Boris Tadić szerb elnök április 26-án (kb. egy évvel egy hasonló, Isztambulban lezajlott egyeztetést követően) látta vendégül török és bosnyák kollégáit a dél-bácskai Karađorđevón. Vagyis ugyanott, ahol 1991-ben a híres Milošević–Tuđman találkozó volt, amelyen a felek Bosznia-Hercegovina lehetséges felosztásáról tárgyaltak Kis-Jugoszlávia és Horvátország között. A mostani tárgyaláson öt politikus vett részt: Tadić elnökön kívül Abdullah Gül török államfő, valamint Bosznia-Hercegovina elnökségének három tagja; a bosnyák Bakir Izetbegović, a horvát Željko Komšić és a testület soros vezetője, a szerb Nebojša Radmanović.
"bikmakk"
Németh Áron Attila
Talán ez az utolsó mondat mutatja a legszemléletesebben, hogy a magyarországi helyzet milyen mély és átfogó változtatásra szorul. Mert bár tény, hogy érdemes lehet létrehozni egy olyan központi kooperációs hálót a tagállamok között, melyet központilag az EU felügyel, ám amíg akár a kezdeményező államnál is ilyen, a gyöngyöspatai eseményekhez hasonlatos történések mehetnek végbe, addig talán felesleges egy újabb, csupán a retorika és bürokrácia szintjén megvalósított integrációs folyamatot beindítani. Az már biztos, hogy az esetnek lesz nemzetközi sajtóvisszhangja, főleg, hogy a helyi romák menedékjogot kértek mind az Egyesült Államoktól, mind pedig Kanadától. Az is kétségtelen, hogy a magyar EU-elnökségnek nincs szüksége arra, hogy még több okot adjon a médiának az elnökségi félév nagyobb sikereinek hiányaira. Kérdéses tehát, hogy az eddig is sok oldalról támadott (alkotmányozás, médiatörvény) magyar kormány miképp fog reagálni – a szokásos „megbüntetjük a helyszínen lévő paramilitarista szervezet tagjait” – a történtekre, ugyanis egyértelmű, hogy a EU-s romaintegráció zászlóvivőiként nem engedhetjük meg magunknak például a Véderőhöz hasonló radikális egyesületekkel szemben tanúsított eddigi kivárásos stratégiát.
Mészáros Tamás
Csepregi Zsolt
Összességében tehát nagyobb vihar nélkül átvészelte a cseh belpolitika a korrupciós botrányból fakadó válságot, azonban szakértők figyelmeztetnek, hogy a most létrejött új felállás nem feltétlenül fogja tudni megállni a helyét a jövőben. Véleményükkel nem nehéz egyetérteni, hiszen egyértelműen látszik, hogy a politikai erők csupán felületi kezelést alkalmaztak, és ezzel a döntéssel korántsem sikerült megoldani a pártok között húzódó mélyebb konfliktusokat. Nečas már most elhintette, hogy további változások is várhatóak a közeljövőben a miniszterek körül, azonban konkrétumokat nem említett. Mindenesetre június során a kormány benyújtja reformjavaslatait (például a sokat vitatott nyugdíj-ügyben), melyek elfogadását egy bizalmi szavazással köti majd össze, legitimálva az új felállást. Remélhetőleg addigra sikerül szorosabbra fűzni a három párti kooperációt, mert ha nem, akkor könnyen meglehet, hogy egy a mostaninál sokkal drasztikusabb krízis mehet végbe Csehországban.
Mészáros Tamás
Mészáros Tamás
Németh Áron Attila
A két tervezet közötti különbségek láttán érthető a hosszú politikai vita a költségvetésről. Érezhető, hogy az Egyesült Államok válaszúton áll: balra, egy európai mintájú gazdaság felé tolódik, vagy visszatér a neoliberális angol-szász hagyományokhoz. Az utat már kijelölték, de az irány még nem dőlt el.
Tóth Nándor Tamás
Németh Áron Attila
Tóth Nándor Tamás
Mészáros Tamás
Mészáros Tamás
Németh Áron Attila
Tóth Nándor Tamás
Mészáros Tamás
Kérdés persze, hogy vannak-e már olyan mély törésvonalak a felek között, amelyek pártszakadáshoz vezethetnének? Szakértők szerint nincsenek, helyette inkább egyéni szárnypróbálgatásokról lehet szó, ugyanis Fillon, Copé és de Villepin is lehetséges elnökaspiráns; vélhetően mindannyian 2017-re terveznek, hiszen egy esetleges 2012-es győzelem esetén Sarkozy már nem indulhatna akkor újra. Bárhogyan is, Sarkozy nehéz helyzetben van, nagyon nehézben, ahogy arról már többször mi is írtunk (itt és itt), és a legrosszabb – legalább is a francia választóknak –, hogy nem igazán látszik, hogy ebből a helyzetből hogyan szeretne kimászni a népszerűségét vesztett, meggyengült államfő.
Németh Áron Attila
A jemeni események tehát sokkal jelentősebb következményekkel járhatnak, minthogy lemond-e egy arab diktátor vagy sem. A nemzetközi és regionális terrorizmus és az iráni befolyás megerősödését is okozhatja a polgárháborúba, vagy akár csak egy hosszantartó patthelyzetbe merülő Jemen. Arról már nem is beszélve, hogy a Vörös-tengeren folyó hajózást már a szomszédos bukott államból, Szomáliából is veszélyeztetik a kalózok, a jemeni állam szétesése hasonló fenyegetést jelentene északról, ezzel tovább nehezítve, vagy akár ellehetetlenítve a Szuezi-csatornán folyó hajózást és kereskedelmet.
Csepregi Zsolt
Tóth Nándor Tamás