Dror Morag, az izraeli Meretz parlamenti párt főtitkára a múlt héten az Európai Szocialisták Pártjának Budapesten zajlott kongresszusán vett részt. A DiploMaci Blog az izraeli belpolitikáról, az izraeli-palesztin békéről, és a baloldal helyzetéről kérdezte.
A Meretz párt 1992-ben alakult, miért volt szükség egy új baloldali pártra Izraelben, és miben más a Meretz, mint az izraeli „régi baloldal”?
Nem hiszem, hogy Izraelnek kifejezetten egy új pártra lett volna szüksége, azonban volt három kisebb párt, amelyek igen hasonlóak voltak, és rájöttünk, hogy együtt jóval több szavazatot szerezhetünk. Egyenként két-három parlamenti mandátumot kaptak ezek a pártok, együttesen tizenkét helyet szereztünk a Knesszetben (izraeli parlament, összesen 120 képviselőnek ad helyet - szerk.). Az egyik párt igen liberális volt, mind gazdasági, mind társadalmi kérdésekkel kapcsolatban, a másik az emberi jogokért harcolt, a harmadik pedig szocialista párt volt. A pártok összeolvadása egy olyan uniót eredményezett, amely átfogóan, holisztikusan kezelte ezeket a politikai kérdéseket. Ez 1992-ben volt, ma teljesen mások a társadalmi viszonyok. A kilencvenes években megmaradt a tíz mandátum fölötti eredményünk, azonban a kétezres években ez csökkenni kezdett és mára beállt az öt-hat parlamenti mandátumra, amely nem elegendő, ezen javítanunk kell.
(Dror Morag - a Meretz párt főtitkára)
Hogyan foglalná össze a Meretz politikai programját a magyar olvasóknak?
A Meretz egy egyedülálló jelenség, mivel mi vagyunk az egyetlen párt, amelynek holisztikus módon, az élet minden területe kapcsán van egységes üzenete. Az izraeli Munkapárt van, hogy kizárólag a szociális kérdésekre fókuszál, aztán jön egy másik pártelnök, aki kizárólag a palesztin kérdést emeli zászlajára. Mi egyszerre képviseljük a környezetvédelmet, szociális kérdéseket, az LGBT közösség érdekeit, nők jogait, az arab és palesztin ügyet. Mi mindig a társadalmi egyenlőség mellett kampányolunk és a korrupció ellen. Mi vagyunk az egyetlen párt, amely nem volt érintett ilyen botrányokban. A Meretz-et egy igen tiszta, ideologikus pártként ismerik Izraelben. Persze ezek nem mindig azok a tényezők, amik miatt egy adott pártra az izraeli szavazók leadják a voksukat. Az emberek biztonságot keresnek, a napi fenyegetéssel vannak elfoglalva már a Holokauszt óta és a Meretz-et sokan nem tekintik egy olyan pártnak, amely ezzel igazán foglalkozna. A szavazók arra adják le a voksukat, aki szerintük képes megvédeni őket. A Meretz-ről sokaknak nem ez a véleménye, miközben mi biztosak vagyunk benne, hogy mi nyújtjuk a legjobb válaszokat a tartós biztonság megteremtése érdekében. Az átlagos szavazó könnyebben azonosul a jobboldallal, mivel agresszívabbnak tűnik a nemzet biztonságát érintő kérdésekben, sokak szerint egyedül Bibi (Benjamin Netanjahu miniszterelnök) képes megvédeni őket. Ez persze csupán egy illúzió, mi úgy gondoljuk, hogy az ő politikája véget vetne a cionista álomnak. A korrupció sem igazán téma Izraelben, hiszen amíg a politikus „egy közülünk” és gondoskodik rólunk, addig ez rendben van.
Ön szerint a napokban Oran Hazan, a Likud párt parlamenti képviselője körül kirobbant korrupciós botránnyal változhat ez a helyzet?
A valóság persze az, hogy számos korrupciós ügy eljut a bírósági tárgyalásig, volt államfő, miniszterelnök és más vezetők is börtönben ülnek, ami azt jelenti, hogy az ügyészeink nem ismerik a hatalomtól való félelmet. A demokráciának három alappillére van, a Knesszet, amely törvénykezik, a kormány, amely végrehajt, és az igazságszolgáltatás, amelynek ezektől függetlennek kell lennie. Mindeddig ez a függetlensége fennmaradt, azonban a jobboldal mindig megpróbál beleavatkozni. A közvélemény jelentős része nem érzi ezt súlyos gondnak, és nem hiszem, hogy a következő pár évben ez megváltozna.
(A párt plakátja; f.: meretz.org.il)
Két nagyon fontos dolgot említett, az egyik a cionizmus, sokszor nevezik a Meretz-et Izrael legbaloldalibb cionista pártjának. Igaz ez a megállapítás?
Ez még a jobbik eset, vannak, akik anticionistának bélyegeznek minket…
A másik tényező a biztonság, a Meretz álláspontja szerint hogyan teremthető meg Izrael tartós biztonsága?
Egyedül a diplomácia eszközeivel teremthető meg a tartós biztonság. Nem hisszük, hogy erővel meg lehet oldani a(z izraeli-palesztin) konfliktust. Ma már a jobboldal se állítja ezt, új paradigmájuk van, nem azt mondják, hogy erővel megoldják a konfliktust, hanem egy alacsony intenzitású viszállyá változtatják. Szerintük ez a realitás, erősek vagyunk, és együtt kell élnünk a konfliktussal. Nem hiszem, hogy ez egy helyes hozzáállás lenne, mivel így az erőszak ciklusaiba vagyunk bezárva. Sose próbáltunk meg egy hosszú távú békeszerződést megkötni és megtapasztalni, vajon az működne-e. Még amikor erre kísérletet is tettünk 1993-ban, a miniszterelnökünket megölték és a folyamat leállt. Az a két év, amíg az oslói békefolyamat tartott 1993 és 1995 között, ezek voltak Izrael legjobb évei, láttuk a növekedést, a prosperitást mind az izraeli, mind a palesztin oldalon. Láttuk a béke gyümölcseit még azelőtt, hogy a harmadik fázis, a végső megállapodás a független palesztin államról megvalósulhatott volna. Nem lehet az emberek szívét egy nap alatt megváltoztatni. A jobboldal azt mondja, hogy a palesztinok erőszakra nevelik a gyermekeiket. Persze, ez egy oktatási folyamat, meg kell változtatni a tankönyveket és ez a folyamat eltarthat húsz, harminc, akár negyven évig is. Mi igyekszünk találkozni a palesztinokkal, hiszen az izraeli átlagpolgár nem lát palesztint, legfeljebb az ellenőrzőpontoknál és a palesztinok se találkoznak izraeliekkel, maximum katonákkal. El kell kezdenünk a megbékélési folyamatot, mint ahogy Dél-Afrikában vagy Észak-Írországban tették, és ez egy hosszú folyamat lesz. Egyszerre kell fentről lefelé és lentről felfelé elindítani a megbékélést. Egy formális megállapodással kell kezdenünk a legfelsőbb szinten és ezzel egy időben az emberekkel együttműködve elősegíteni, hogy találkozzanak, beszéljenek egymással és megbékéljenek. Ezt nehéz a polgároknak elmagyarázni, és egyelőre nem is sikerült, hiszen ez egy hosszú procedúra és szavazók gyors megoldásokat akarnak látni, ilyen a mai világunk.
Izrael szomszédjairól áttérve Európára, a Meretz az Európai Szocialisták Pártjának (PES) megfigyelő tagja, milyen üzeneteket kap európai szocialista társaitól, találkozik-e Izrael-ellenességgel?
A PES az egyik ilyen nemzetközi platform, a másik a Szocialista Internacionálé, amelyben szintén tagok vagyunk, több mint 150 másik párttal együtt a világ minden országából. Ezek nagyon fontos kereteket adnak a párbeszédnek, az üzeneteket, döntéseket pedig tolmácsoljuk otthon döntéshozóinknak, minisztereinknek. Számos partnerünk van az európai baloldalon. Miközben az izraeli jobboldal azt állítja, hogy Európában mindenki utálja Izraelt, ez nincs így, az európai baloldal sokszor kritizálja az izraeli kormányt, mint ahogyan én is. Meg kell különböztetni egy választott kormány tetteinek bírálatát és egy ország léthez való jogának megtagadását. Az európai baloldali pártok igyekeznek semlegesek maradni azokban a kérdésekben, amelyek minket és a palesztinokat érintik, és számos lehetőséget biztosítanak a párbeszéd számára. Például kizárólag ezek a szocialista találkozók adnak lehetőséget az izraeliek és libanoniak közötti tárgyalásra, ilyen párbeszéd nem létezik más keretek között. Persze ezek nem egyszerű tárgyalások, nem sörözgetünk együtt. Sokszor nem is hajlandóak egy szobában leülni velünk, de amikor igen, akkor sok mindent el tudunk érni a párbeszéddel. Így tudunk kiegyensúlyozott határozatokat hozni és ezekért lobbizni. Mi mindig igyekszünk ellensúlyozni és köszönetet kell mondanom európai partnereinknek, hogy igyekeznek semlegesek maradni. Nem érzem, hogy az európai baloldal Izrael-ellenes lenne, persze sok kritikájuk van a jobboldali izraeli kormány lépéseivel szemben és ez rendben is van. Nem érzékelem, hogy akkora lenne az antiszemitizmus, mint ahogy azt az izraeli jobboldal állítja, nem mondom, hogy nem létezik, de nem minden kritika antiszemitizmus.
("Aktív politizálás"; f.: timesofisrael.com)
A szociáldemokrácia válságban van Európában, mit kell ahhoz a baloldalnak tennie, hogy megfordítsa ezt a trendet?
Beszéltünk arról a PES kongresszuson, hogy 2019-ig hogyan térhet vissza a baloldal az elvesztett országokban. Ugyanakkor nem igaz, hogy a baloldal egységesen válságban lenne, hiszen mi kormányzunk Görögországban, Franciaországban és Olaszországban is, nem minden fekete. Azt hiszem, hogy a baloldal sokszor nem tud választ adni az emberek félelmeire, ez a mi esetünkben palesztin kérdés, Európában a bevándorlás ügye. A baloldal nem tudott elég jó megoldást felmutatni arra, hogy nem kell félni attól, ami más. Azonban az emberek sokszor a félelmeik alapján szavaznak, nem a racionális belátás alapján.
A Diplomaci Blog számára fontos vitatéma az Európai Unió jövője, és bár Izrael nem az Európai Unió tagja…
Bárcsak azok lennénk!
Tehát ez lett volna a kérdés, lát-e esélyt arra, hogy Izrael belépjen az Unióba, illetve, milyennek értékeli a kapcsolatokat?
Először is az izraeli gazdaság viszonylag jó állapotban van. A jobboldal azt állítja, hogy azért, mert jól kezelik a gazdaságot. Szerintem ellenkezőleg, azzal együtt, amilyen rosszul kezelik, viszonylag erős az izraeli gazdaság. Szerintem számos kritériumot teljesítünk, ami az Uniós csatlakozás feltétele lenne, persze az emberi jogi kérdések meggátolnak minket a belépésben. Szerintem egy helyes lépés lenne számunkra, hogy csatlakozzunk az Európai Unióhoz. Nem is feltétlenül kellene a monetáris unióhoz csatlakozni, pontosan úgy, ahogy Magyarország is teszi. Azt gondolom fontos lépés lenne számunkra, de ehhez változnia kell a palesztin, arab és a tágabb közel-keleti helyzetnek. Meg kell említenem az Arab Kezdeményezést, vagy más néven a Szaúdi Kezdeményezést, amely egy fantasztikus diplomáciai lehetőség és sokan Izraelben nem is tudnak róla. Az Arab Liga felajánlotta, hogy békét kötnek velünk és elismerik Izraelt, ha megoldjuk a konfliktust.
Összefoglalva mindaz, amiről ma beszéltünk abból ered, hogy mi elkötelezett cionistáknak tartjuk magunkat. Biztosítani akarjuk, hogy Izrael száz, kétszáz, háromszáz évig fennmaradjon, amely csak úgy működhet, hogy zsidó többségű országban kell élnünk a palesztinok mellett, akik a saját államukban élhetnek. Csakis így őrizhető meg a cionista álom, amelynek alapja egyik részről az országunk zsidó mivolta, másik részről a demokratikus berendezkedése, mindkettőt meg kell megőrizni. Amennyiben nem változtatunk a politikánkon, Izrael meg fog szűnni húsz, harminc, negyven éven belül és ezt nem akarom látni. Tehát minden, amit teszünk, úgy hisszük, a cionista állam fennmaradását szolgálja.
Az interjút Csepregi Zsolt készítette.