányuló bárminemű támadás részletei minél előbb eljussanak az egyes kormányzati szervekhez. Ha azonban a Wikileaks-botrányoknak köszönhetően mindez alábbhagy, akkor csökken a belbiztonsági struktúra hatékonysága, és mindennek a jövőben még komoly ára lehet.

 

Péczeli Anna

Szólj hozzá!
irán észak korea hillary clinton egyesült államok wikileaks kiemelt területek

Nemzetközi reakciók az Orbán-kormány nyugdíjreformjára

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2010. december 02.

Múlt hét szerdán a magyar kormány bejelentette a nyugdíjrendszer átható reformját, melyre, mondhatni, azonnal felbolydult a nemzetközi sajtó. A vélemények korántsem pozitívak, sőt, mivel a helyzetet nem önálló esetként, hanem a kétharmadot megszerző Fidesz-KDNP kormány folyamatos, „a demokráciát és a szabad államot leépítő” ténykedéseként szemlélik, így erős kritikák érik az ország vezetését.

 
Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter által elmondottak alapján a következőképpen alakítanák át a rendszert: az eddigi három pillérből egyet – a kötelező magánnyugdíjpénztárakat – kiveszik, így csupán az állami és az önkéntes magánnyugdíjpénztári marad. Ennek értelmében a pénztártagoknak dönteniük kell, átlépnek-e az állami rendszerbe, vagy maradnak eddigi nyugdíjbiztosítójuknál. A kormány nagyon szoros határidőt szabott minderre, idén december közepétől 2011. január végéig kell jelezni a döntést a pénztárak felé. Konkrét cselekvésre csak akkor van szükség, ha valaki maradni szeretne, értesítés hiányában a pénztártag automatikusan átkerül az állami kasszába. Valószínűleg azonban kevesen fogják a maradást választani, hiszen mindezzel az egyén „kiszerződik” az állami társadalombiztosítási rendszerből, tehát a munkaadója által fizetett 24 százalékos nyugdíjjárulék utáni összegből nem részesedik (ami a nyugdíj kb. 70 százaléka), csupán a saját maga által fizetett 10 százalékból. Emellett viszont az állami rendszerben a befizetéseket nem lehet örökölni, az eddig elért reálhozamokat pedig a személyi jövedelemadónak is alá kell vetni. Az így állami kézbe került összegeket a kormány a költségvetési hézagok betömésére fogja használni.
 
Mindez természetesen óriási felháborodást váltott ki mind belföldi, mind külföldi elemzők körében. Az egyik legmeghatározóbb véleményt a Bloomberg hírügynökség szolgáltatta, mely szerint a magyar kormány ezzel a lépésével az argentin példát követi, melyből jól tudjuk milyen következmények származtak. Hasonlóan negatív vélemények származnak a Merrill Lynch, a Guardian valamint a különböző bankok közgazdászaitól, elemzőitől. Egyes vélemények azt hangoztatják, hogy az elmúlt hónapok cselekedeteivel az Orbán-kormány mostanra elérte azt a szintet (pl.: az Alkotmánybíróság jogkörének csökkentése, a Költségvetési Tanács büdzséjének minimálisra csökkentése), melyre az Európai Uniónak hathatósan reagálnia kell. Ez – részben – meg is történt, a hétfői nap folyamán az Európai Bizottság gazdasági előrejelzése a kormány által kiadott tervezetnél sokkal kevésbé derülátó, mind a gazdasági növekedés, mind az államháztartási hiány lefaragásának terén. Matolcsy György nem fogadta el az EB elemzőinek véleményét. EU-s segítséget, konkrétabban ombudsmant várna a nyugdíjpénztárakat tömörítő szervezet, a Stabilitás Pénztárszövetség is. A gazdasági stratégia hibáira hívta fel a figyelmet az Economist blogja is, mely figyelmeztet, hogy ezek a lépések tovább csökkenthetik a befektetői bizalmat, növelhetik az országban rejlő rizikófaktort, melynek konkrét hatása lehet a gazdaságpolitika sikerességére.
 
("Bejelentik - Szijjártó Péter és Matolcsy György", forrás: www.magyarhirlap.hu)
 
A negatív vélemények ellenére a legtöbb elemző egy dologban egyetért: a régió számára jelenleg valóban kardinális probléma a nyugdíj-ügy. A rend kedvéért tekintsük át, miképp is alakul a helyzet a többi visegrádi államban. A V4-ek tagjai voltak annak a végül elutasított kezdeményezésnek, amely az EB-t szerette volna meggyőzni arról, hogy a magánnyugdípénztári befizetéseket bevételi oldalon könyvelhesse el az állam. Ezzel ugyanis csökkenthették volna költségvetési hiányukat. Szlovákiában a Fico-kormány két alkalommal is megpróbálta átvezetni a pénztártagokat a magánkasszákból az állami rendszerbe, azonban ott az átlépés hiánya nem vont magával ilyen kemény negatív következményeket, így az átszerződők száma jóval elmaradt a várttól. Lengyelországban szintén nagyon aktuális jelenleg a kérdés, elemzők sokáig úgy vélték, hogy a kormány államosítani fogja a magánkasszák bevételeit, azonban pár napja Donald Tusk miniszterelnök kijelentette, hogy erről szó sincs. A hiányok kipótlására ehelyett inkább hosszú lejáratú nyugdíjkötvényeket bocsátanak majd ki. Csehországban viszont épp most vitáznak a kötelező magánnyugdíjpénztári pillér létrehozásáról, tehát pont az ellenkezőjéről, mint itt Magyarországon. Látható tehát, hogy valóban sehol sem működik tökéletesen a rendszer, a magyar példa azonban valószínűleg nem fog sok követőre találni a napokban a világgazdaság szemében, a tőzsdéken és devizapiacokon tapasztalt esés után.

 

Mészáros Tamás

339 komment
magyarország nyugdíjreform orban v4 matolcsy kiemelt területek külföldi reakciók visegrádi négyek

Koreák harca - felborult a sosem létező status quo?

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2010. december 01.

A két Korea közötti összecsapás nagy felháborodást keltett világszerte, pedig – bizonyos szempontból – számítani is lehetett rá, hiszen a felek immár hatvan éve hadban állnak egymással. Az 1950-ben kirobbant háborút 1953 nyarán fegyverszüneti megállapodás függesztette fel, a háborús állapot – technikai értelemben – mind a mai napig fennmaradt. Az a viszonylagos egyensúly, amely mindezidáig fennállt, s megakadályozta a konfliktus eszkalálódását, most megbomlani látszik, s ehhez minden bizonnyal köze van a nemrégiben bejelentett utódlás kérdésének is.

 
2010. november 23-án Észak-Korea több tucat tüzérségi gránátot lőtt ki a dél-koreai Jonpjong (Yeonpyeong) szigetére, Dél-Korea viszonozta a tüzet, s hadseregét készenlétbe helyezte. Az északi támadásban négy ember (két katona és két civil) életét vesztette, 18-an megsebesültek és több tucat ház megsemmisült.
 
(A Jonpjong elleni támadás, forrás: www.bbc.co.uk)
 
Ami a két Korea viszonyát illeti, tévedés lenne azt hinni, hogy ez az eset az első véres bizonyítéka annak, hogy a háborút nem sikerült ténylegesen lezárni. Az elmúlt hatvan év sem volt mentes az újraéledő feszültség megnyilvánulásaitól. A hatvanas-hetvenes években az észak-koreai agresszió sokszor az amerikaiak ellen irányult (1968 januárjában elfoglalták a USS Pueblo nevű amerikai kémhajót és 11 hónapig fogságban tartották annak 83 fős személyzetét), de felfegyverzett észak-koreai kémek kísérletet tettek a déli elnök megölésére is. A nyolcvanas évektől egyre „bátrabbá” váltak az északiak, 1983-ban külföldön, az akkori Burma (mai Mianmar) fővárosában gyilkolták meg az éppen ott tartózkodó dél-koreai kormánydelegáció több tagját, 1987-ben pedig a dél-koreai légitársaság Bagdadból Szöulba tartó utasszállító gépét robbantották fel, kioltva ezzel 115 ember életét. A kilencvenes évek összecsapásai jellemzően a tengeren zajlottak, becslések szerint száznál is több tengerész vesztette életét, elsősorban északi oldalról. Az utóbbi tíz évben sem ment ez másként: küzdelem a tengeren, illetve annak közelében, a demilitarzált övezet szabályainak megsértése, s legalább egy civil áldozat.
 
 
Az utóbbi évek összecsapásai:
 
2002. június - Dél- és észak-koreai hadihajók összecsapása a Sárga-tengeren. Egy dél-koreai fregatt elsüllyedt, hat dél-koreai és tizenhárom észak-koreai tengerész meghal.
 
2003. június - Dél-koreai közlés szerint csapataik viszonozták az északiak fegyveres támadását, miután azok tüzet nyitottak egy megfigyelő állomásra a két állam közötti demilitarizált övezetben.
 
2006. május - Két észak-koreai katona lépett be a demilitarizált övezetbe, majd átlépte a dél-koreai határt is. A dél-koreai katonák figyelmeztető lövéseit követően végül visszatértek Észak-Koreába.
 
2008. július – Az észak-koreai hadsereg lelőtt egy 53 éves dél-koreai háziasszonyt, mialatt az épp a tengerparton sétált az észak-koreai Kumgang-hegy közelében.
 
2009. november - A két Korea között rövid tengerészeti összecsapásra kerül sor a tengeri határtól délre.
 
2010. január - Tüzérségi összecsapás a tengeri határ közelében.
 
2010 március – Az észak-koreaiak megtorpedózzák a déli haditengerészet egyik hajóját, megölve 46 tengerészt. Szöul vádjaira Phenjan tagad.
 
A két Korea viszonya az ezredforduló környékén enyhülni látszott, miután Kim Tae-jung dél-koreai elnök meghirdette az úgynevezett „napfénypolitikát”, ezen erőfeszítéseiért egyébként Nobel béke-díjjal jutalmazták. A békülési politika jegyében 2000 júniusában sor került az első találkozóra északi és déli vezetők között, s nem sokkal ezután megtörtént az első „családegyesítés” is: a háború által elszakított családok tagjai közel fél évszázad elmúltával újra találkozhattak. A második vezetői találkozóra 2007-ben, már No Muh-jon elnöksége alatt került sor. A tárgyalások során hangzatos és ígéretes tervek kerültek napirendre: a hadiállapotot beszüntető békeszerződés aláírásának és a két ország újraegyesítése elősegítésének lehetősége. Az enyhülési folyamat azonban nem sokkal később megszakadt.
 
A mostani északi támadás gyökerei idén tavaszig nyúlnak vissza, amikor is az korbácsolta fel az észak-koreai kedélyeket, hogy Dél-Korea egy nemzetközi vizsgálóbizottság jelentésére hivatkozva Észak-Koreát vádolta a Cshonan hadihajó 2010. március végi, 46 halálos áldozatot követelő elsüllyesztésével. Válaszul Kim Dzsong Il harckészültségbe helyezte az észak-koreai hadsereget, mire a déli elnök, Ri Mjung-bak gazdasági szankciókkal reagált: felfüggesztette a két ország közötti kereskedelmi kapcsolatokat, és lezárta a tengeri útvonalakat. E lépés nem csak szimbolikus jelentőségű, mivel Észak-Korea évente több mint 200 millió dollárnyi tengeri halat és egyéb termékeket exportál, illetve 50 millió dollár értékben különböző szolgáltatásokat nyújt dél-koreai cégeknek.
 
A Jongpjong ellen intézett támadás minden bizonnyal összefügg az Észak-Koreában tervezett vezetőváltással is, elemzők szerint ugyanis megkezdődött a hatalomátadás folyamata. A kiválasztott utódot, Kim Dzsong Il legkisebb, 27 éves fiát, Kim Dzsong Unt apja nemrégiben négycsillagos tábornokká léptette elő, és fontos pártfeladatokat is rábízott. Pár hete élő tévéközvetítésben, először jelentek meg együtt a nyilvánosság előtt egy katonai parádén. A kisebbik Kim egy nemrégiben megjelent, a „herceg” korábbi japán szakácsa által írt könyv szerint igazi stratéga, ambiciózus, kegyetlen típus, az a fajta, aki „nem ejt foglyokat”. A támadás egyik oka - mindezek fényében – akár az erőfitogtatás is lehet, annak demonstrálása, hogy Kim Dzsong Il távozása nem gyengíti, nem „puhítja fel” az észak-koreai hatalmat, sőt...
 
(A bombázás után, www.kentucky.com)
 
A napokban látott napvilágot a hír, mely szerint Dél-Korea valójában nagyszabású hadgyakorlatot tervezett a 23-án megtámadott Jongpjong-szigetre, majd elhalasztotta azt. A dél-koreai hadsereg egyik neve elhallgatását kérő – az AP-hírügynökségnek nyilatkozó – magasrangú tisztje szerint ennek oka az volt, hogy a szigeten lévő egységeiktől valahogy kiszivárgott az információ a hadgyakorlatról. Az észak-koreai vezetés pedig számos alkalommal utalt arra, hogy a Jongpjong-sziget területén történő bármilyen jellegű fegyverkezést provokációnak fog tekinteni. Annak is tekintette.
 
A fentiekből következően minden bizonnyal provokációnak tekinthető az Amerikai Egyesült Államokkal közösen szervezett hadgyakorlat is, Phenjan legalábbis ennek beszüntetésére is felszólította a szöuli vezetést. Az Egyesült Államok és Dél-Korea vasárnap kezdődött négynapos katonai akciójának célja persze többes: elvenni Észak-Korea kedvét egy esetleges újabb támadástól, demonstrálni Washingtonnak a régió stabilitása iránti elkötelezettségét, valamint megerősíteni a két ország között fennálló katonai szövetséget.
 
November 29-én Ri Mjon Bak dél-koreai elnök először szólt népéhez egy televíziós beszédben a 23-i eset óta. A lakosság bizalmát és támogatását kérte, valamint kemény következményeket ígért egy esetleges jövőbeni észak-koreai agresszió esetére.
 
Elemzők egy része ugyanakkor – a józan észre apellálva – nem tartja valószínűnek a konfliktus eszkalálódását. Szerintük Észak-Korea nem akarhat a jelenleginél nagyobb konfliktust. A dél-koreai és persze az amerikai hadseregek sokkal jobban felszereltek, az északiak repülőgépei, hadiflottája elöregedtek, sokszor a kihajózáshoz szükséges üzemanyag sem áll rendelkezésre. Jongpjong e szakértők szerint épp azért volt kiváló célpont, mert annak megtámadása által fenntartható az északi ütőképesség látszata, ugyanakkor egy esetleges válaszcsapás esélye sem jelentős, amennyiben az agresszió nem folytatódik.
 
Kim Dzsong Il valójában évtizedeken át játszotta a fenti bekezdésben is vázolt, gondosan kiszámított játékot a nemzetközi közösséggel, mindig csak addig feszítve a húrt, hogy engedményeket csikarhasson ki országa számára, ugyanakkor saját hazája és hadserege előtt is bizonyítsa „rátermettségét”. Létezik tehát egy halovány egyensúly, egy vékony határvonal, melyet Észak-Korea nem lépett át ezidáig. Az elmúlt időszak történései, többek között az utódlás bejelentése és gazdasági nehézségek azonban némileg felborították ezt az egyensúlyt, s félő, hogy a képzeletbeli határvonalat átlépve az események előbb-utóbb irányíthatatlanná válhatnak, józan ész ide vagy oda.


Szunomár Ágnes

 

4 komment
észak korea dél korea egyéb területek jonpjong sziget

Kankun - a jövő most kezdődik!?

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2010. november 30.

Ezennel kezdetét vette a két hetes, az ENSZ égisze alatt megrendezett éves klímakonferencia, a COP16 a mexikói Kankunban. Közel 190 ország képviselője, több száz NGO, környezetvédelmi és klímakérdésekben érintett ügynökség és lobbi szervezet tesz kísérletet arra, hogy visszaállítsa a klímapolitika presztízsét. A tárgyalások folyamán, november 28. és december 10. között bemutatjuka jelentősebb tárgyaló felek álláspontját és esélyeit, addig is pedig ismerkedjünk meg a konferencia kiinduló helyzetével.

 
Lassan eltelt egy év a csúfos kudarccal záródó Koppenhágai Klímacsúcs óta, ahol is nyilvánvalóvá vált a szereplők közötti kibékíthetetlen ellentét. A megszokott fejlődő vs. fejlett országok közötti csatározásokon túl klímakérdésben számtalan konfliktus van. Az egységes Európai Unió tagállamai is széthúznak, ugyanakkor mind a 27-en az USA-ra és Kínára hárítanák a felelősséget, Obama Kína nélkül nem lép, Peking pedig mossa kezeit és természetesen mindeközben a legfejletlenebbek segélykiáltásaira már megint nem figyel oda senki. Látható, hogy még világosan elkülöníthető érdekcsoportokat sem tudunk kialakítani – várható-e így egyáltalán valamiféle megegyezés?
 
Az, hogy miért is találkozik ez a több ezer ember minden évben a világ valamely pontján az egy évvel ezelőtti konferencia kudarcának hatására, már lassan feledésbe merül. A tárgyaló felek fő célkitűzése, hogy létrehozzanak egy hosszú távú éghajlatvédelmi egyezményt, amelynek az összes nagy károsanyag kibocsátó ország a tagja és együttes erővel mindent elkövessenek annak érdekében, hogy a globális felmelegedés mértéke a következő száz évben ne haladja meg a 2 Celsius fokot. A klímaváltozás drasztikus jelei mellett a találkozókat egy jogi probléma is sürgeti: 2012-ben lejár a Kiotói Protokoll első vállalási időszaka, a szerződés megszűnésével pedig nem lesz olyan nemzetközi megállapodás, amely – ha igen tág keretek között is –, de szabályozná az aláírók CO2 kibocsátását.
 
(forrás: www.inhabitat.com)
 
A tárgyaló felek, főleg az EU, Koppenhágához képest egy dolgot már biztosan megtanultak. Nem szabad konkrét célkitűzést felállítani. Ez persze elsőre kiábrándítónak tűnik, de ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy egy évvel ezelőtt többek között azért futottak zátonyra a tárgyalások, mert a tárgyaló felek a kompromisszum legcsekélyebb jelét sem mutatva elzárkóztak bármiféle előzetes álláspont megváltoztatásától, ez a taktika akár célravezető is lehet. Conni Hedegaard, az Unió klímapolitikai biztosa – aki kis híján belebukott a tavalyi csúcs kudarcába – idén már jóval óvatosabban és megfontoltabban nyilatkozik a várakozásokat illetően. A biztos asszony az elmúlt hónapokban feltűnően kerüli az esetleges nemzetközi kibocsátás csökkentési arányokra vetített vállalási lehetőségeket, és nem bocsátkozik konkrét számok említésébe. Az Unió elsőszámú klímaharcosa sem mer már nagyokat álmodni, már csak részmegegyezésekben gondolkodik, és hajlandó lenne belekezdeni 2013-tól a Kiotói Protokoll második teljesítési időszakába, amíg nem születik egy globális megegyezés. Ezzel pedig ideiglenesen leveszi a terhet azokról, akik nem részesei az eredeti megállapodásnak, mint pl. az USA.

 

A konferencia kulcskérdését valószínűleg a fejlődő országoknak nyújtandó 10 éven át, 2020-ig folyósítandó, évi 100 milliárd dolláros segély és annak hozzájárulási arányai körüli vita képezi majd. Az, hogy ehhez ki milyen mértékben fog hozzájárulni, egyáltalán sikerül-e megállapodni, egyelőre megjósolhatatlan. Az USA joggal hárítaná át Kínára a terheket, mint jelenleg a világ legnagyobb üvegházhatású gázok kibocsátójára. Kína jelenleg a világ CO2 kibocsátásának több mint 1/5-ért felel, ezzel 2010-ben átvéve a vezető helyet az USA-tól. Kína pedig jogosan védekezne azzal az indokkal, hogy az elmúlt évtizedekben a fejlett világ, élükön az USA kibocsátása eredményezte a mai állapotokat, így nekik kell állni most a számlát. Igazságot tenni lehetetlen. Csupán abban reménykedhetünk, hogy a felek nem bújnak a gazdasági világválság nyomán a csökkenő termelésből fakadó kibocsátás visszaesés mögé és igyekeznek valós, kikényszeríthető célkitűzéseket felállítani és az ésszerűség, a jóérzés győzedelmeskedik majd a materiális világszemlélet felett.

Balogh Dóra

Szólj hozzá!
ensz mexikó klímakonferencia nemzetközi szervezetek kiemelt területek

Végső visszaszámlálás Libanonban

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2010. november 29.

Küszöbön áll az újabb polgárháború, miután a kiszivárgott információk alapján az ENSZ vizsgálóbizottsága a síita Hezbollah frakció érintettségét fogja megállapítani a korábbi libanoni miniszterelnök meggyilkolásában. A közel-keleti régió szereplőinek jelenleg nem érdeke a fegyveres konfliktus, azonban ez egyáltalán nem garantálja, hogy nem fog kitörni az újabb háború, amelybe a környező államok is könnyen belesodródhatnak.

 
Kevés személynek van ma megalázóbb állása, mint Szaad Hariri libanoni miniszterelnöknek, hiszen az utóbbi hetekben azzal volt elfoglalva, hogy ne kerüljön nyilvánosságra, kik álltak az apja ellen elkövetett merénylet hátterében. Emellett folyamatosan hitet tesz Szíria és Irán mellett, bizonygatja, hogy mennyire szoros barátság van az országaik között. Teszi mindezt annak ellenére, hogy az ENSZ vizsgálóbizottsága a hírek szerint arra a megállapításra jutott, hogy Rafik Hariri meggyilkolásának szálai Damaszkuszba és Teheránba vezetnek, a közvetlen végrehajtók pedig a kormánykoalícióban résztvevő Hezbollah soraiból kerültek ki.
 
Akár nemes cselekedetnek is tűnhet Hariri igyekezete, hogy hűségéről biztosítsa Iránt és Szíriát, az apja elleni bombamerénylet feltételezett megrendelőit. Ez az egyetlen esélye, hogy megakadályozza hazájának lángba borulását, mivel a Hezbollah hivatalosan megüzente, „levágja mindazoknak a kezét, akik le akarnak tartóztatni akár egy Hezbollah tagot is”. Amennyiben az ENSZ jelentése napvilágra kerül, szinte lehetetlen lesz elkerülni, hogy fegyveres konfliktus robbanjon ki a reguláris hadsereg és a Dél-Libanonban önálló államként működő Hezbollah között, amely maga mögött tudhatja Szíria és Irán támogatását is.
 
(Szaad és Rafik Hariri képe egy plakáton, forrás: www.article.wn.com)
 
Éppen ezért a legtöbb szereplő érdeke, hogy a jelentés ne kerüljön nyilvánosságra – bár ez, természetesen, csak elhalasztja a konfrontációt. Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnök azt javasolta a múlt héten, hogy egy évvel tolják el az ENSZ tényfeltáró bizottságának beszámolójának napvilágra kerülését és ezt az időt használják fel a frakciók közötti ellentétek elsimítására. Szíria, Irán és persze a Hezbollah egyszerűen fel akarja oszlatni a bizottságot, egy huszárvágással megoldva a problémát.
 
Mindkét javaslat naiv és cinikus, hiszen a gond nem a vizsgálattal van, hanem a Hezbollah egyre növekvő hatalmával, amely folyamatosan veszi át a hatalmat a többi vallási csoporttól. Amennyiben ma kirobbanna a polgárháború, a síita politikai és fegyveres erő (amely a nyugati világ számos államában terrorista csoportként van számon tartva) minden bizonnyal az egész országot az uralma alá vonná. Ezzel egy kvázi iráni bábállam kerülne hatalomra a Földközi-tenger keleti medencéjében és Izrael északi határán.
 
Mindenki máshogy készül a nehezen elkerülhető összecsapásra. Az Egyesült Államok 100 millió dolláros katonai segélyt utal át a libanoni hadseregnek, és Oroszországtól is jelentős fegyverszállítmányra számíthatnak. Nagy kérdés, hogy mit fog tenni Izrael, amennyiben a városait korábban rakétákkal támadó Hezbollah kerül hatalomra északon: vajon beavatkozik-e a libanoni keresztények oldalán, ahogy azt tette az előző polgárháborúban? És ott van a hagyományos török és perzsa vetélkedés, ahol Libanon „megszerzésével” Irán komoly lépéselőnybe kerülne Törökországgal szemben.
 
Egy biztos, ennyi szereplő és ennyi egymással ellentétes érdek mellett teljesen kiszámíthatatlan a konfliktus kimenetele. Éppen ezért a legtöbb érdekelt csoport szeretné elkerülni a „leszámolást”, mivel senki sem lehet biztos benne, hogy ki lesz a legnagyobb hal, aki beavatkozik a konfrontációba. Lehetséges, hogy ki se robban a teljes intenzitású polgárháború, de az is megtörténhet, hogy Izrael háborúba sodródik Szíriával és Iránnal is. A gépezet azonban már beindult és a következő egy-két hónapban dől el, hogy le tudják-e állítani a felek, mielőtt túl késő lenne.

 

Csepregi Zsolt

2 komment
közel kelet ensz libanon hezbollah kiemelt területek

A héten történt.. Franciaország

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2010. november 28.

Elkötelezett az új kormány a megszorító intézkedések mellett - Franciaország régi/új miniszterelnöke, François Fillon elkötelezett a korábban megkezdett deficit-csökkentő reformok folytatása mellett. Célja a gazdaság versenyképességének növelése, a munkahelyek megőrzése, a költségvetési hiány csökkentése és a nyugdíjasok védelme – jelentette ki a kormányfő szerdán. Fillon már az idei évre egy 1,5%-ot meghaladó gazdasági növekedést jósol Franciaországnak, amely jövőre csak nőni fog, hála Sarkozy liberális gazdasági reformjának, amely majd „levegőhöz juttatja a magánszektort”. Ez, Fillon és Sarkozy reményei szerint, helyreállítja majd a francia gazdaságot – az államfőt pedig az elnöki székben tartja.

 
Visszavonulásra szólít fel az Al Kaida - A Maliban hónapok óta fogvatartott francia túszok élete múlik azon, hogy Franciaország szóba áll-e Osama Bin Ladennel és visszavonja-e csapatait Afganisztánból – üzente egy TV felvételen keresztül Abdelmalek Droukel, az Al Kaida észak-afrikai ágának (AQIM) vezetője. Az üzenet röviddel az afganisztáni helyzetre fókuszáló lisszaboni NATO csúcs után érkezett, és jól bizonyítja szakértők azon gyanúját, mely szerint az AQIM és az Al Kaida Bin Laden vezette ága között szoros a kapcsolat és együttműködés. Az üzenet túl sok információt a túszok állapotáról nem árul el; a felvétel hitelességét a francia Védelmi Minisztérium vizsgálja.
 
Elöregedett francia orvostársadalom - Idős orvosok, rossz földrajzi eloszlás és a fiatal orvosok által mellőzött vidéki körzetek ellátás nélkül maradása jellemzi a francia orvostársadalmat – derült ki az Orvosok Rendjének Nemzeti Tanácsa (CNOM) keddi jelentéséből. A beszámoló szerint a legnagyobb gondot a francia orvosok átlagéletkorának folyamatos növekedése jelenti, hiszen míg egy év alatt a nyugdíjba menők száma 6,6%-kal nőtt, addig a pályakezdőké csak 1,8%-kal, az átlagéletkor pedig így eléri az 50 évet. A megoldást a CNOM szerint a fiatal orvosokat sújtó terhek csökkentése, a magasabb juttatások és a jobb életkörülmények megteremtése, valamint a vidéki és városi munkavállalás közötti egyenlőtlenségek konszolidálása hozná.
 
Újraindul a keresés a lezuhant Airbus után - A Rio de Janeiro-ból Párizsba közlekedő Airbus 330-200 tavaly júniusban zuhant az Atlanti-óceánba, fedélzetén 228 utassal, akik közül senki nem élte túl a balesetet. Az okokra az azóta lefolytatott három nyomozás során sem sikerült fényt deríteni, ezért az áldozatok hozzátartozói egy negyedik nyomozás megindítását kérték a francia kormánytól. Thierry Mariani, közlekedési miniszter 2011 februárjára ígérte a nyomozás megkezdését. Az biztos, hogy a gép egy viharban zuhant le, de amíg a fekete dobozokat nem találják meg, a valódi okokra sem fog fény derülni.

 

Baumann Zsófi

Szólj hozzá!
franciaország al kaida megszorítások airbus fillon kiemelt területek héten történt

A héten történt.. Egyesült Királyság

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2010. november 28.

Megszűnhet az Operation Trident: A koalíciós kormány megszorító intézkedéseinek köszönhetően a szigetország egyik legismertebb és legsikeresebb bűnmegelőzési programja szűnhet meg – nyilatkozta Diane Abbott, munkáspárti képviselőasszony. A Trident műveleti csoportot 12 évvel ezelőtt hozta létre a központi kormányzat azzal a nem titkolt céllal, hogy a túlterhelt londoni rendőrség mellett, illetve részben helyett, folyamatosan szemmel tartsa a város afrikai-karibi kisebbségét. Sok elemző szerint a létrehozás azért volt kulcsfontosságú, mert a ’90-es évek végére a főleg afrikai és karibi bevándorlók által lakott kerületekben elképesztő méreteket öltött a késeléses, valamint fegyveres bűntettek száma, melyek terjedését képtelen volt megfékezni a londoni rendőrség. A várhatóan jelentős ellenzéki, valamint lakossági ellenállás különösen azért várható, mert az elmúlt években ismét elszaporodtak az erőszakos bűncselekmények Londonban.

 
Theresa May drasztikusan csökkentené a bevándorlást: A héten a brit belügyminiszter, Theresa May (Konzervatív Párt) kijelentette, hogy az Egyesült Királyság várhatóan 35-40 ezer főnyire fogja csökkenteni az éves bevándorlók számát, a mostani közel 200 ezerről. Ahogy a miniszter asszony fogalmazott: „az előző munkáspárti kormány alatt összesen mintegy 2.2 millió bevándorló érkezett országunkba, amely pontosan kétszer akkora szám, mint Birmingham egész lakossága és ez egyszerűen tűrhetetlen.”
 
Újabb diáktüntetések már országszerte: Úgy tűnik, hogy a londoni konzervatív pártközpont ellen irányuló múlt heti diáktámadás nem az első és nem is az utolsó komoly diákmegmozdulás az Egyesült Királyságban, amelyet a koalíciós kormány megszorító intézkedései idéztek elő. A héten London mellett 15 újabb nagyvárosban, többek között Newcastleben, Manchesterben, Edinburghban és Birminghamben is tüntettek az egyetemi hallgatók a tandíj brutális emelése ellen. Az ünnepekig ráadásul újabb megmozdulások várhatók – figyelmeztetett a londoni rendőrfőkapitány.
 
Nick Clegg bizonytalan tandíj ügyben: A brit miniszterelnök-helyettes és liberális demokrata pártelnök, Nick Clegg nem adott egyértelmű választ azon újságírói kérdésre, mely felvetette, hogy a kisebbik koalíciós párt vajon támogatja-e az országos felsőoktatási tandíjak jelentős megemelését. Elemzők szerint, ha a liberálisok leszavazzák a konzervatívok előterjesztését, akkor a koalíciós kormány szinte biztosan megbukik.

 

Németh Áron Attila

Szólj hozzá!
egyesült királyság tüntetések clegg kiemelt területek héten történt operation trident

Eljött a Berlusconi-korszak vége?

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2010. november 27.

Az elmúlt napok-hetek során megállíthatatlanul továbbgyűrűzött az olaszországi belpolitikai válság. Legutolsó cikkünk idején még kérdéses volt, vajon a Gianfranco Fini által vezetett FLI valóban kilép-e a kormánykoalícióból, megszüntetve ezzel az Alsóházban addig fennálló Berlusconi-féle többséget. Mostanra mindez már konkrét tény, a politikai csatározás pedig rég nem látott intenzitással folyik tovább az országban.

 
Nincs könnyű helyzetben Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök, mikor saját és fennmaradó koalíciós partnere politikai vezetését szeretné fenntartani. Az FLI kilépésével bár nem sikerült Fininek egyszerre teljesen kihúznia a Lovag (il Cavaliere, ahogy az olaszok a kormányfőt hívják) alól a talajt, és megmenteni a koalíciót egy új párt- és miniszterelnök választásával, azonban erőteljesen megremegett az ellenfelébe vetett hit mind társadalmi, mind politikai oldalon. Olyannyira, hogy december 14-re a parlament mindkét háza bizalmi szavazást rendelt el. Mindez azonban tökéletesen egybevág Berlusconi kezdetben kinyilatkozatott stratégiájával, aki a november 24-i, a Chigi palotában tartott sajtótájékoztatóján is a következőképpen festette le az ország valószínűsíthető jövőjét: „Meglesz a többség, elegendő lesz a Szenátusban és a Képviselőházban egyaránt. Ha a bizalmi többség nem hozza magával a reformok véghezviteléhez szükséges többséget, akkor az államfő (Giorgio Napolitano) elé visszük az ügyet, és megkérjük, hogy írjon ki új választásokat.”
 
A bizalmi szavazás nem jön jókor a kicsapongó életéről elhíresült politikusnak: december 10-ig ugyanis a törvényhozásnak el kell fogadnia a költségvetést is. Nem véletlenül teszik ezt még a nagy döntés előtt, a különböző pártok vezetői ugyanis kijelentették, hogy végső soron a legfontosabb Olaszország pénzügyi helyzetének a megőrzése, ezt semmiféle politikai ellenségeskedés sem hátráltathatja. Valószínű, hogy ennek megfelelően a büdzsé átmegy a megmérettetésen, ezt jelzi, hogy az Alsóház már el is fogadta a tervezetet. Emellett tovább szítja a társadalmi indulatokat az felsőoktatási reform előterjesztése is, mely körülbelül 9 milliárd eurót (2500 milliárd forintot) vonna el az egyetemektől, és emellett 2013-ig megszüntetne 130 ezer munkahelyet is. Az ügy okán az utcára vonuló diákok össze is csaptak az ellenük kirendelt rendőrökkel. Mondhatni az már csak „hab a tortán”, hogy a nemrég maffiakapcsolatai miatt elítélt szenátorról (Marcello Dell'Utri) kiderült, hogy Berlusconi és a Cosa Nostra között közvetített a maffiának fizetett védelmi pénzek ügyében, valamint hogy mostanra körülbelül ezer tonna szemét rondítja el Nápoly utcáit. Mindezek korántsem hajtják a még kormányzó PdL és Északi Liga malmára a vizet.
 
(Alakuló partnerség? - Bersani és Fini, forrás: www.sky.it)
 
Ennek fényében tehát bekövetkezhet a már említett előrehozott választás is, melyet nagy valószínűséggel márciusban folytatnának le az országban. A politikai lavinát elindító FLI számára azonban az erőviszonyok nem sokat változtak az eddigiekhez képest: pártjuk korántsem tűnik megfelelően erősnek egy ilyen korai megmérettetéshez, ezt támaszthatja alá politikusaik alapvető álláspontja is, mely szerint ilyen nemzetközi és gazdasági helyzetben óriási hiba volna az ország számára új választásokat kiírni. Mindezt természetesen a jobboldalról, Berlusconi támogatói ellenzékük gyengeségként értékelik, és pont ezért bíznak abban, hogy az FLI végül csak „lenyeli a békát”, és bizalmat szavaznak a jelenlegi kormányfőnek. Ez viszont olyan szintű hitelvesztéssel járna, ami még tovább gyengítené az új párt erejét. Emellett viszont érdemes megemlíteni, hogy a baloldal egy másik pártja – a Pier Luigi Bersani vezette Demokrata Párt (PD) – az újabb közvélemény-kutatások szerint az elmúlt három évben még sosem volt ilyen erős. 26 százalékával csupán 2,5 százalékkal marad le miniszterelnök pártjától. Ez pedig a kisebb pártok eredményeivel együtt már felcsillantja a lehetőséget arra, hogy a következő választásokkor egy újabb Olajfa-koalíció jöhessen létre a kormányzásban. Nem látszik tehát még egyértelműen, mi is lesz a végkifejlete a mostani olasz belpolitikai felfordulásnak, azonban úgy tűnik, hogy a nagy túlélő hírében álló Silvio Berlusconi pályafutásának egyik legnagyobb harcát kell megvívnia, hogy folytathassa sokak számára megosztó miniszterelnökségét.

 

Mészáros Tamás

Szólj hozzá!
olaszország berlusconi fini egyéb területek bersani

Dream Act: az amerikai illegális bevándorlás megoldása

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2010. november 26.

 Obama elnök legfőbb prioritásának az új START-szerződés ratifikációját tűzte ki a „béna kacsa” (lame duck) időszakában – amikor az időközi választásokon már túl vagyunk, de az új Képviselőház és Szenátus összeülésére még egészen januárig várni kell. Ezzel szemben egyik legfőbb szavazói bázisa, a latinók szeretnék, ha a napirendbe beemelnének még egy kérdést, nevezetesen a ’Dream Act’ törvényjavaslatot.

A ’Dream Act’ mozaikszó a nem amerikai származású kisebbségek fejlődését, segélyezését és oktatását hivatott elősegíteni (DREAM Act – Development, Relief and Education for Alien Minors Act). Lényege az lenne, hogy azon 35 évnél fiatalabb bevándorlók számára, akik már 16 éves koruk előtt az Egyesült Államokba kerültek, legalább az elmúlt 5 évben Amerikában éltek és amerikai középiskolai bizonyítványt szereztek hosszútávon lehetőség nyíljon az állandó tartózkodási engedély megszerzésére. Első lépésként azonban az igényt bejelentőknek át kellene esniük egy 6 éves átmeneti időszakon, és csak utána lehetne véglegesíteni státuszukat. Ez alatt a 6 év alatt olyan további kritériumoknak kellene megfelelni, mint a felsőoktatásban való minimum 2 éves részvétel vagy pedig szintén minimum 2 éves katonai szolgálat. A 6 év alatt továbbá „megfelelő erkölcsi” magatartást kellene tanúsítania a bevándorlóknak, ami lényegében a büntetlenség feltételét jelentené.
Ez a törvényjavaslat a Migration Policy Institute felmérése szerint gyakorlatban azonnal 726 ezer illegális fiatal bevándorlót tenne jogosulttá a feltételes tartózkodási státuszra és a statisztikák szerint várhatóan a 6 éves periódus végén 114 ezer fő megkaphatná az állandó tartózkodási engedélyt. Mellettük jelenleg további 934 ezer 18 éven aluli fiatal válhatna még potenciális jelöltté a középiskolai bizonyítvány megszerzését követően. Végül pedig van egy 489 ezer fős 18-34 év közötti csoport, akik a tartózkodási idő és az életkor tekintetében megfelelnének, középiskolai képzettségük hiánya miatt viszont azonnal nem kérhetnék a feltételes státuszt. Összességében tehát a törvényjavaslat jelenleg több mint 2 millió illegális bevándorlónak teremtene lehetőséget – a megfelelő képzettségi feltételek mellett – arra, hogy legalizálja státuszát. Ez pedig – összehasonlítva az aktuális becslések szerint 11-12 milliós illegális bevándorlással – egy igen fontos előrelépést jelentene (habár itt megjegyzendő, hogy kevésbé konkrét statisztikák 7-20 millió közé teszik ezt a számot).
Ami pedig ebbe a történetbe visszakapcsolja a latinókat az az, hogy az illegális bevándorlók majdnem 60%-a Mexikóból, további 20%-a pedig egyéb latin-amerikai országokból érkezik, ezzel magyarázatot adva arra, hogy miért a latinó kisebbségek szorgalmazzák leginkább a törvény elfogadását. Obama a múlt hét folyamán személyesen is találkozott a latinók kongresszusi képviselőivel, akik közölték az elnökkel, elegük van abból, hogy egy átfogó bevándorlási szabály elfogadására várjanak, miközben többszázezer hozzátartozójukat toloncolják ki az országból és olyan sosem látott szigorításokat léptetnek életbe velük szemben, mint például az arizonai bevándorlási törvény. Éppen ezért, ha az elnök a jövőben is maga mögött szeretné tudni a latinók szavazatait, akkor legalább a ’Dream Act’-et keresztül kell vinnie a Kongresszuson.
(Szimpátiatüntetők egy csoportja, forrás: www.americasvoiceonline.org)
 
Ezt a figyelmeztetést pedig érdemes megfontolni, hiszen a félidős választásokon is láthattuk, hogy latinó szavazatok mentettek meg olyan kulcsfontosságú szenátusi helyeket a demokratáknak, mint Harry Reid nevadai, Barbara Boxer kaliforniai és Michael Bennet coloradói posztja. Megválasztását követően maga Harry Reid (a szenátusi demokrata többség vezetője) is ígéretet tett arra, hogy újra napirendre tűzi majd a ’Dream Act’ kérdését – ez azonban egyelőre még várat magára.
A ’Dream Act’-et egyébként – nem meglepő módon – a latinó szavazók 78%-a támogatná, mellettük pedig szintén hasonló arányban az amerikai lakosság is szükségét érzi annak, hogy valamilyen módon normalizálják az illegális bevándorlók helyzetét. Csak érdekességképpen megjegyzendő, hogy az általában inkább bevándorlás-ellenes politikát támogatni hajlamos republikánus szavazók 56%-a is támogatóan lépett fel a törvény mellett. Kormányzati szinten a republikánusok már jóváhagyták a törvény egy előkészítő, úgynevezett „draft” verzióját és a Pentagon is erősen lobbizik a törvény mellett, hiszen a katonaság ezzel fontos új bázist nyerne. Összességében tehát látható, hogy komoly társadalmi támogatás áll a törvény mögött és látszólag politikai szinten is meg lehet a szükséges támogatás; kérdés azonban, hogy a republikánusok nem halogatják-e addig a kérdést, amíg összeül az új Kongresszus és így próbálnak majd meg átcsalogatni latinó szavazatokat a demokrata táborból, hogy ezzel javítsák esélyeiket a 2012-es elnökválasztásokon.

 

Péczeli Anna

Szólj hozzá!
egyesült államok kiemelt területek dream act illegális bevándorlás

Angela Merkel és Németország

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2010. november 24.

Angela Merkel már öt éve Németország első embere. Hét férfi kollégát követően 2005. november 22-én a CDU színeit képviselő politikus első női kancellárként bevéste a nevét a történelemkönyvekbe. Kormányzásának megítélése az utóbbi egy évnek köszönhetően elég vegyes. A nagykoalíció ideje alatt kevesebb, az utóbbi egy évben, a sárga-fekete koalíció létrejötte óta több kritikusa volt.

 
2010. november 22-én Angela Merkel Drezdába utazott, megbeszélést tartott a szövetségi hadsereg vezetőivel, majd részt vett a CDU frakció ülésén, végül magánbeszélgetéseket folytatott a kancellária hivatalban. Ilyen egy kancellár átlagos napja. Pedig november 22-e Merkel asszony életében nem egy átlagos nap. Öt évvel ezelőtt, 2005. november 22-én vette át Németország vezetését, mint az első női kancellár. Történelmet írt. Ma pedig ünneplés helyet meg kell küzdenie az elmúlt egy év nem túl fényes kormányzati eredményeinek fogadtatásával, és sokak szerint saját kiüresedésével is. A CDU/CSU pártszövetség a tavaly szeptemberi, szövetségi választásokon a szavazatok 33,5 százalékát szerezte meg, míg a koalíciós partnernek számító liberálisok (FDP) várakozáson felül 15 százalékot értek el. A szociáldemokraták pedig kiszorultak a kormányzásból. Elemzők a konzervatív-liberális kormánykoalíciótól piacbarát kormányzást vártak, amely adócsökkentéssel élénkíti majd a gazdaságot, emellett pedig a munkahelyek megőrzését és a foglalkoztatás bővítését szeretné elérni.
 
Ehelyett a lakosság megállás nélkül mást sem látott eddig, mint, hogy a kormány erejét az ígéretek véghezvitele helyett a folyamatos belső viták emésztették fel. Ennek kapcsán is a legtöbben három szakaszra osztják Angela Merkel kancellárságának idejét. Az első szakasz a nagykoalíció idejére esett. Ide sorolható az Európai Unió soros elnökségének lebonyolítása, és a G8-ak elnöklése is, ahol fáradtságot nem kímélve kiállt a klímavédelem mellett, melyet maga Merkel asszony is kancellárságának egyik csúcspontjaként emleget. „Hazai pályán” már ez idő tájt sem volt olyan bátor a reformokat tekintve. A legtöbb eredményt sokak szerint saját pártjának átstrukturálásban érte el: a CDU „nőiesebb”, ám sokak szerint „arctalanabb” is lett maga mögött hagyva a régi, hagyományos konzervatív vonásokat. Sok német szerint Merkel idején egyetlen jelszó maradt: a mi vagyunk a közép. A „hithű” konzervatívok pedig még ennél is tovább mennek: szerintük Angela Merkel irányítása alatt a kereszténydemokraták annyira balra húztak, hogy lassan akár szociáldemokrata párttá keresztelhetnék át magukat. 2010 nyarán egy a német kereszténydemokraták identitási válságára reagáló érsek azt javasolta, hogy a CDU nevéből vegyék ki a keresztény jelzőt.
 
(Angela Merkel, forrás: www.csmonitor.com)
 
Merkel asszony kancellárságának második szakaszát a sárga-fekete koalíció felállásától számítják, amire rossz nyelvek szerint csupán azért nyílt lehetőség, mert az SPD-nek nem sikerült mobilizálnia a saját szavazótáborát. Mindenestre a németek újra várták, hogy színre lépjen a „reformok kancellár asszonya”. De a várakozásokhoz ezúttal sem sikerült felnőni. A jelenlegi kormány jóformán egyetlen ígéretét sem tudta még teljesíteni (erről lásd egy korábbi cikkünket: innen). Habár néha a sárga-feketék szórakoztató veszekedései kárpótolják a választókat: egy felmérés szerint a szavazók több mint kétharmada a jobboldali kormány végét akarja. Azt, hogy a német gazdaság könnyebben élte túl a 2008-as válság hatásait, a német lakosság is jól látja, hogy inkább az előző nagykoalíció sikere, mintsem a jelenlegi kormányzaté. 2010 tavaszát, és kora nyarát maga Merkel asszony is kancellárságának mélypontjának tekinti.
 
Éppen ezért indult neki a szeptemberi időszaknak, ahonnan a harmadik szakasz kezdetét is számolhatjuk, „a döntések ősze” jelszóval, jelezvén, hogy új korszakot kíván nyitni a sárga-fekete koalíció életében. De azóta is csak nemzetközi színtéren hallatta a hangját, többek között az EU „deficitbűnöseinek” szánt szavazati jog felfüggesztésével. A nemzeti politikában pedig leginkább csak a multikulturalizmusról tett kijelentésével - mely szerint országában az eszme megbukott -, hívta fel magára a figyelmet. Ha marad a jó idő, talán tovább tart idén az ősz. Az viszont biztos, hogy a „döntések őszéről” már lecsúszott a kancellár asszony. Ráadásul Németországban amúgy is jobban jellemző a korai tél, mintsem a hosszú ősz.

 

Németh Andrea

Szólj hozzá!
merkel németország kiemelt területek cdu csu

Ki dönt a békéről Izraelben?

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2010. november 23.

Miközben a közvetlen béketárgyalások már egy hónapja szünetelnek, Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök egyik kezével igyekszik eleget tenni a palesztin feltételeknek, a másikkal viszont látszólag megnehezíti egy jövőbeli békeszerződés keresztülvitelét azzal, hogy népszavazáshoz kötötte egy megállapodás izraeli elfogadását. Hol marad a beígért „történelmi döntés”?

Néhány napig azt hihette az amerikai kormányzat, hogy miután Netanjahu igent mondott a telepbővítések részleges befagyasztására újraindulhatnak a béketárgyalások, és már csak kormányán kell ezt keresztülvinni ami, bár nem egyszerű, de megoldható feladat lett volna. A Ciszjordániában való építkezés 90 napos részleges tilalma nem jött volna olcsón az amerikaiaknak, Izrael a legmodernebb vadászgépekből kapott volna még húszat a már megvásárolt ugyanannyi F-35-ös mellé (egyet fizet, kettőt kap alapon), ráadásul az Obama adminisztráció garantálta volna, hogy több befagyasztást nem kérnek.
 
A moratórium egyetlen szépséghibája palesztin szemszögből Kelet-Jeruzsálem kihagyása volt, amely azonban az előző tíz hónapos építkezési szünetnek sem volt hivatalosan része. Most azonban úgy tűnik minden igyekezet hiábavaló volt Obama és Netanjahu részéről, hiszen Egyiptomban tárgyalva Mahmúd Abbasz, a Palesztin Nemzeti Hatóság elnöke kijelentette, hogy „a teljes palesztin területen” be kell fagyasztani a zsidó telepek bővítését, amelynek – álláspontja szerint – Kelet-Jeruzsálem is része. Ezt keresztülvinni Netanjahunak lehetetlen lesz a kormánykoalíció szétrobbantása nélkül és ezt Abbasz is tudja. Kérdéses, hogy mi volt a célja ezzel az újabb előfeltétellel, amely, ha nem visszakozik, szinte biztosan zátonyra futtatja a tárgyalásokat.
 
(Benjamin Netanjahu, forrás: www.refdag.nl)
 
Mialatt az elemzők ezzel a nyilatkozattal voltak elfoglalva, az izraeli miniszterelnök gyorsan sebességet váltott és átnyomta az izraeli törvényhozáson az úgynevezett Jeruzsálem-Golán-fennsík törvényt, amely az izraeli szuverenitás alatt álló területek feladását népszavazással való megerősítéshez köti, vagy pedig a Knesszetnek kétharmados többséggel kell elfogadnia a békeszerződést. Ez szembemegy az izraeli gyakorlattal, amely hagyományosan az erős miniszterelnök döntésében hisz, melyet a kormánya támogat. Izraelben a kétharmados kormánytöbbség szinte példa nélküli.
 
A sajtó azonnal bírálni kezdte Netanjahu kiállását a Jeruzsálem-Golán-fennsík törvény mellett: szerintük ez megakadályozza bármilyen „történelmi döntés” meghozatalát, hiszen a kétharmados támogatás mesébe illő gondolat, a referendum pedig szerintük minden bizonnyal elbukna. Van igazság ebben az érvelésben, hiszen mind az oslói megállapodásokat és mind a 2005-ös Gázai kivonulást is erős miniszterelnökök és egyben kitűntetett hajdani tábornokok hajtották végre – többnyire szkeptikus közvélemény mellett. A népszavazás fogalma teljesen új az izraeli politikai életben és sokan a miniszterelnök gyengeségét látják benne.
 
A történet másik oldala azonban – amelyet egyelőre nem sokan vesznek számításba –, hogy azok a pártok, amelyek tartanak a béketárgyalások nagy lendületétől, sokkal valószínűbb, hogy szabadabb kezet adnak Netanjahunak a diplomáciai folyamatban, ha tudják, hogy bőven lesz esélyük megtorpedózni egy elkapkodott béke megállapodást. Csupán negyvenegy szavazat kell a Knesszetben, a népszavazás pedig nagyon valószínű, hogy elbukna Kelet-Jeruzsálem vagy a stratégiailag kritikus Golán-fennsík feladásán. Előbbi a palesztinokkal való békekötésben, utóbbi a Szíriával való kiegyezésben kulcsfontosságú terület.
 
Most azonban sokan a kormány kezének megkötését látják a törvényben, főként a Kadima, a törvényhozás és egyben az ellenzék legnagyobb pártja, amely a Munkapárt mellett a leginkább hajlandó lenne egy „bátor lépésre” a békéért cserébe és feladni annektált területeket. Egyelőre azonban ez még messze van, legelőször a palesztin felet kell visszaültetni a tárgyalóasztalhoz, bár az, hogy folyamatosan szigorítanak az előfeltételeken nem azt mutatja, hogy különösebben sürgős lenne nekik a békefolyamat újraindítása.

 

Csepregi Zsolt

Szólj hozzá!
izrael közel kelet palesztina abbasz netanjahu háborús övezet kiemelt területek

A britek hagynák bedőlni Írországot

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2010. november 23.

 A múlt héten még csak beígért, mintegy hét milliárd fontos segélycsomag a héten valóssággá vált, miután a brit pénzügyminiszter, George Osborne jelezte, hogy készek a bejelentett összeget elkülöníteni az EU nagyjából 77 milliárd fontos ír mentőcsomagja számára. A párt euroszkeptikus szárnya azonban nem akarja elfogadni a döntést, mivel szerintük az Egyesült Királyságnak semmi köze az euróövezethez, hiszen annak nem is tagja.

 
Ahogy az várható volt, a bejelentést követően mind a brit parlament főként konzervatív-euroszkeptikus képviselői, mind pedig a meghatározó konzervatív napilapok (The Daily Telegraph és The Times) nekiestek a koalíciós kormánynak. Véleményük szerint ugyanis az Egyesült Királyság – mint euróövezeten kívüli állam – semmilyen felelősséggel nem tartozik Írországgal és az euróval szemben, vagyis az Uniós mentőcsomagban való brit részvétel hatalmas tévedés, amely káros a hazai gazdaságra nézve. Az ellenzők egészen odáig mentek, hogy kiszámolták: a brit segélycsomag kb. 300 fontot fog jelenteni minden ír háztartás számára. A reakció természetesen nem meglepő, hiszen köztudomású, hogy a szigetország lakosai és még inkább sajtója, valamint politikusai finoman fogalmazva sem pártolják túlzottan a közösségi politikákat és szolidaritást. Sok elemző szerint éppen emiatt az is hozzájárult a Konzervatívok májusi választási győzelméhez, hogy korában megígérték, a jövőben minden törvényről, amely jogokat venne el Westminstertől és adna át Brüsszelnek, népszavazás fog dönteni, valamint, hogy bizonyos jogosítványokat, melyeket az évek folyamán már átadtak, a brit kormány visszavenne az EU-tól. Ehhez kapcsolódóan jegyezte meg éppen az egyik napilapban egy konzervatív képviselő, hogy a párt ezzel elárulta a saját választóit, illetve, hogy Írország jobban tenné, ha inkább kilépne az euróövezetből.
 
Természetesen a George Osborne vezette pénzügyminisztérium is azonnal előállt a döntés magyarázatával, miszerint az Egyesült Királyság morális kötelezettsége egy olyan Uniós tagállamnak segítenie, amely súlyos bajba került, főleg ha ez az állam ezer kereskedelmi szállal kötődik a Királysághoz.
 
(EU-ellenes tüntetés Angliában, forrás: www.news.bbc.co.uk)
 
Azonban a koalíciós kormánynak nem lesz könnyű védenie az igazát, hiszen döntését nemcsak a konzervatívok, hanem a baloldaliak is kikezdték. Talán ebben a sorban a legfontosabb az ország egyik legnevesebb gazdasági kutatóintézete, az Adam Smith Institute véleménye. A Thatcher-éra alatt ismertté vált, mégis inkább liberális gazdasági központ az elmúlt negyven évben folyamatosan készített olyan törvényjavaslatokat és ötleteket, melyeket Margaret Thatcheren át egészen John Majorig és Tony Blairig megannyi miniszterelnök alkalmazott a valóságban is. Ahogy az intézet kutatásvezetője, Sam Bowman fogalmazott: „Az Írország számára meghirdetett mentőcsomag Nagy-Britannia számára rossz döntés (…). Az Egyesült Királyság volt olyan szerencsés, hogy kimaradjon az eurózónából, sajnos Írország ezt kevésbé mondhatja el magáról, de amikor csatlakoztak, tudatában voltak minden rossznak (…). A végén úgyis Írországnak kell döntenie saját sorsa fölött, hiszen a brit adófizetőket nem érheti semmilyen kritika olyan hibákért, amelyeket a múltban ír politikusok követtek el.” Tovább nehezíti a mentőcsomagot pártolok helyzetét, hogy a hírek szerint a britek által az íreknek nyújtott hitel végösszege a 7 milliárd font helyett akár a 9 milliárdot is elérheti. Valamint, hogy az EU melletti ilyen nyílt kiállás könnyen elképzelhetetlenné teheti az Egyesült Királyság számára, hogy az a jövőben bármikor kivonja magát egyéb Uniós kötelezettség vállalása alól – legalább is ez az, amitől a brit euroszkeptikusok a leginkább tartanak.
 
Mindenesetre a bejelentés után George Osborne sietett hozzátenni – vélhetően éppen ezen aggodalmak csillapítására –, hogy az Európai Unió nem lesz képes belevonni Nagy-Britanniát semmilyen olyan pénzügyi döntési mechanizmusban, amely a jövőben a rosszul és felelőtlenül gazdálkodó más euróövezeti tagállamokat hivatott megmenteni.

 

Németh Áron Attila

Szólj hozzá!
írország egyesült királyság euroszkepticizmus kiemelt területek eu mentőcsomag

A héten történt.. Egyesült Királyság

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2010. november 21.

Vilmos herceg végre eljegyezte barátnőjét: Minden bizonnyal Kate Middleton volt a világ egyik legboldogabb embere ezen a héten, hiszen barátja majd nyolc év együtt járás után végre hivatalosan is eljegyezte. Bár a királyi családhoz közel álló források szerint magára a lánykérésre már októberben sor került, nagy nyilvánosság előtt az eseményt csak a héten ismerték el az érintettek.

 
Kegyetlen esőzések Cornwallban: Az Egyesült Királyság legnyugatibb megyéjét, Cornwallt a hét elején soha nem látott esőzések érték el. A megye egyes részein néhány óra leforgása alatt 1-1,5 méternyi eső esett, amely falvakat és városokat öntött el. A brit miniszterelnök, David Cameron nemzeti katasztrófának nevezte a helyzetet és azonnali állami intézkedésről biztosította a helyieket.
 
Az Egyesült Királyság segít Írországnak: A brit pénzügyminiszter, George Osborne Uniós pénzügyminiszterek előtt jelentette ki, hogy országa minden tőle telhetőt meg fog tenni annak érdekében, hogy mind az ír bankrendszert, mind pedig magát Írországot megmentse a teljes gazdasági összeomlástól. Mint ismeretes, az ír miniszterelnök (Brian Cowen) a héten jelezte az EU vezetői felé, hogy országa súlyos gazdasági nehézségekkel küzd és emiatt előfordulhat, hogy a jövőben pénzügyi segítségre lesz szüksége.
 
Lemondásra kényszerült Lord Young: A brit miniszterelnök, David Cameron egyik kiemelt tanácsadója volt lemondásáig Lord Young, aki elsősorban vállalati ügyekben segítette a kormányfőt. A Thatcher-éra volt minisztere akkor veszítette el a miniszterelnöki bizalmat, amikor a neves konzervatív napilap, a Daily Telegraph hasábjain a kormányra nézve vállalhatatlan kijelentéseket tett. Lord Young a lapnak adott interjújában többek között utalt a brit háztulajdonosokra („az úgynevezett recessziónak köszönhetően ma a legtöbb háztulajdonos sokkal jobban él, mint korábban”), a nehéz gazdasági helyzetre („visszatekintve a mostani válságra az emberek nem fogják érteni, hogy mire volt ez a nagy felhajtás”) és a koalíciós kormány intézkedéseire („nem értek egyet a közhivatali leépítésekkel”) is. 

 

Németh Áron Attila

Szólj hozzá!
írország vilmos herceg egyesült királyság kiemelt területek héten történt eu mentőcsomag

Obama ázsiai körútjának értékelése

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2010. november 21.

November 6-13 között Barack Obama amerikai elnök ázsiai körúton járt, melynek során négy országot látogatott meg: Indiát, Indonéziát, Dél-Koreát és Japánt. E hét elején sok elemzés látott napvilágot az utazás eredményeit illetően, ezek többsége ugyanakkor inkább elégedetlenségének adott hangot.

India kapcsán az elnök ígéretet tett arra, hogy támogatni fogja az ország állandó BT tagságért folytatott törekvéseit, ennek köszönhetően azonban Pakisztán már rögtön másnap komoly kritikákkal illette az amerikai elnököt. Ráadásul tovább borzolta a kedélyeket, hogy Obama kijelentette, hogy Washington továbbra is ragaszkodni fog ahhoz, hogy Pakisztán felszámolja saját határain belül a terrorista-csoportosulásokat, és a 2008-as mumbai merényletek felelőseit kivétel nélkül bíróság elé állítsa. Nukleáris téren az Egyesült Államok ígéretet tett arra, hogy a jövőben felold bizonyos technológiai korlátozásokat, és mindent megtesz majd azért, hogy India csatlakozhasson olyan kulcsfontosságú szervezetekhez, mint például a Nukleáris Szállítók Csoportja. Ezzel olyan területen hozva rendkívül fontos előrelépést, mely az 1998-as kísérleti robbantások óta a két ország kapcsolatának egyik legnagyobb kerékkötője volt.
Indonézia tekintetében Obama személyes múltjára alapozva – gyerekkorában ugyanis négy évet töltött az országban – meleg fogadtatást és kölcsönösen előnyös eredményeket várt. Ezek lényegében meg is valósultak, hiszen a két országnak olyan jelentős területeken sikerült növelnie együttműködését, mint például az indonéz terrorelhárító erők közös kiképzése. Ezen csoportok kapcsán gyakran merültek fel emberi jogi sérelmek az ázsiai országban, a washingtoni retorika szerint ugyanakkor az amerikaiak bevonása nem csak hatékonyságukat növelheti, hanem egyúttal csökkentheti az ilyen visszaélések számát is.
(Barack Obama ázsia körútja, forrás: www. mcclatchydc.com)
 
A körút első két állomásával szemben, a maradék két országban viszont nem sikerült megvalósítani a kitűzött célokat, és ez számos tekintetben megmagyarázza, hogy sokan miért ítélték meg összességében inkább negatívan az elnök útját. A harmadik helyszín Dél-Korea volt, ahol az elsőszámú feladat az lett volna, hogy a két ország megállapodjon az úgynevezett KORUS (Korea-US Free Trade Agreement) szabad kereskedelmi övezetről. A szerződés kudarca pedig nem csak azért rendkívül kellemetlen, mert egy hosszabb ideje folyó és komolyabb eredményekkel kecsegtető tárgyalássorozat előzte meg, hanem amiatt is kínos, mert ez alááshatja az Egyesült Államok további gazdasági terveit a térségben. Washington ugyanis hosszú távon azt tervezi, hogy a csendes-óceáni térség többi országát is rávegye a kereskedelem liberalizálására. Az ugyanakkor, hogy még ezt a bilaterális kezdeményezést sem sikerült tető alá hozni, minden bizonnyal az egyéb terveket is vissza fogja vetni.
Az utolsó állomás Japán meglátogatása volt, amelytől két okból is viszonylag keveset vártak a felek. Egyrészt az APEC csúcsértekezlete miatt csak egy nagyon rövid találkozóra kerülhetett sor a két vezető között, másrészt pedig az elmúlt hónapokban a Futenma tengerészeti bázis körüli vita némiképp beárnyékolta Tokió és Washington kapcsolatát. A két ország szövetségének megerősítése éppen ezért gyakorlatban nem jelentett túl sok stratégiai előrelépést. Ennek köszönhetően Indiához hasonlóan a legnagyobb figyelmet szintén a BT állandó tagságának kérdése kapta – Obama ugyanis Japánt is biztosította támogatásáról.
Emellett a teljesség kedvéért meg kell említeni azt is, hogy az APEC csúcsértekezlete mellett Obama november 12-én részt vett a G20-ak csúcstalálkozóján is, ahol annak ellenére, hogy sikerült kiadni egy közös zárónyilatkozatot, komolyabb eredményeket szintén nem tudtak felmutatni a résztvevők.
Összességében tehát elmondható, hogy az indiai és az indonéz látogatás nagyjából sikeresnek tekinthető. India esetében azonban jelentősen elvesz az eredmények értékéből az, hogy közben Washingtonnak egy kulcsfontosságú partnert, Pakisztánt sikerült némiképp magára haragítania. Emellett szintén a negatívumok közé sorolandó, hogy a térség két legfontosabb amerikai szövetségesével nem sikerült komolyabb előrelépést felmutatni. Ez pedig mint láthattuk Korea esetében egyrészt hosszú távú gazdasági érdeket kockáztathat, másrészt pedig negatív fényt vet magára az Obama-adminisztrációra is. Washington ugyanis retorikailag „top” prioritásai közé emelte Kelet-Ázsiát, mindezt ugyanakkor ez idáig képtelen volt átültetni a gyakorlatba.
 
Péczeli Anna

 

Szólj hozzá!
obama egyesült államok korus kelet ázsia kiemelt területek apec

Veszélyben a 2011-es EU költségvetés

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2010. november 20.

 „Mélységesen csalódott vagyok” – fogalmazott az egyébként mindig diplomatikusan megnyilatkozó Jerzy Buzek, az Európai Parlament elnöke, miután az Európai Unió 2011-es költségvetéséről szóló, több napos brüsszeli tárgyalás nem vezetett eredményre. Az Európai Bizottság illetékes képviselőjére, Janusz Lewandowski költségvetési biztosra vár a feladat, hogy új, mindenki számára elfogadható tervezettel álljon elő, megmentve ezzel a közösséget egy újabb kudarctól.

 
Amióta a Lisszaboni Szerződés életbe lépett, az Európai Parlament kibővített jogkörrel vehet részt a költségvetésről szóló tárgyalásokon. Az európai parlamenti képviselők – megragadva a lehetőségét – saját szerepük konkrét meghatározását és jogaik lefektetését kérték a tárgyalások résztvevőitől, akik azonban erre nem voltak hajlandók. A tárgyalások bukását így végül nem is a főösszegekről szóló vita, hanem az okozta, hogy a tagállami delegációk közül nyolc (köztük a skandináv államok, az Egyesült Királyság és Hollandia) egyáltalán nem volt kész elfogadni azt, hogy az EP saját jogainak tisztázását és ezzel együtt tárgyalási pozíciójának erősítését követeli. További ellentétek merültek fel a nemzeti kormányok képviselői és az EP képviselői között, mert míg az előbbiek nagyobb, utóbbiak kisebb költségvetést tartottak volna elfogadhatónak. Az EP képviselői a megnövekedett, de a tárgyalások folyamán nem rögzített lehetőségeiket felhasználva kívánták növelni a költségvetés végösszegét, míg a nemzeti kormányok delegáltjai azzal érveltek, hogy nem lehet további terheket róni a lakosságra abból a célból, hogy még több pénzt utaljanak Brüsszelbe a nemzeti államháztartások kárára. A tagállamok pénzügyminisztereivel való éjszakába nyúló tárgyalások végén aztán mégis megállapodás született arról, hogy a büdzsé összegét – a pénzügyminiszterek maximális ajánlatát elfogadva – 126,5 milliárd euróban határozzák meg. A tárgyalások azzal zárultak, hogy egy kialkudott összege van ugyan a közösség 2011-re tervezett büdzséjének, csak nem lesz, aki elfogadja azt, hiszen a Parlament a kialakult helyzetre erődemonstrációval felelt. Ezért 2011 minden egyes hónapjában a 2010-es folyó évi költségvetés egy-tizenketted része állna a közösség rendelkezésére. Ez az összeg közel 123 milliárd eurót tesz ki, azaz kevesebb a legújabb tárgyalásokon kialkudott jövő évre vonatkozó összegnél. Ez újabb finanszírozási feszültségeket eredményez.
 
(forrás: www.bbc.co.uk)
 
A megegyezés hiánya jelentős presztízsveszteség lenne a külföld szemében, hiszen olyan partnerként jelenne meg az EU a nemzetközi színtéren, mely nem képes belső egységet teremteni. Egy ilyen megoldás tovább komplikálná az amúgy is összetett uniós finanszírozási struktúrákat, arról nem is beszélve, hogy egy el nem fogadott 2011-es költségvetés esetén a Bizottság szerint nem biztosított a felállítandó Európai Külügyi Szolgálat és az új európai pénzügyi felügyeleti rendszer zökkenőmentes finanszírozása sem.
 
Azonban még nem veszett el végleg az esély a megegyezésre. A következő lépés az lehet, hogy az Európai Bizottság új javaslatot dolgoz ki, amelyről ha a decemberben összeülő állam- és kormányfői csúcstalálkozón kompromisszum születik (és az Európai Parlament is megegyezésre érdemesnek találja azt), akkor még ebben az évben szavazni lehet a 2011-es költségvetésről. Ha azonban decemberben nem születik megegyezés egy új javaslatról, akkor folytatódni fog az, ami most is jellemzi a feleket a tárgyalóasztaltól való távozás óta: az európai parlamenti képviselők a tagállamok képviselőin, míg a tagállamok tárgyalói a parlamenti képviselőkön kérik számon a kompromisszumkészséget. Ebből szülessen megegyezés.

 

Schmidt András

Szólj hozzá!
eu európai unió kiemelt területek eu költségvetés

V4-es államfői csúcs Karlovy Varyban

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2010. november 19.

Az utolsó októberi V4-es gyűlés után – melyen a parlamenti elnökök vettek részt – most november 5-én és 6-án a csehországi Karlovy Varyban ült össze Bronislaw Komorowski lengyel, Ivan Gasparovic szlovák, Schmitt Pál magyar, valamint Václav Klaus cseh államfő. A csúcstalálkozó során több, a régió jövőjét meghatározó és fontos kérdés került előtérbe, előrevetítve a következő évi magyar és lengyel Európai Uniós elnökséget.

 
A pénteki napon plenáris ülésekkel indult a konferencia, ahol az egyes országok ismertették álláspontjukat és stratégiájukat a visegrádiak jövőbeli kooperációjáról. A cseh elnök kijelentette, hogy a magyar és lengyel álláspont – főként az EU elnökség alatt képviselni kívánt napirendi pontok alapján – nem csupán e két ország érdekeit szolgálják, hanem az egész csoportét közösen. Elmondása szerint a többi fél egyértelműen támogatni fogja a januárban, majd júliusban induló két visegrádi ország európai szereplését. Ennek az egyik legfontosabb eleme talán a „nyugati” és a „keleti” Európai Unió közti, továbbra is fennálló határok és megszorítások fokozatos leépítése lenne – ez egyértelműen a teljes régió számára értékes előnyökkel járna. Mindezek mellett előtérbe került az energiabiztonság erősítésének lehetősége is, mely szintén aktuális probléma az egész kontinensen. A négy ország államfője nem kerülte el a másik, egyre gyakrabban előkerülő témát, a roma-kérdést sem, melyet már az októberi parlamenti elnökök találkozóján is megpróbálták kielemezni a politikusok, érdemlegesebb eredményre azonban a mostani alkalommal sem jutottak.
 
(V4-es államfők, forrás: www. novinite.com)
 
A konferencia más szempontból is tartogatott érdekességeket, ugyanis Schmitt Pál magyar és Ivan Gasparovic szlovák államfő most találkoztak először az előbbi viszonylagosan új beiktatása óta. A közös eszmecsere közvetlen eredményének tekinthető, hogy Schmitt Pál valószínűleg a közeljövőben – várhatóan már decemberben vagy legkésőbb kora januárban – ellátogat északi szomszédunkhoz. A találkozó jó hangulatáról és a legtöbb nemzetközi és EU-s témában való egyetértésről szintén a magyar fél kijelentése adott tanúbizonyságot, hiszen a köztársasági elnök szerint Gasparovic akár már holnap meghívná őt Szlovákiába. Természetesen volt azonban olyan téma is, melyben nem értettek egyet az államfők – ilyen például a szlovák nyelvtörvény kérdése –, ám ez nem árnyékolta be a konferencia általánosan pozitív fogadtatását.
 
Václáv Klaus, mint a találkozó házigazdája beszédében kifejtette, hogy mikor az Európai Unió és a NATO hezitált a kelet-közép-európai államok felvételével kapcsolatban, még ellenezte a Visegrádi Együttműködést. Véleménye szerint egy ilyen felállásban a V4 két erős szervezet mellett és nem velük társulva létezett volna – ahogy azt a nyugati tanácsadók ajánlották is. Ez természetesen nem lett volna a régióbeli államok érdeke, ám amióta mindez máshogy alakult, a visegrádi államok összefogva tudják erősíteni egymás tagságait az adott szervezeteken belül. Ez pedig már egyértelmű előnyt jelent mind a négy ország számára. Mindezek miatt mára teljes támogatója az országaik közti társulásnak, és a kooperáció továbbvitelét hangsúlyozta a többi három ország számára is.

 

Mészáros Tamás

Szólj hozzá!
schmitt gasparovic klaus v4 komorowski visegrádi együttműködés kiemelt területek visegrádi négyek

Francia kormányátalakítás és az érinthetetlen François Fillon

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2010. november 19.

Egy nappal lemondása után újra François Fillon Franciaország miniszterelnöke. De vajon miért is ragaszkodik Nicolas Sarkozy ennyire régi/új miniszterelnökéhez? Csak azért, mert népszerűségével Fillon megfelelő hátszelet adhat Sarkozy 2012-es újraválasztásához? Vagy esetleg fél, hogy ha az országszerte népszerű Fillon most nem miniszterelnökként, akkor két év múlva elnökként tér vissza?

François Fillon jóval népszerűbb Nicolas Sarkozy-nél - nemcsak a franciák körében, de a kormányzó UMP-n (Union pour le Mouvement Populaire) belül egyaránt. Kedvelik a törvényhozók is, felszólalásait a Nemzetgyűlés előtt mindig tapsvihar övezi. Nem véletlen tehát, hogy az elnök ragaszkodik a sajtó által csak „érinthetetlen miniszterelnökként” aposztrofált emberéhez. Egy nappal lemondása után ezért vasárnap újra François Fillon-t kérte fel Sarkozy kormányalakításra. Órákkal később pedig az új kormány is összeállt. Az új kabinetet többnyire népszerű jobboldali politikusok alkotják, míg a korábbi baloldali miniszterek távozni kényszerültek, mint pl. a népszerű külügyminiszter, Bernard Kouchner is. A belügyminiszter (Brice Hortefeux), a pénzügyminiszter (Christine Lagarde) és a költségvetési miniszter (François Baroin) maradtak és csatlakozott hozzájuk egy tapasztalt jobboldali politikus, a korábbi miniszterelnök, Alain Juppé is, mint védelmi miniszter.
A kormány-csere lehetősége először tavasszal merült fel, amikor Sarkozy pártja, az UMP megalázó vereséget szenvedett a regionális választásokon: a baloldali koalíció ugyanis a 22 (anyaországi) régióból 21-ben szerzett többséget. Sokan – nemcsak politikai elemzők, de a jobboldal prominens politikusai is – Sarkozy népszerűtlenségében látták a vereség fő okát. Az elnök ekkor vetette fel először a kormányátalakítás lehetőségét, ezzel jelezve a választóknak, hogy „vette a lapot”. Azzal pedig, hogy ismét – a jobboldali és a konzervatív szavazók körében is közkedvelt – Fillon-t tette meg kormányfőnek, jó úton halad. Hiszen a sorozatos megszorító intézkedések bevezetése, a sztrájksorozatot elindító nyugdíjreform keresztülvitele, a kelet-európai romák hazaküldése, illetve fényűző életmódja miatt népszerűségéből folyamatosan vesztő Sarkozy-nek szüksége lehet egy közkedvelt figurára kormánya élén.
(Fillon és Sarkozy, forrás: www.info.france2.fr)
François Fillon pedig éppen ilyen. Amellett, hogy népszerű – mint már említettem a politikai életben és a francia nép körében is –, Sarkozy-vel szemben egy megbízható, visszafogott, előrelátó politikus képét mutatja. Emellett rendelkezik azzal a képességgel, hogy fontos, de a francia közembert érzékenyen érintő reformokat (ld. nyugdíjreform) is úgy tud keresztülvinni, hogy eközben népszerűségéből szinte semmit sem veszít. Sarkozy-nek pedig pont egy ilyen céltudatosságot és megbízhatóságot képviselő kabinetre van szüksége ahhoz, hogy visszaszerezhesse a választók bizalmát a 2012-es – egyelőre hivatalosan meg nem erősített – újraválasztási ambícióihoz. Fillon (újra-)beiktatása után úgy nyilatkozott, hogy egy új éra veszi kezdetét Franciaország életében, mely a gazdasági növekedésen és új munkahelyek létrehozásán kívül a szolidaritás és biztonság megteremtésére fog koncentrálni. A kérdés az, hogy vajon elég lesz-e ennyi Sarkozy győzelemének megismétléséhez?
Vagy Fillon kormányon tartása inkább egy afféle „tartsd közel a barátaidat, de még közelebb az ellenségeidet” taktikai lépés az elnök részéről? Hiszen elemzők szerint, ha Sarkozy most nem tartja meg miniszterelnökének Fillon-t, az népszerűségével méltó ellenfele lehetne a 2012-es elnökválasztási csatározásban. És egyáltalán nem biztos, hogy abból a csatából Sarkozy kerülne ki győztesen.

Baumann Zsófi

Szólj hozzá!
franciaország sarkozy fillon ump kiemelt területek

Nincs kitoloncolás jó jegyek esetén?

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2010. november 18.

Németországban Thilo Sarrazin, az állóvizet felbolygató szociáldemokrata politikus pár hónappal ezelőtti véleménynyilvánítása óta újabb és újabb javaslatok látnak napvilágot az integrációs problémák megoldására. A tartományi belügyminiszterek közelgő ülése előtt Alsó-Szászország belügyminisztere, a kereszténydemokrata Schünemann, a kitoloncolás szabályain módosító javaslattal állt elő.

 „Az olyan gyerekeket, akiknek pozitívak a kilátásaik az iskolai végzettségre, akik büntetlen előéletűek, és akik legalább nyolc éve Németországban élnek, nem szabad kitoloncolni. A szüleik tartózkodási jogáról pedig csak a nagykorúságuk után szabad dönteni.”- nyilatkozta Schünemann a „Bild am Sonntag” című lapnak. Véleménye szerint azzal, hogy eddig a gyerekek tartózkodásáról a szüleik cselekedeteinek fényében döntöttek, egy sikeres életút felépítésének esélyeit vették el tőlük. Javaslatának közvetlen kiváltó oka a sokszor sikeres integráció ellenére „hazaküldött”, több éve Németországban élő fiatalok drámai jelenetekbe torkolló kitoloncolása, mivel tartózkodásuk eredetileg megnevezett oka időközben tárgytalanná vált. A szintén kereszténydemokrata Heino Vahldieck javaslata szerint pedig egyszerűsíteni kell a külföldi szakmai végzettségek elismertetésén, hogy azoknak a fiataloknak, akik sikeresen integrálódnak, tényleges jövőbeli perspektívát nyújthassanak. Viszont ugyanúgy, ahogy Schünemann, ő is szigorítana az integrációt elutasító migránsok elleni szankciókon a szociális juttatások csökkentésén vagy akár eltörlésén keresztül. Mindenesetre, ha Thomas de Maizière (szintén CDU) szövetségi belügyminiszter és a többi tartományi miniszter is áldását adja Schünemann tervére, akkor akár belátható időn belül életbe léphet az azonnali kitoloncolási „stop” a jó jegyekkel rendelkező fiatalok és családjaik részére.
(forrás: www.fr-online.de)
Csak úgy, mint az utóbbi időben az integrációs problémákkal kapcsolatban napvilágot látott összes megoldási kísérlet, az alsó-szászországi politikus tervezete is felkeltette a német közvélemény figyelmét. Sokak szerint ez is csak egy olyan javaslat, amelyben a szankciókról szóló passzusokat olyan szavak, mint később, talán vagy valamikor veszik körül, míg a juttatásoknál és könnyítéseknél az azonnal szó szerepel. Pedig sok kétségbe vonható illetve tisztázatlan pontja van a kitoloncolási tilalomról szóló javaslatnak is. Hogyan boldogulnak majd ezzel az új lehetőséggel az érintett diákok? Gondoljunk csak bele, hogy sok esetben egy egész család tartózkodási joga múlhat majd az adott kisiskolás teljesítményén. Biztos, hogy ekkora nyomásnak kell kitenni egy gyereket? És mi lesz azoknál a családoknál, ahol több gyerek van? A migráns családok többségénél ez egyáltalán nem ritka. Ilyen esetben elegendőek lesznek majd az egyik gyerek jó jegyei, hogy megóvják a családot a kitoloncolástól? Vagy a család egyik felét „haza” küldik, a másik pedig maradhat?
Egy valami biztos: hosszú idő után egyre többen és egyre intenzívebben keresik a megoldásokat az elmúlt évtizedekben félresiklott integrációra. Thilo Sarrazin kemény szavai, Angela Merkel kancellár asszony „kirohanása” – mely szerint a multikulturalizmus halott országában –, de akár Christian Wulff német államfő megindító beszéde a német egység 20 éves ünnepélyén – melyben minden Németországban élő ember, így a muszlimok elnökének is nevezte magát –, mind hozzájárultak egyfajta párbeszéd kialakulásához. A kérdés csak az, hogy sikerül-e majd megtalálni a megfelelő eszközöket, és sikerül-e majd azokat elfogadtatni az igencsak kritikus német lakossággal, amely mostanság ahelyett, hogy támogatná a kiútkeresést, mintha inkább a maga makacsságával annak útjába állna.

Németh Andrea

4 komment
németország multikulturalizmus kiemelt területek

Belpolitikai vihar Olaszországban (Berlusconi kontra Fini)

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2010. november 17.

Az olasz belpolitikai élet az elmúlt egy évben sem volt kifejezetten nyugodtnak mondható, ám a múlt héten történtek egyértelműen még drasztikusabb törést hoztak az ország politikai színterébe. A miniszterelnök, Silvio Berlusconi és a Képviselőház elnöke, Gianfranco Fini közti ellentét olyannyira elmérgesedett, hogy vélemények szerint elérhető közelségbe került a kormány esetleges teljes bukása.

 
Az olasz kormányok története koalíciók története, melyeket legtöbbször csupán kemény munka árán képesek az aktuális miniszterelnökök egyben tartani. Nincs ez másképp a mostani végrehajtói hatalomnál sem, ahol a 2008-as parlamenti választások során – a már alapvetően a Berlusconi és Fini pártjának összeolvadásából alakuló – a Szabadság Népe Párt (Il Popolo della Libertà, PdL) állt össze az Északi Ligával (Lega Nord, LN) és a Mozgalom az Autonomiákért (Movimento per le Autonomie, MpA) párttal. Bár a szövetség nem volt botrányoktól és krízisektől mentes, a tavalyi év során a kormány Berlusconi vezetésével legyőzte az előtte álló akadályokat anélkül, hogy népszerűségéből komolyan veszített volna. A helyzet azonban mostanra végérvényesen átalakult, miután a folyamatos Berlusconi-Fini csatározásból párton belüli szakítás alakult ki.
 
 
(Fini és Berlusconi, forrás: www.bergamosera.com)
 
Gianfranco Fini már júliusban szimbolikusan kivált a PdL-ből, mikor több magas beosztású kormánytag ellen nyomozás indult különböző korrupciós vádakkal. Új pártot alapított Jövő és Szabadság Olaszországért (Futuro e Libertà per l'Italia, FLI) néven, ám ekkor még a Berlusconi felé irányuló kritikák ellenére társaival tagjai maradtak a kormánynak. A hivatalos szakítás november 7-én történt meg, mikor Fini lemondásra szólította fel a miniszterelnököt, vagy ellenkező esetben pártja kivonul a kormányból. Ezzel a kijelentésével a Képviselőház elnöke természetesen hatalmas port kavart, és a teljes olasz pártrendszer felbolydult az újonnan kialakult lehetőségek okán. Silvio Berlusconi – akinek a helyzet a legrosszabb időben jött, hiszen a G20 találkozón kellett részt vennie – egyértelműen kijelentette, hogy nem nyújtja be lemondását, Fini maximum bizalmi szavazást rendelhet el ellene az alsóházban. Pártja, a PdL is kifejtette, nincs más alternatíva a miniszterelnöki posztra Berlusconi helyett, így leváltásáról szó sem lehet. Amennyiben Fini pártja kiszáll a kormányból, új választásokat kell tartani, mondják, tudván, hogy az FLI még korántsem áll készen egy ilyen szintű megmérettetésre.
 
A Demokrata Párt (Partito Democratico, PD) elnöke, Pier Luigi Bersani szerint a krízis egyértelmű, így új, átmeneti kormányra lenne szükség az FLI, az Északi Liga és a saját pártja közreműködésével. Gianfranco Fini viszont érthető módon hallani sem akar bizalmi szavazásról vagy új választásokról. Számukra a mostani koalíció fenntartása volna a legmegfelelőbb, csupán új vezetővel az élén. A sajtótájékoztatójukon elhangzottak alapján a hétfői nap során tagjaik benyújtják lemondásukat, ha a kormányfő a helyén marad. Ezzel a lépéssel Berlusconi-ék elveszítenék többségüket a Képviselőházban. Umberto Bossi, az Északi Liga elnöke az elmúlt napokban megpróbálta a lehetetlent: kompromisszumra és együttműködésre bírni az ellenséges feleket. Bossi és pártja továbbra is Berlusconi mögött áll, feltételnek csupán azt szabták, hogy a parlamenti többség elérése érdekében a kormány ne vonja be az FLI helyére a kereszténydemokrata UDC pártot.
 
(Berlusconi kontra Fini, forrás: www.youtube.com)
 
Érezhető tehát, micsoda politikai szélvihar indult útjára az elmúlt héten Olaszországban. Nem óriási meglepetésként tekintünk a helyzetre, hiszen az elmúlt hetek, hónapok botrányai mind tovább csökkentették a kormány népszerűségét. Berlusconi azonban igen tapasztalt az ilyen krízisek kezelésében, a jövő héten pedig eldől, vajon az eddigi magabiztos stratégia beválik-e újra az olasz belpolitikában.

 

Mészáros Tamás

Szólj hozzá!
olaszország berlusconi fini egyéb területek

Az amerikai időközi választások és az izraeli-palesztin békefolyamat

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2010. november 16.

A Demokraták elvesztették képviselőházi többségüket a mostani választásokon, ezzel pedig gyengült Barack Obama elnök hatalma. Gyorselemzésünkben ennek a fordulatnak a közel-keleti békefolyamatra gyakorolt lehetséges hatásait vesszük számba.

Már jóval a szavazás előtt megindultak a találgatások, hogy az előre megjósolható Demokrata vereség hogyan fogja befolyásolni Obama külpolitikai irányvonalát és erőfeszítéseit. Első látásra úgy tűnhet, hogy egy gyenge elnök hasonlóan erőtlen diplomáciai tevékenységre lesz csak képes, azonban a kérdés nem ennyire egyszerű. Először is látni kell, hogy az amerikai elnök a Szenátus és a Képviselőház beleegyezése nélkül is képes meghatározni a külpolitikai napirendet, ráadásul a mostani választásokon csak az egyik ház „veszett el” (lásd erről bővebben Péczeli Anna elemzését).
 
A lényeges kérdés sokkal inkább az, hogy Obama mennyire lesz kénytelen idejét a belpolitikai csatározásokkal tölteni, mivel minden bizonnyal 2012-ben indulni fog az elnökválasztások második ciklusáért. A Képviselőházban lévő Republikánus többség megakadályozhatja hazai reformjainak keresztülvitelét, e szándékukat már ki is fejezték, mindenben Obama javaslatai ellen fognak szavazni. Hosszas belpolitikai „iszapbirkózásra” lehet számítani szinte az összes kérdésben, amely felemésztheti az elnöki apparátus minden energiáját.
 
Az amerikai patthelyzet miatt azonban az a paradox helyzet is kialakulhat, hogy a hazai téren erőtlen elnök külpolitikai sikerekkel igyekszik növelni népszerűségét a választások előtt. Egy izraeli-palesztin békeszerződés tökéletes „trófea” lenne, ez pedig azt jelenti, hogy szűkös határidőn belül újra be kell indítani a tárgyalásokat és további befagyás nem lehetséges. Ez arra bátoríthatja Obamát, hogy egyrészt kemény nyomás alá helyezze Izraelt, hogy adjon lejjebb a megkövetelt biztonsági garanciáiból, illetve kisebb eséllyel arra, hogy a palesztinok tekintsenek el a közvetlen párbeszéd izraeli telepek bővítése miatti bojkottjától.
 
Egyelőre lehetetlen megmondani, hogy a két lehetséges forgatókönyv közül melyik valósul meg, egy külpolitikától visszavonuló elnök vagy pedig éppen a sokkal inkább uralma alatt álló diplomáciai folyamat erőfeszítések felértékelődése. Az első esetben a konfliktus további elhúzódására lehet számítani, hiszen nem lesz külső motiváló erő. A második variáció azonban ennél jóval veszélyesebb, hiszen egy, a realitástól elrugaszkodott és kikényszerített „béke” jöhet létre. Ebben az esetben Izrael vitális biztonsági garanciáktól eshet el, kiszolgáltatva magát a környező radikális és terrorista csoportoknak. Egy lóhalálában levezényelt békefolyamatnak pedig nincs lehetősége, hogy a komplex palesztin belső megosztottságot megoldja, amely így a létrejövő palesztin államot a radikális Hamasz karmaiba vetheti, tovább eszkalálva a konfliktust. Az amerikai adminisztráció elsődleges szempontja nem az izraeli-palesztin békemegállapodás gyors tető alá hozása, hanem annak mindkét oldal igényeit figyelembe vevő és tartós sikeressége kell, hogy legyen – ez a folyamat pedig egy évnél minden bizonnyal több időt vesz igénybe.

 

Csepregi Zsolt

Szólj hozzá!
választások izrael palesztina egyesült államok békefolyamat háborús övezet kiemelt területek

A (múlt) héten történt.. Egyesült Királyság

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2010. november 15.

II. Erzsébet a legnépszerűbb közösségi oldalon: A brit anyakirályné és vele egyetemben a teljes királyi család hétfőn saját oldalt kapott a világ legnézettebb közösségi portálján, a Facebookon. Bár az előzetes tervek még arról szóltak, hogy az oldalon a negatív kommenteket sem fogják moderálni, adott esetben törölni, az első néhány nap tapasztalata mégis azt mutatja, hogy az éles kritikákat eltüntetik a szerkesztők. A királyi családnak amúgy nincsen profilja, tehát a felhasználók nem tudják barátnak jelölni Károlyt, vagy éppen Harry herceget, helyette viszont a legfrissebb udvari hírek mellett „lájkolhatják” a monarchiát.

 
Gordon Brown bizottsági meghallgatásán Tony Blairt ostorozta: A volt munkáspárti miniszterelnöknek kedden a brit parlament nemzetközi fejlesztési bizottsága előtt kellett megjelennie, hogy számot adjon a leköszönt kormány nemzetközi szerepvállalásáról. A meghallgatás közben azonban az egyik konzervatív bizottsági tag Brownak szegezte a kérdést, hogy az Egyesült Királyság miért hunyt szemet afölött, hogy egyes afrikai vezetők saját kényük-kedvük szerint hosszabbították meg vezetői mandátumukat annak ellenére, hogy két ciklus után le kellett volna mondaniuk. A néhai miniszterelnök erre széles mosoly kíséretében azt válaszolta, hogy „Nagyon nehéz olyan szabályokat érvényesíteni afrikai vezetőkön, amelyeket mi magunk sem alkalmazunk”, egyértelműen utalva a két miniszterelnöki ciklus után egy harmadikat is vállaló Tony Blairre.
 
Karnyújtásnyira az első tényleges és komoly összecsapás a koalíciós partnerek között: A hét elején Simon Hughes a kisebbik kormánypárt, a liberális demokraták vezető helyettese kijelentette, hogy nem hajlandó támogatni a konzervatívok lakhatás támogatási megszorító intézkedését, mivel az rengeteg nehezebb körülmények között élő embert kényszeríthet lakásaik elhagyására.
 
Dühödt fiatalok zúzták szét a Konzervatív Párt központjának környékét: Annak ellenére, hogy a Scotland Yard már jóval korábban jelezte a kormánypártnak, hogy a megszorító intézkedés hatására (a kormány koalíció drasztikus költségcsökkentés irányzott elő a felsőoktatásban is – szerk.) a héten komoly hallgatói tüntetések várhatók. Ennek ellenére a londoni rendőrséget mégis szinte teljesen felkészületlenül érte az a majdnem 50000 fiatal dühödt rohama, akik a konzervatívok pártközpontjára és annak környékére támadtak.  

 

Németh Áron Attila

Szólj hozzá!
blair brown egyesült királyság liberális demokraták kiemelt területek héten történt konzervatív párt

A (múlt) héten történt.. Franciaország

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2010. november 15.

Ki lesz a következő miniszterelnök? Nicolas Sarkozy szombaton elfogadta François Fillon miniszterelnök és kormányának idő előtti lemondását, ezzel előkészítve a terepet a régóta emlegetett kormányalakításhoz. A kormány lemondása egy bevett szokás a francia közjogban, mely így lehetőséget ad az elnöknek új miniszterek kinevezésére, anélkül, hogy a meglévőket el kellene távolítania. A várakozások szerint újra, a franciák körében igen népszerű Fillon kerül a miniszterelnöki székbe, de az új kormány valószínűleg kisebb lesz az előzőnél és Sarkozy jobboldali pártja, az UMP (Union pour le Mouvement Populaire) fogja dominálni. Legkésőbb jövő hét eleji megalakulása után az új kormány legfőbb feladata az lesz, hogy megfelelő hátszelet biztosítson Sarkozy újraindulásához a 2012-es elnökválasztáson.

 
„Franciaország a menekültek földje” – Eric Besson, francia bevándorlásügyi miniszter szerint. A miniszter ezt akkor nyilatkozta, amikor hét elején megérkezett a párizsi Orly reptérre az a 34 iraki keresztény és egy muszlim sebesült, akik az október 31-i bagdadi keresztény templom elleni támadásban sérültek meg. Az Al Kaida által két héttel ezelőtt végrehajtott vérfürdőben 44-en vesztették életüket és közel 60-an sebesültek meg. Franciaország azonnal orvosi ellátást ajánlott fel a legsúlyosabb sérülteknek, így a most megérkezetteken felül még egy csoport érkezik majd Párizsba a hónap végén. Az Al Kaida öt fegyverese azért rohanta le a templomot, mert az egyiptomi kopt egyház, állításuk szerint, fogva tart iszlámra áttért keresztényeket. A támadás után a terrorista csoport világosan kifejezte, hogy egy keresztény közösség sincs többé biztonságban sem Irakban, sem máshol. Franciaországnak pedig kötelessége segíteni a menekülteken, politikai, etnikai vagy vallási hovatartozásukra való tekintet nélkül – nyilatkozta Besson. 
      
Törvény lett a nyugdíjreformból! Szerdán Nicolas Sarkozy elnök aláírásával törvénnyé vált a több hónapig tartó sztrájksorozatot elindító nyugdíjreform. A törvény a nemzeti közlönyben, a Journal Official-ban jelent meg a hét közepén, ami azt jelenti, hogy hivatalosan is hatályba lépett, így mostantól akár 60 évesen is kedvezményes nyugdíjba mehetnek a francia állampolgárok. Számos európai társához hasonlóan a francia kormány is igencsak eladósodott, és a kiadások csökkentésével próbál talpra állni.
  
Gyógyszert kapott a francia túsz: Ahogy arról korábban is beszámoltunk, szeptember közepe óta hét túszt, köztük négy francia állampolgárt tart fogva Maliban az Al Kaida észak-afrikai szárnya. Az egy, a nigériai Arlitban található uránbányánál dolgozók egyike egy 62 éves rákos francia hölgy, aki közvetlenül elrablása előtt esett át kemoterápiás kezelésen és félő volt, hogy állapota fogsága alatt állapota válságossá válhat, de Mali közvetítésének köszönhetően túszejtői eljuttatták hozzá gyógyszereit. A francia kormány a túszejtés után azonnal jelezte, hogy hajlandó tárgyalni az Al Kaidával, bár hivatalos követelést azóta sem adott ki a túszokért.
 
Baumann Zsófi

 

Szólj hozzá!
franciaország al kaida nyugdíjreform sarkozy terrorizmus fillon ump kiemelt területek héten történt

Veszélyes vizekre evezett David Cameron Kínában

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2010. november 12.

David Cameron brit miniszterelnök a héten első ízben látogatott el Kínába, amióta pártja megnyerte a májusi parlamenti választásokat. Bár a kormányfő célja elsősorban a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok erősítése volt a távol-keleti nagyhatalommal, Cameron mégis olyan vizekre evezett, amire talán nem kellett volna.

 
David Cameron pár napos kínai látogatását mindkét országban komoly várakozások előzték meg. A brit sajtó és értelmiség, beleértve néhány neves kínai művészt és békeharcost – köztük például Ai Weiwei építészt, aki egyesen bűnnek nevezte a kínai emberi jogokról való hallgatást – természetesen azt várták Camerontól, hogy az Egyesült Királyság gazdasági érdekei mellett a kínai kormány elnyomó voltát is megemlíti majd beszédeiben. Ezzel szemben a kínai sajtó inkább visszafogott örömének adott hangot, hogy Franciaország után egy újabb Uniós nagyhatalom is felismerte, Kína fontos és meghatározó partnere lehet a nyugatnak, ha a résztvevő felek kellő tisztelettel viseltetnek egymás irányába.
 
Elutazása előtt azonban úgy tűnt, hogy Cameron még a külső nyomás ellenére sem lesz hajlandó megemlíteni a súlyos kínai emberjogi helyzetet. Ezt a tényt külön erősítette az egyik, kínai egyetemisták előtt elmondott beszéde, amelyben a kormányfő világosan kijelentette, hogy az Egyesült Királyságnak nincsen joga morális felsőbbrendűségről kioktatni Kínát. Sok elemző szerint viszont ez a kijelentés már csak mérsékelni akarta a beszédben korábban elhangzottakat, hiszen a nagy számban megjelent diákság előtt a brit miniszterelnök hosszan ecsetelte a hazai sajtó, a bírósági rendszer és az ellenzék kulcsszerepét abban, hogy a Királyság erősebb és jobban működő tud lenni. Persze ez nem egy nyílt kirohanás volt a helyi rendszer ellen, de várható, hogy a kínai kommunista rezsim azért a burkolt megfedésnek sem fog örülni, főleg úgy nem, hogy a felek éppen több milliárd fontos üzleteket szeretnének tető alá hozni. A gazdasági minisztérium számai, valamint a brit sajtóban megjelent adatok alapján David Cameron célja nem más, minthogy 2015-ig bezárólag a két állam egymással kb. 62 milliárd fontos bilaterális kereskedelmi forgalmat bonyolítson le. Ennek a tervnek az első lépéseként a brit Rolls Royce Group 1.2 milliárd fontos megrendelést kapott a kínai nemzeti légitársaságtól. A miniszterelnök egyébiránt nem egyedül, hanem több miniszterével (oktatás, pénzügy, gazdaság, energia, kultúra), valamint 43 darab külön meghívott brit gazdasági és kereskedelmi szereplő társaságában látogatott el a Távol-Keletre.
 
(forrás: www.guardian.co.uk)
 
Cameron beszédének hatása ugyanakkor még nem igazán ismert. Nem lehet tudni, hogy a kínai vezérkar végül kifejezi-e nem tetszését az üggyel kapcsolatban vagy sem. Nem lehet tudni, hogy a kínai sajtó pontosan hogyan is fog reagálni az egészre. Ahogy egyelőre még az sem tudható, hogy ez a burkolt elítélés mennyiben érinti majd a frissen megkötött gazdasági-kereskedelmi szerződéseket és a két ország bilaterális kapcsolatait.
 
Amit azonban már most le lehet szűrni az az, hogy egyes – realistább beállítottságú – nyugati újságírók és elemzők egyáltalán nem gondolják okos és megfontolt döntésnek Cameron szavait, főleg annak tudatában nem, hogy alig néhány napja derült ki az Egyesült Királyság legfőbb szövetségesének volt elnökéről, George W. Bushról, hogy az iraki háborúban elfogott terroristagyanús személyek brutális megkínzását ő maga engedélyezte. Vagyis finoman fogalmazva sem szerencsés egy olyan állam vezetőjének emberi jogokról kiselőadást tartani egy másik államnak, ahol szintén előfordultak súlyos visszaélések – csak maximum eddig titokban.

 

Németh Áron Attila

Szólj hozzá!
kína egyesült királyság cameron kiemelt területek gazdasági diplomácia

Ma kezdődik a szöuli G20-as csúcs

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2010. november 11.

Közel egy hónappal az éves IMF közgyűlés után a világ 20 vezető gazdasági hatalma csütörtökön ismét kísérletet tesz arra, hogy beindítsa az eddig igen csak döcögő világgazdasági növekedést egy új, globálisan ellenőrzött monetáris politika segítségével. Az álláspontok igencsak eltérnek, a megegyezés rövidtávon szinte kilátástalan, de egy dologban az összes résztvevő ország egyetért: a dollár alapú liberalizált pénzügyi folyamatok időszakának vége!

 
Szöulban, november 11-12-én, megrendezésre kerül az elmúlt két év során a legbefolyásosabb csoporttá avanzsáló G20-as vezetők csúcstalálkozója.  Az igen rövid, ám annál zsúfoltabb ülésen az állam és kormányfők megkísérlik feloldani az eltérő monetáris politikák között feszülő ellentéteket.
 
(forrás: www.seoulbeats.com)
 
A csúcstalálkozót megelőző alaphelyzet a következő: Az Egyesült Államok Kína gyenge jüan politikáját és a fel nem használt hatalmas valutakészleteit okolja a beruházási kedv visszaeséséért. A világ megtakarításának 2/3-ával a fejlődő országok rendelkeznek, és itt kell említést tennünk a második fontos problémáról: az államok megtakarításaikat dollárban halmozzák fel, így ki vannak szolgáltatva az USA és a FED árfolyam politikájának. Azzal azonban mindenki egyetért, legyen fejlődő vagy fejlett ország, hogy a jelenlegi ingadozó tőkeáramlások menete fenntarthatatlan. A fenti helyzetet látva tehát igen valószínűtlen, hogy két nap alatt sikerül olyan megoldást találni, ami mindenki számára elfogadható. Bár javaslatok természetesen szép számmal akadnak.
 
A fejlett országok többsége maximalizálná a nemzeti tartalékokat. Ez a javaslat egyértelműen a fejlődő országokat érinti, hiszen Kína GDP-jének több, mint 50%-át, Brazília több, mint 20%-át tartalékolja – főleg dollárban. A válság során kiderült, hogy a túlzott megtakarítás legalább olyan káros lehet, mint a túlköltekezés. Dél-Korea GDP-jéhez viszonyított 25%-os megtakarítása ellenére kénytelen volt extra dollár segítséget kérni a FED-től. A G20-akon belül egy másik csoport – Kína vezetésével – a dollár nemzetközi dominanciáját csökkentené.  A nemzetközi tőkeáramlásokat napjainkban már nem szerencsés egy nemzetgazdaság (USA) nemzeti valutájához kötni és az adott gazdaság prosperálási hullámainak kitenni. Ezért többen ismét leemelnék a polcról az első nekifutásra sikertelen SDR kosárvaluta ötletét.
 
  • SDR (Special Drawing Right- Különleges Lehívási Jogok): 1970-ben az IMF kísérletet tett egy nemzetközi kosárvaluta, az SDR létrehozásra. A kosárvaluta négy kulcsvalutája a dollár, az euro, a font és a jen. Az SDR-t csak az IMF-tagországok jegybankjai közötti pénzügyi elszámolásokban lehetett felhasználni. Összességében az SDR nem tudta megvetni a lábát a nemzetközi piacokon. A magánszférát egyáltalán nem érinti és a globális megtakarítások csupán 5%-át fedi le.
 
Az SDR csupán akkor lehet valódi helyettesítője a dollárnak, ha kibővítik a valuta kosarat az elmúlt években kulcsvalutává előlépő jüannal és kialakul egy olyan nemzetközi intézményi háttér, amely képes felügyelni a kosárvaluta árfolyamát. Egy ilyen „globális jegybank” megalapítása jelen esetben elképzelhetetlen, továbbá Kína sem mutat túl nagy hajlandóságot arra, hogy a nemzeti valutáját kitegye a nemzetközi pénzügyi folyamatok veszélyeinek, így az SDR rendszer sikeres működése a közeljövőben nem valószínű.
 
A G20-as csúcs menete várhatóan nem fog eltérni az eddigiektől. Tüntetések kint, feszült hangulat bent.  Kína nem fog jelentős mértékben változtatni eddigi árfolyam politikáján, noha ígéretet tett a jüan 1,5%-os erősítésére. Ez azonban még nem eredményez jelentős változást a nemzetközi pénzügyi folyamatokba, ahogy az FED „quantitative easing”, agresszív kötvényvásárlási politikája sem.  Bátran kimondhatjuk, a dél-koreai csúcs nem fog történelmet írni, Nicolas Sarkozy azonban annál inkább ezen munkálkodik. Januárban a franciák átveszik a G20-as elnökséget és a francia államfő eltökélt szándéka, hogy Párizsban alakuljon meg az új Bretton Woods.

 

Balogh Dóra

Szólj hozzá!
g20 nemzetközi szervezetek kiemelt területek
süti beállítások módosítása